BK BH 1995/206
BK BH 1995/206
1995.04.01.
A vádlott terhére szóló kérelem, valamint új bizonyíték felmerülése és ennek alapján új tény megállapítása hiányában nem szabható ki súlyosabb büntetés a tárgyalás alapján, mint amelyet a tárgyalás mellőzésével hozott végzés tartalmaz [Be. 354. § (3) bek.].
A városi ügyészség a vádlottal szemben vádindítványt nyújtott be a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétsége miatt, és indítványozta, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést szabjon ki, mellékbüntetésül a vádlottat meghatározott időre a közúti járművezetéstől tiltsa el, melybe számítsa be a visszavonástól eltelt időt, és kötelezze a bűnügyi költség megfizetésére.
A bíróság az ügyészi indítványnak helyt adva, a vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzést hozott, és önálló büntetésként a közúti járművezetéstől 1 év 6 hónapra eltiltotta.
A vádlott a végzés ellen a törvényes határidőn belül tárgyalás tartását kérte, a mellékbüntetésnek "B" kategóriára való korlátozása érdekében.
A bíróság a tárgyalás mellőzésével hozott végzést hatályon kívül helyezte, és a terheltet - ítéletével - ittas járművezetés vétsége miatt 90 napi tétel pénzbüntetésre, valamint a "B" kategóriájú járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott a járművezetői engedélyét az "A, B, C" járműkategóriák vezetésére 1972-ben szerezte meg. Legtöbbet tehergépkocsit vezetett, a közúti közlekedésben naponta részt vesz, ez ideig balesetmentesen vezetett. A vádlott 1992. december 15-én otthon tartózkodott, és nagyobb mennyiségű bort fogyasztott, kb. 14-16 óráig. Ezt követően a személygépkocsijával a sörözőbe ment, ahol baráti társaságban kb. 21 óráig sört fogyasztott. Ezután gépkocsijába ült és hazafelé indult. A rendőrjárőr útközben igazoltatta és az ittasságát észlelve vérvételre állította elő.
A vádlott vérében 2,10 ezrelék alkoholkoncentráció volt, mely közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotának felel meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a fő- és mellékbüntetés tartamának felemelése érdekében. A megyei bíróság felülbírálva a városi bíróság ítéletét, azt akként változtatta meg, hogy a pénzbüntetés kiszabását mellőzte, a vádlottat főbüntetés helyett önálló büntetésként 1 év 6 hónapi - a közúti "B" járműkategóriára kiterjedő - járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és ennek eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, ezért azt a megyei bíróság is irányadónak tekintette az ügy felülbírálásánál. E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A cselekmény elkövetését követően 1993. május 15-én lépett hatályba a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény, mely - a büntetőjogi felelősségre vonatkozó valamennyi rendelkezés egybevetése alapján - enyhébb elbírálást tesz lehetővé a vádlott tekintetében. A Btk. 2. §-a szerint az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell a bűncselekményt elbírálni, ha azonban az elbíráláskor hatályos új büntető jogszabály kedvezőbb elbírálását tesz lehetővé, akkor az új törvényt kell alkalmazni.
Erre figyelemmel a megyei bíróság az új törvényt alkalmazta. A cselekmény minősítése így is törvényes.
A büntetés kiszabásánál figyelembe vehető bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság általában helyesen ismerte és sorolta fel, azokat a megyei bíróság a következő helyesbítésekkel és kiegészítésekkel fogadta el az ítélkezés alapjául.
A megyei bíróság nem azt tekinti enyhítő körülménynek, hogy a vádlott tárgyaláson vallomást tett, hanem azt, hogy bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett. További enyhítő körülményként értékeli a javára az eddigi két évtizedes kifogástalan közlekedési előéletét, továbbá a jelentős időmúlást, hiszen a cselekmény elkövetése és jogerős elbírálása között több mint egy év telt el.
A megyei bíróság megállapította, hogy a büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett azáltal, hogy a vádlott terhére szóló kérelem hiányában súlyosabb büntetést alkalmazott, mint a tárgyalás mellőzésével hozott végzésben, annak ellenére, hogy a tárgyaláson olyan új tények nem merültek fel, amelyek ezt indokolttá tették volna. A Be. 354. §-ának az 1987. évi IV. tv. 60. §-ával módosított (3) bekezdése sajátos szabályokat állapít meg az olyan tárgyalást illetően, amelynek tartását a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kapcsolatban kérték. A korábban hatályban volt 1973. évi I. tv. arról rendelkezett, hogy a bíróság a tárgyaláson hozandó határozatát illetően nincs kötve a tárgyalás nélkül hozott végzéshez. Nem kötötte a bíróságot a Be. 241. §-ában szabályozott súlyosítási tilalom sem; súlyosabb büntetést szabhatott ki annál, mint amit a tárgyalás mellőzésével kiszabott, függetlenül attól, hogy a tárgyalás tartását esetleg éppen ellenkező célból kérték.
A súlyosítási tilalom a másodfokú bírósági eljárás egyik alapvető rendelkezése, amely több büntetőeljárási alapelv hatékonyabb érvényesülését szolgálja. Így elsősorban a védelem (Be. 6. §) és a jogorvoslati jogosultság (Be. 7. §) alapelvéből folyó eljárási jogok hatályosulnak azáltal, hogy a törvény a vádlott és a védő kockázatmentes fellebbezési jogát biztosítja. A tárgyalás mellőzésével hozott végzés esetén a kérelemre tartott tárgyalás nem másodfokú bírósági eljárás, azoknak az eljárási alapelveknek azonban, amelyek a súlyosítási tilalmat a másodfokú bírósági eljárásban indokolják, ebben a sajátos jogorvoslati eljárásban megfelelő módosítással kell érvényesülniük.
Az 1988. január hó l. napján hatályba lépett 1987. évi IV. törvény 60. §-a a Be. 354. §-ának (3) bekezdését akként módosította, hogy a bíróság a vádlott büntetését csak a terhére szóló kérelme esetén súlyosíthatja, kivéve, ha a tárgyaláson felmerült új bizonyítékok alapján olyan tényt kell megállapítani, amelynek következtében súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetés kiszabása válik szükségessé.
Az adott esetben a vádlott kérelmére tartott tárgyaláson új tények nem merültek fel, az ítéleti tényállás a tárgyalás mellőzésével hozott végzés tényállásával azonosan került megállapításra, a cselekmény minősítése is változatlan. Erre figyelemmel - a vádlott terhére szóló kérelem hiánya miatt - az ítéletben súlyosabb büntetést nem lehetett volna kiszabni, mint ami a végzésben alkalmazott büntetés volt, vagyis a főbüntetés helyett önálló büntetésként alkalmazott 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltás.
Kétségtelen, hogy a vádlott a közúti közlekedés egyik alapvető szabályát, az alkoholfogyasztási tilalmat szegte meg, amikor a személygépkocsit közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a közúton. Kétségtelen az is, hogy az ittas állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények elszaporodottak, emiatt a társadalomra veszélyességük fokozottabb. Erre figyelemmel szükséges a vádlottal szemben a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a vádlott húsz éve vesz részt járművezetőként a közúti közlekedésben úgy, hogy ezzel összefüggésben kifogás nem merült fel vele szemben, ellene közlekedési bűncselekmény miatt büntetőeljárás nem indult, és nem folyt. A vádlott a cselekmény elkövetését őszintén beismerte, megbánta. Az elkövetés óta több mint egy év eltelt. Ezek a körülmények együttesen indokolják a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés hatókörének arra a járműfajtára való korlátozását, mellyel a vádlott a bűncselekményt megvalósította, mert nem vonható kellő alappal következtetés arra, hogy a vádlott valamennyi jármű vezetése folytán veszélyt jelent a közlekedés biztonságára.
A kifejtettekre tekintettel helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a szóban levő mellékbüntetés hatókörét a közúti "B" járműkategóriára korlátozta. Erre figyelemmel azonban az ügyész által súlyosítás végett bejelentett fellebbezés alaptalan. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Bf. 930/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás