PK BH 1995/215
PK BH 1995/215
1995.04.01.
A szabálytalan áramvételezéssel megvalósított szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazásával kapcsolatban indult jogvita elbírálásának egyes kérdései [Ptk. 318. §, 339. § (1) bek., 387. §; 1962. évi IV. tv. (VET) 16. § (4) bek., 17. § (3) bek.; 40/1962. (XI. 11.) Korm. r. 52. § (2) bek.; 4/1971. (VI. 5.) NIM r. (VKSZ) 19-23. §].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 56 012,80 forintot, valamint ennek 1992. december 16-tól járó évi 20%-os késedelmi kamatát. Megállapította, hogy a peres felek között a Ptk. 387. §-ában írt közszolgáltatási szerződés jött létre. Az alperes 1990. február 1-jétől kezdődően szabálytalan áramvételezést folytatott, ezért 1990. február 1. és 1991. február 28. közötti időre 6 Ft/kWh, míg 1991. március 1-jétől 1991. november 21-ig 10 Ft/kWh alapulvételével köteles az áramszolgáltatás felemelt díját megfizetni. A jogerős ítélet a szabálytalan áramvételezés kezdő időpontját, jellegét a felperes által az 1991. november 21-i ellenőrzés során felvett jegyzőkönyv, továbbá az azt aláíró tanúk vallomása alapján állapította meg.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet; a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy közszolgáltatási szerződés jött létre a felek között, de jogszabálysértően alkalmazta az évtizedekkel korábban keletkezett miniszteri rendeletet, amely alkotmányellenesen olyan kártérítő felelősséget állapít meg, amely a Ptk. szabályaiból nem következik. A felperes az igényének jogalapját és összegszerűségét sem bizonyította. Az összegszerűség megállapítása - álláspontja szerint - összehasonlító vizsgálatokat tett volna szükségessé.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes és az alperes között a Ptk. 387. §-ában szabályozott közszolgáltatási (az 1993. évi XCII. tv. rendelkezése szerint 1994. január 1-jétől közüzemi) szerződés jött létre, amelynek részletes szabályait a perbeli időszakra vonatkozóan az 1962. évi IV. törvény (VET) 16. §-ának (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadott, a Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzatról szóló 4/1971. (VI. 5.) NIM rendelet (VKSZ) állapítja meg. A VET 17. §-ának (3) bekezdése értelmében szabálytalan áramvételezés esetén felemelt díjtétel alkalmazását is el lehet rendelni. A 40/1962. (XI. 11.) Korm. r. 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a VKSZ 19-23. §-ai szabályozzák a szerződésszegés esetére a felemelt ár alkalmazásának a lehetőségét és mértékét.
Az alperesnek a VKSZ alkotmányellenességével kapcsolatos kifogásaira vonatkozóan helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a jogszabályt mindaddig alkalmazni kell, amíg azt hatályon kívül nem helyezik, vagy az Alkotmánybíróság meg nem semmisíti. A Legfelsőbb Bíróság nem látta indokát annak, hogy az 1989. évi XXXII. tv. 38. §-ának (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezze. A szabálytalan áramvételezés olyan szerződésszegő magatartás, ami miatt a jogszabály az áramvételezővel szemben felemelt díjfizetési kötelezettséget határoz meg. A szerződésszegésnek ez a jogkövetkezménye valóban nem a Ptk. 318. §-a, illetve a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kártérítés. A jogerős ítélet azonban marasztaló döntését nem a Ptk. kártérítésre vonatkozó szabályaira alapította. A Ptk.-nak a közszolgáltatási szerződésre vonatkozó szabályai pedig nem zárják ki, hogy az egyes szerződésekre vonatkozóan jogszabály a szerződésszegés szankciójaként a kártérítéstől függetlenül más jellegű jogkövetkezményt írjon elő. Alaptalan az alperes felülvizsgálati kérelme a kereset jogalapjának és összegszerűségének bizonyítatlansága tekintetében is. A felperes csatolta az ellenőrök által a helyszínen kiállított jegyzőkönyvet, amit az alperes házastársa aláírt. E teljes bizonyító erejű magánokirat a szabálytalan áramvételezés kezdő időpontjait önmagában bizonyította. Miután az áramvételezés kezdő időpontja és jellege az okirat és a tanúk vallomása alapján bizonyítást nyert, a marasztalási összeget a jogszabály alapján összegszerűségében már az alperes által sem vitatott módon helyesen állapította meg az ítélet. A tényleges fogyasztás után a felemelt díjat a jogszabály rendelkezése szerint kell meghatározni. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a perbeli időszakban a tényleges fogyasztás mennyisége a korábbi, illetve a későbbi időszakhoz képest hogyan alakult, mert ebből nem lehet arra vonatkozóan megalapozott következtetést tenni, hogy 1990. február 1-jétől az ellenőrzésig szabálytalan áramvételezés, illetve ipari célú felhasználás nem volt. Jogszabálysértés nélkül helytállóan marasztalta tehát a jogerős ítélet az alperest, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján azt hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20. 580/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás