PK BH 1995/209
PK BH 1995/209
1995.04.01.
A bírósági úton történő termelőszövetkezeti vagyonmegosztásnál a bizonyítékok értékelése [1992. évi II. tv. 39. § (3) bek., Pp. 163. §, 201. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
Az alperes termelőszövetkezetnél a vagyonmegosztó közgyűlést 1992. október 26. napján tartották meg, ahol az I. rendű felperes úgy nyilatkozott, hogy az alperes által felajánlott vagyontárgyak közül nem tud választani, viszont az általa és a pertársai által igényelt vagyontárgyak kiadását a közgyűlés nem szavazta meg. A felperesek mellett részt vevő pertársak az alperessel egyezséget kötöttek. A felperesek úgy nyilatkoztak, csak akkor hajlandók elfogadni - az általuk igényelt vagyontárgyak egy részére is kiterjedő - alperesi egyezségi ajánlatot, ha az alperes kiadja részükre a "vegyszerraktárat" teleppel együtt, 471 360 forint értékben. Az alperes a perben is ragaszkodott a vegyszerraktárhoz, állítva, hogy a szövetkezetnek e célra kizárólag ez az épület áll a rendelkezésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével úgy rendelkezett, hogy az alperes a felperesek kizárólagos birtokába és tulajdonába köteles adni 15 napon belül az 1-4. tétel alatti vagyontárgyakat (kultivátort, szárzúzót, traktort, pótkocsit), amelyek értéke nem volt vitás, és amelyeket az alperes hajlandó volt kiadni. Ebben a részében az elsőfokú bíróság ítélete elsőfokon jogerőre emelkedett.
A fellebbezési eljárás tárgya: a felperesek fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság által megítélt 5-7. tétel alatti vagyontárgyak voltak (hagymakiszántó, hagymarendrakó, hagymarendfelszedő), valamint a 8. tétel alatti 30 darab Mezőbank-részvény, illetőleg értékpapírok, összesen 300 000 forint névértékben, továbbá értékkiegyenlítés címén az alperes által fizetendő 4850 forint. Az említett vagyontárgyak helyett a felperesek továbbra is a vegyszerraktár tulajdonát igényelték.
A másodfokú bíróság döntését lényegében a következőkkel indokolta.
A fellebbezés tárgyát képező vegyszerraktár és a hozzá tartozó telep kiadásához mindkét peres félnek érdeke fűződött. A felpereseknek, mert ott van a földjük, amelyet művelnek, és a raktárt a terményeik és eszközeik tárolására kívánják használni. Az alperesi szövetkezetnek, az ottmaradó tagoknak a vegyszerraktár megtartásához szintén érdeke fűződik, mivel az általuk már kialakított eredményes növénytermesztéshez nagyüzemi szinten a rendelkezésre álló vegyszerraktár nélkülözhetetlen. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság a felperesi és az alperesi érdekek feltárása után, hogy a vegyszerraktárat nem adta a felperesek tulajdonába a vagyonmegosztásnál, mert a felperesek által a fellebbezésben is előadott érdekeknél az alperesi érdekeket jelentősebbnek és alapvetőbbnek találta.
A másodfokú bíróság határozata ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Annyiban sérelmezték a vagyonmegosztás módját, hogy a kiadni rendelt jelentős értékű értékpapír gazdálkodásuk megkezdését nagyban hátráltatja, ezek helyett kérték továbbra is a raktár tulajdonba adását. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti az 1992. évi II. törvény 39. §-ának (3) bekezdésében, valamint a Pp. 201. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott határozat hatályban tartását kérte.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, legkevésbé a Pp. 201. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, ugyanis a bizonyítás felvételére a tárgyaláson került sor és nem merült fel annak szüksége, hogy valamely bizonyítás foganatosítása más bíróság megkeresése útján történjék. A felülvizsgálati kérelem tartalmából kitűnően nem sérelmezhetik a felperesek eredménnyel azt sem, hogy az elsőfokú bíróság nem tett volna eleget a Pp. 163. §-ának (1) bekezdésében foglalt ama kötelezettségnek, hogy a bíróságnak a jogvita elbírálása szempontjából jelentős tények megállapítása végett bizonyítást kell felvennie. A rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő mérlegelésével [Pp. 206. § (1) bekezdés] meggyőződése szerint bírálta el mindkétfokú bíróság azt, hogy a felperesek mely vagyontárgyak kiadására tarthatnak jogszerű igényt. Az előzőekben kiemeltekre tekintettel a felperesek sem az anyagi jog, sem az eljárási jog általuk felhozott szabályainak megsértésére alappal nem hivatkozhatnak, a Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság jogszerű döntését, utalva annak helyes indokaira, a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, a Pp. 275/B. §-a szerinti irányadó 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek az alperesnek okozott felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni. A költség mértékénél értékelte a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson kívül történt. (Legf. Bír. Pfv. I. 20. 719/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás