PK BH 1995/225
PK BH 1995/225
1995.04.01.
I. A fellebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye (Pp. 245. §).
II. Az igazolási kérelem tárgyában hozott jogerős végzés ellen a felülvizsgálati kérelem előterjesztését a törvény kizárja [Pp. 109. §, 270. § (2) bek.].
III. A gyermek elhelyezésénél irányadó szempontok [Csjt. 76. § (1) bek.; 19. sz. irányelvvel módosított 17. sz. irányelv].
A felek 1983. június 11-én kötött házasságából 1983. november 25-én Péter, 1987. június 30-án András nevű gyermekeik születtek. A felek életközössége 1991. augusztus 8-án megszakadt.
A házasság felbontása iránt folyamatban volt perben az elsőfokú bíróság részítéletet hozott: Pétert és Andrást az alperes anyánál helyezte el, kötelezte a felperest, hogy a gyermekeket 15 napon belül adja ki. A felperest tartásdíj fizetésére kötelezte, és rendelkezett a kapcsolattartásról. A közös lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, és kötelezte őt a lakáshasználati jog 160 000 forint ellenértékének megfizetésére.
A részletes és körültekintő bizonyítás adatait elemző indokolásában az elsőfokú bíróság döntően a felperes terhére értékelte azt, hogy az életközösség megszakadása után a gyermekeket az alperes megtévesztésével a közös lakásból a Kiskunlacházán élő szüleihez vitte. Itt az alperes és a gyermekek kapcsolattartását is meg akarta akadályozni, ami 1991. szeptember 27-én a felek és családtagjai között botrányos, tettlegességig fajuló vitát eredményezett. Ezt követően a felperes a gyermeket úgy befolyásolta, hogy az alkalmas volt az édesanyjukhoz való érzelmi kötődésük megzavarására, náluk szorongást, félelmet, illetve neurotikus személyiségfejlődést idézzen elő. Megállapította a bíróság azt is, hogy az együttélés idején az alperes a szakmai előmenetelét háttérbe szorítva vállalt olyan munkakört, amely mellett a gyermekek rendszeres ellátását biztosítani tudta, és ekkor a felek együttműködésével a gyermekek minden szempontból megfelelően gondozottak, kiegyensúlyozottak voltak. Nem fogadta el a felperes álláspontját, mely szerint az utóbb kialakult helyzetért kizárólag az alperes felelős, aki a házastársi hűséget sértő magatartásával a család korábbi egységét megbontotta. A felperes ennek bizonyítottsága esetén is a gyermekek érdekeivel ellentétesen járt el, amikor nem arra törekedett, hogy a válással együtt járó érzelmi megrázkódtatástól a gyermekeket megkímélje. A gyermekeknél bekövetkezett érzelmi károsodásért ezért nagyrészt a felperes a felelős. A szülők nevelési alkalmasságát is értékelve tehát az anyai környezet a gyermekek fejlődésének biztosítására kedvezőbb [Csjt. 76. § (1) bek.].
A részítélet ellen a felperes - egyebek közt - a gyermek elhelyezésre vonatkozó döntés megváltoztatása érdekében is fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú részítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. A gyermekek elhelyezésével összefüggésben kiemelte, hogy az elhelyezés elsődleges szempontja a gyermekek érdeke, ebben a körben pedig valamennyi körülmény megfelelő súlyú együttes értékelése szükséges. A gyermekek egymáshoz erősen kötődnek, a nagyobb gyermeknek az anyával szemben kialakult idegenkedése nem természetes jelenség, amely a felperesi környezetben alakult ki, ez a tény pedig a felperesi környezet nevelésre való alkalmasságát kétségessé teszi. Az alperesnek a felperes által állított indokolatlanul türelmetlen, hisztérikus magatartását a bizonyítás adatai szerint nem látta igazoltnak. Értékelési körébe vonta azt is, hogy a gyermekekkel kapcsolatos mindennapi teendőket a különélés óta a szülők helyett az apai nagyanya és a felperes testvére látják el. Mindezek mérlegelése eredményeként az elsőfokú bíróságnak a gyermekelhelyezés tárgyában hozott döntését helytállónak és megalapozottnak fogadta el.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárásjogi szabályt sértett azzal, hogy a fellebbezési tárgyalást jogi képviselője távollétében tartotta meg annak ellenére, hogy az őt képviselő ügyvéd mulasztását a tárgyalás megkezdése előtt alapos okkal kimentette. Jogi képviselője a fellebbezési tárgyaláson okiratokat kívánt becsatolni melyek reá nézve kedvezőbb elbírálást eredményeztek volna. A megyei bíróság ezért a Pp. 109. §-ának megsértésével mellőzte a tárgyalás megismétlését. Az ügy érdemét illetően - módosított kérelmében - kizárólag a Csjt. 76. §-a (1) bekezdésének nem megfelelő alkalmazására hivatkozott. Fenntartotta azt a perbeli állítását, hogy a kialakult helyzetet az alperes házastársi hűséget sértő magatartása idézte elő, amitől elvonatkoztatva a bíróság az alperes szülői felelősségét nem kellő súllyal értékelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős ítélet nem törvénysértő.
A Pp. 245. §-a értelmében a fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek vagy valamelyiküknek az elmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja. Ilyen esetben a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, a bíróság azonban - ha a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja - a tárgyalást elhalaszthatja. A megyei bíróság az idézett jogszabály alapján megítélése szerint rendelkezhetett úgy, hogy a fellebbezési tárgyalást a felperes jogi képviselőjének távolmaradása ellenére megtartja, ellene pedig igazolási kérelemnek nem volt helye. Egyébként az igazolási kérelem tárgyában a Pp. 109. §-a alapján hozott jogerős végzés elleni felülvizsgálati kérelem előterjesztését a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének kimerítő felsorolása - a jogszabály megfelelő értelmezése szerint - akkor is kizárja, ha az adott esetben igazolási kérelemnek helye lett volna.
A gyermekek elhelyezésére vonatkozó érdemi döntés ugyancsak nem jogszabálysértő. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermekeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődésük biztosítva van. A Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelvével módosított 17. számú irányelvének III. pontja egyébként kiemeli, hogy a gyermek elhelyezésének alapvető szempontja a gyermek érdeke. Ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. A bíróság ezt az elvet megalapozottan, okszerűen és kellően megindokolva alkalmazta, amikor mérlegelési jogkörében értékelte az alperesnek az életközösség alatti és a gyermekek érdekeit előtérbe helyező magatartását, szemben a felperesnek az életközösség megszakadása utáni törekvésével, mely az ő személyes sérelmének megtorlására irányulva a gyermekek egészséges érzelmi fejlődését kedvezőtlenül befolyásolta. Helytállóan mérlegelte az alperesnek a házasság megromlásában való közrehatása súlyát és azt is, hogy a gyermekek rendszeres ellátása és a róluk való gondoskodás elsősorban a szülő, nem pedig a nagyszülő vagy más rokon feladata, amit a nevelésre és gondozásra egyébként alkalmas alperes a gyermekek számára megfelelőbben képes teljesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálódási körébe vonta a másodfokú bíróság által mellőzött szakértői véleményt is, annak azonban nem tulajdonított perdöntő jelentőséget. A felperes felkérésére készült és az alperes vizsgálatát nélkülöző vélemény ugyanis a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértői megállapításokkal és az egyéb peres adatokkal egybevetve a felperesre kedvező döntés alapjául nem szolgálhat. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 478/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás