BK BH 1995/205
BK BH 1995/205
1995.04.01.
A terheltnek a járművezetés időpontjában fennállott szeszes italtól befolyásolt állapota, illetőleg ennek a hiánya olyan ténykérdés, amely a jogerős bírósági határozat tényállásbeli megalapozottságával áll összefüggésben, ezért ez a kérdés a felülvizsgálati eljárás során érdemben nem vizsgálható [Be. 284. § (1) bek. a) pont, Btk. 188. § (2) bek. b) pont].
A városi bíróság a terheltet az ellene halált okozó ittas járművezetés bűntette miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette; ugyanakkor a terhére fennmaradó közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A közúti árufuvarozó foglalkozású terhelt a község önkormányzatával a lakossági szemét elszállítására szerződött. Ezt a szolgáltatást a saját tulajdonú tehergépkocsival végezte. A szemét összegyűjtéséhez és elszállításához rendszeresen 3 rakodót foglalkoztatott. A kialakult munkabeosztás szerint két személy adta fel a szemetesedényeket a tehergépkocsi rakfelületére, ahol az ügy sértettje öntötte ki azok tartalmát. Az 50 cm oldalfalú rakfelületen a sértett számára ülőhely nem volt kialakítva; a tehergépkocsi mozgása közben a sértett a platón ülve, háttal a vezetőfülkének támaszkodva utazott. A szemét rakfelületen elhelyezését mindenkor a tehergépkocsi vége felől kezdték, hogy a sértett ülőhelye és a feladás helye közötti terület szabadon maradjon. A reggeli munkakezdéskor a rakodótársak a terhelt lakásán jelentkeztek.
A vádbeli napon a reggeli órákban a szokott munkamegosztás szerint szedték fel a szemetet, az utca végére érkezve azonban a gépkocsival meg kellett fordulni. Ezt a műveletet a gyakorlatuknak megfelelően - meglehetősen gödrös felületű útrészen - tolatásos Y fordulóval hajtották végre ebben az esetben is. Eközben a két rakodó beült a vezetőfülkébe, a sértett pedig a rakodófelületen ült, amikor a terhelt a vezetőfülke ajtaján kihajolva és hátrafelé nézve megkezdte a tolatást, a hátramenetben jobbra bekanyarodást. A tolatás megkezdését követően - közelebbről meg nem határozható mozzanat közben - azonban a sértett az ülőhelyzetéből felállt, és mozgása közben a rakfelület középső részén és annak jobb oldalánál az ívben kanyarodó tehergépkocsiról leesett. Az arccal a föld felé testhelyzetben levő sértett hátán a tehergépkocsi első kereke átment. A forduló manővert folytatva, a terhelt jobbra kormányozva haladt előre, ekkor azonban a jobb első kerék a sértett lábain, míg a bal hátsó duplakerék a felsőtestén haladt keresztül.
A sértett sem a rakfelületről leesésekor, sem az elgázolásakor kiáltást, bármely más hangot nem hallatott. A sértett, aki a baleset alkalmával súlyos - a vérében 3,69 ezrelék, vizeletében 4,75 ezrelék - alkoholos befolyásoltság állapotában volt, arc- és agykoponyacsont törést, agyroncsolódást, mellkasösszeroppanást és számos más, az élettel összeegyeztethetetlen súlyos sérüléseket szenvedett el, a helyszínen meghalt.
A terhelt és a rakodói csupán a következő szemétfelrakásnál észlelték a sértett hiányát, és amikor visszatértek a forduló végrehajtása helyére, akkor már holtan találták. A terhelttel szemben kettős vér- és vizeletvételre került sor. A 9,45 órakor első alkalommal vett vérmintában 0,31 ezrelék, a vizeletben 0,58 ezrelék alkohol volt; a 10.30 órakor levett vérminta - akárcsak a másodízben vett vizeletminta - negatívnak bizonyult. A vért és vizeletet vevő orvos azonban az általa felvett jegyzőkönyvekben valamennyi esetben enyhén ittasnak véleményezte a terheltet. Az igazságügyi orvos szakértő a nyomozás során azt véleményezte, hogy a terhelt reggel 7 órakor igen enyhe fokban - a vérében 0,70 ezrelékes - alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
Ezzel szemben a tényállásra alapozva a városi bíróság megállapította: a terhelt a baleset időpontjában nem volt alkoholos befolyásoltság állapotában, mert "a Legfelsőbb Bíróság és az 5. számú módszertani levél nyomán általánossá vált ítélkezési gyakorlat szerint" az alkoholos befolyásolt állapot általában 0,8 ezreléket elérő vagy azt meghaladó véralkoholszintnél állapítható meg. Ugyanakkor a jelen esetben a vér- és vizeletmintákat vevő orvos véleménye sem nyújt a terhelt terhére értékelhető adatot, mert a jegyzőkönyveiben feltüntetett megállapítása szerint azokban az esetekben is ittasnak véleményezte a terheltet, amikor az egyidejűleg levett vér- és vizeletminták negatív alkoholtartalmúnak bizonyultak.
A városi bíróság részletesen fejtette ki azt az álláspontját, hogy az előírásszerű, rögzített ülőhely hiánya nincs oksági kapcsolatban a bekövetkezett balesettel. A sértettnek a rakfelületen volt az ülőhelye, és az 50 cm magas oldalfalon átesése csupán azzal magyarázható, hogy a tolatás közben felállt, és a súlyos fokú ittassága miatt az egyensúlyát veszítette. A terhelt a sértett ittasságát sem észlelhette, mivel a sértett már rakfelületen ülve várakozott, amikor a terhelt a gépkocsijához érkezett, és a későbbi munkavégzés során az alkoholos befolyásoltság észlelését lehetővé tevő közeli kapcsolatba már nem került vele.
A megállapított történeti események és azok értékelése alapján a városi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltnek bizonyítékok hiányában nem állapítható meg a felelőssége a vád tárgyává tett, alkoholos befolyásoltsággal párosuló járművezetés közben a halálos eredménnyel járó balesett okozásáén. Ezért a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének h) pontja alkalmazásával felmentette a halált okozó ittas járművezetés bűntettének vádja alól. Megállapította ugyanakkor, hogy a terhelt megszegte "az 1968. évi I. tv.-t, illetve a módosított 1983. évi 10. tvr. 51. §-át", és a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt bűnösségének megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett. A másodfokon eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú határozatban a megyei bíróság megállapította:
- helyes álláspontot foglalt el a városi bíróság az alkoholos befolyásoltság kizárása kérdésében, mert objektív mérés eredményeként csupán 0,7 ezrelékes alkoholérték a bizonyított; míg a klinikai tünetek alapján ittasságra nem lehet következtetni, mert az származhatott idegességtől vagy szervi betegségből; ugyanakkor a post-alkoholos állapot szubjektív érzékelhetősége sem volt elvárható az előző napi alkoholfogyasztással összefüggésben.
- a terhelt formálisan szegte meg a KRESZ 46. §-a (4) bekezdésének a tehergépkocsi rakfelületén történő személyszállításra vonatkozó szabályát. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy az adott esetben a tehergépkocsit speciális munkavégzésre használták, ennek során rövid útszakaszokra felbontva haladt előre, és eközben a gépkocsi igen kis sebességgel közlekedett. A megyei bíróság utalt arra, hogy a súlyos eredményű baleset a terhelt közlekedési szabályt megtartó magatartása esetén is bekövetkezett volna, mert a baleset kiváltó oka az volt, hogy a sértett a forduló végrehajtása közben a rakodófelületen felállt, közel került a jobb oldali oldalfalhoz, és az egyensúlyát veszítve azon átesett. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közlekedési igazgatási jogszabályban előírt, rögzített ülés hiánya és a bekövetkezett baleset között nincs okozati összefüggés.
A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagát áttekintve és azokból levont következtetését ismertetve kifejtette, hogy a terheltnek nem kellett a sértett jelentős ittasságát felismernie, végezetül hogy a terhelt terhére a KRESZ tolatásra vonatkozó szabályának megszegése nem róható fel.
Mindezekre az okfejtésekre alapozva a másodfokú bíróság végső értékítéleteként megállapította, hogy a terhelt büntetőjogi felelőssége a vád tárgyává tett történeti esemény kapcsán nem állapítható meg, minthogy azonban a járművezetés időpontjában a vérében 0,7 ezrelék alkohol volt (az elsőfokú bíróság jogi értékelését helyesbítve), megállapította, hogy elkövette az 1968. évi I. törvény 116/A. §-ának a) pontjában felvett ittas vezetés szabálysértését, továbbá - mivel a tehergépkocsija rakfelületén nem volt rögzített ülés - a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 51. §-ába ütköző közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértését. Nem tévedett ekként az elsőfokú bíróság, amikor a terheltet pénzbírsággal sújtotta. A városi bíróság ítélete, valamint a megyei bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogszabálysértésre utalással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az abban kifejtettek szerint az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 0,5-0,8 ezrelékes véralkoholszint tartományban és különösen azokban az esetekben, amikor a véralkohol-koncentráció megközelíti a 0,8 ezreléket, az alkoholos befolyásoltságot meg kell állapítani, amennyiben ezt az állapotot a pozitív klinikai tünetek alátámasztják. A terhelt szomatikus vizsgálatát végzős orvos a vérvétellel egyidejűleg négy pozitív klinikai tünetet észlelt, és azokra tekintettel a terheltet enyhén ittasnak véleményezte. Az ügyben eljárt bíróságok téves álláspontra helyezkedtek, amikor az értékelés során az alkoholosan befolyásolt állapot kizártságára következtettek, annak ellenére, hogy az eljáró orvos a megismételt vér- és vizeletminta levételekor is enyhén alkoholos befolyásoltnak véleményezte a terheltet bizonyos szomatikusan azonosított észleletek alapján, miközben ezeknek a leleteknek laboratóriumi vizsgálata negatív eredményt produkált.
A felülvizsgálati indítvány utal arra, hogy a terhelt elfogadott vallomása és az ügyben közreműködött igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján egyértelműen tisztázott, hogy a terhelt előző éjszakai nagy mennyiségű alkoholfogyasztásával összefüggésben az alkohol lebomlási szakaszában voltak kimutathatók a vér- és vizeletminták pozitív eredményei. Az ügyben annak is jelentősége van, hogy a terhelt nem 7 órakor, hanem már 6 óra - 6 óra 15 perc táján kezdett gépjárművet vezetni. Indokolt ezért új, megismételt eljárásban a járművezetés kezdeti időpontjára vetítetten az alkoholos befolyásoltság kérdésének tisztázása, amelynek valószínűsíthetően el kell érnie a 0,8 ezrelék szintet.
Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak új eljárásra utasítását kezdeményezte. A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a legfőbb ügyésznek azt az álláspontját, hogy a jogerős bírósági határozatokkal szemben érdemi felülvizsgálatnak van helye. A gépjárművezető alkoholos befolyásoltsága ténykérdés. Ebben az ügydöntő jelentőségű ténykérdésben a felülvizsgálati indítvány gyakorlatilag az ügyben eljárt bíróságoknak a történt eseményekről és különösen azon belül az alkoholos befolyásoltság tisztázását szolgáló bizonyítékoknak az értékeléséről végzett tevékenységét támadja. Különösen érzékletes ez abban a részletkérdésben is, amely a gépjárművezetés megkezdésének valóságos időpontját nevezi meg felderítetlennek, illetve iratellenesnek.
A felülvizsgálati eljárásban azonban az ítéleti tényállás nem támadható. A tényálláshoz kapcsolódó jogi értékítélet pedig - a másodfokú bíróság helyesbítésével - megfelel az anyagi jogi (ezen belül a keretjogszabályt kitöltő közlekedési igazgatási jogi) rendelkezéseknek.
A legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványa helyesen utalt arra, hogy 0,5-0,8 ezrelék értékhatárok közötti véralkohol kimutathatósága esetén az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően különös gonddal kell vizsgálni, hogy az aktuális baleset bekövetkezését befolyásolta-e a baleset létrejöttében közreható személy előzetes alkoholfogyasztása. A jelen ügyben eljárt bíróságok ezt a vizsgálatot az indokolt alapossággal elvégezték, és ennek értékeléssel kialakított
- tényállásban foglalt - eredménye szerint a terhelt semmilyen mértékben nem volt alkoholosan befolyásolt a baleset bekövetkezése időpontjában, és a terhelt szervezetében volt alkohol semmilyen mértékben nem hatott közre a baleset bekövetkezésében. Ilyen körülmények között a felülvizsgálati indítvány eredményre nem vezethetett, és ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (7) bekezdésének alkalmazásával a megtámadott határozatokat a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1682/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás