GK BH 1995/228
GK BH 1995/228
1995.04.01.
Vállalkozási szerződés hibás teljesítése esetén a javítási egyenérték számításának szempontjai [Ptk. 307. §; GK 47.].
A III. r. alperes tervei alapján az I. r. alperes kivitelezte a lakótelep 1010-es jelű épületét. A II. r. alperes részben szállítóként, részben pedig a kivitelező alvállalkozójaként működött közre. Az átadás-átvétel 1988. június 9-én volt, az utó-felülvizsgálati eljárást 1989. június 6-án megtartották: A felperes az ott el nem ismert hibák kijavítására, 1989. július 28-án keresetet terjesztett elő a generálkivitelezővel szemben, a tervezőt pedig beavatkozóként perbe hívta. A kivitelező keresetet terjesztett elő az alvállalkozójával szemben, az ügyeket az elsőfokú bíróság egyesítette, a kivitelező alvállalkozóját II. r. alperesnek besorolta. A perbe a felperes pernyertessége érdekében a tervező beavatkozott. Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, de a felperes keresetét több hibatételre nézve elkülönítette, és az elkülönített részt tovább tárgyalta. Az elkülönített hibatételek vonatkozásában szakértői bizonyítást rendelt el.
A szakértői vélemény kézhezvétele után a felperes 1992. október 29-én keresetet nyújtott be az elsőfokú bíróságra a L. és K. Tervező Vállalat beavatkozóval szemben, a tervezői hibából eredő javítási költségek arányos viselésére. A bíróság a nevezett vállalatot III. r. alperesként besorolta. Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 2 671 013 Ft javítási költség, 93 250 Ft díjleszállítás és 327 982 Ft hibás teljesítési kötbér fizetésére kötelezte a felperes javára. A III. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, a perköltséget pedig a marasztalás arányában megosztotta. Indokolásában kifejtette, hogy a hibák az I. r. alperes tevékenységével állnak összefüggésben, a III. r. alperessel szembeni igény viszont elévülés miatt már nem érvényesíthető.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett.
A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a III. r. alperes kötelezését 12 000 Ft díjleszállítás megfizetésére. Indokolásában előadta, hogy az 1992. februárban kelt szakértői vélemény alapján a 3836/1. hibatétellel kapcsolatban tervezői hiányosságot is megállapítottak. Az elévülést vitatta, előadva, hogy az 1992. februárban kelt szakértői vélemény alapján jutott tudomására a tervezői hiba. A keresetét a tervezővel szemben a bíróságra 1992. novemberben beterjesztette.
A felperes 1993. május 12-én a fellebbezésével azonos dátumozással a fellebbezését kiegészítette, előadva, hogy a szakértők által kidolgozott tetőjavításra vonatkozó javítási költséget csak jogfenntartással tudja elfogadni, mert amennyiben a tényleges javítási költség magasabb összegű, akkor a különbözetre igényt tart.
Az I. r. alperes fellebbezésében a 3848. számú hibatételre, a tetőszigetelési hibák kijavítására vonatkozó marasztalását sérelmezte, indokolatlannak tartva a teljes tetőfelület cseréjét, annak 2200 nm-nyi felbontását és újraszigetelését, annak 2 648 559 Ft értékű javításiköltség-vonzatát. A felperes ellenkérelmében a 3848-as tétel vonatkozásában előadta, hogy az egyéves utó-felülvizsgálati jegyzőkönyvben már megállapították, hogy a szigetelőréteg több helyen sérült, a tető lejtése nem megfelelő, a fényvédő réteg hiányos, és a csatlakozó bádogszerkezeteknél hegesztési hibák jelentkeznek. A szakértői vélemény rögzíti, hogy a tetőhibák feltétlenül indokolttá teszik a teljes tetőfelület újraszigetelését.
A fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a III. r. alperessel szembeni elutasító rendelkezését megváltoztatva, a III. r. alperest a felperes javára 12 000 Ft megfizetésére kötelezte és megváltoztatta a perköltségviselésre vonatkozó ítéleti rendelkezéseket is, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, mert a felperes fellebbezése az alábbi részében nem alapos.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás alapján megállapította, hogy a perbeli épület tetőszigetelése hibás, méghozzá olyan nagy mértékben, hogy az egész felület felújításra szorul. Mivel az I. r. alperes a természetbeni kijavítást nem vállalta, és a felperes a keresetét javítási egyenérték megállapítása iránt terjesztette elő, ezért a Ptk. 307. §-a értelmében az I. r. alperes terhére javítási egyenértéket állapított meg, de nem a szerződéskötés időpontjában érvényes árszinten, hanem figyelembe vette az időközbeni árnövekedést is. A felperes fellebbezésében a javítási egyenérték növelését kérte, mivel a kiadások csak az ítélet jogerőre emelkedése után merülnek fel, feltételezve, hogy ezen idő alatt is, illetőleg a javítások befejezéséig az árszint továbbra is emelkedni fog.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést e tekintetben nem tartotta alaposnak, mivel a javítási egyenérték esetében az árnövekedést a szerződéskötés, illetve a kivitelezés időszakához képest figyelembe lehet venni a bírósági eljárás időszakáig, ezen túlmenően azonban javítási egyenértéket a jövőbeli bizonytalan mértékű áremelkedésre alapítottan megállapítani nem lehet.
A felperes fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem határozott a tető feltárásával kapcsolatban keletkezett költségek megtérítése iránt, előadva, hogy az 1991. december 18-án megtartott szakértői szemlén az I. r. alperes nem vett részt, és nem biztosította a tető feltárásának feltételeit. Emiatt a feltárás költségeit a beavatkozó előlegezte. A fellebbezési tárgyaláson a tetőfeltárással felmerült költség összegszerűségére nézve sem a felperes, sem a beavatkozó nyilatkozni nem tudott.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban a tető feltárásának költségeire nézve határozott kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő. A fellebbezési tárgyaláson sem tudott nyilatkozni annak összegszerűségéről. A bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, és döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen, ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed (Pp. 215. §). A fellebbezési eljárásban csak a Pp. 247. §-ának keretei között van helye a kereset felemelésének. Megállapítható volt, hogy a felperesi igény a Pp. 247. §-ában felsoroltakkal nem azonos, egyébként is az összeg-szerűleg nem volt meghatározott, ezért az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy e kérdéssel nem foglalkozott.
A felperes fellebbezése abban a tekintetben, hogy a III. r. alperest 12 000 Ft költség megfizetésére kérte kötelezni alapos.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a III. r. alperessel szemben elévülés címén utasította el. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes az 1989. július 8-án előterjesztett keresetében perbe hívta beavatkozóként a tervezést végző III. r. alperest. A tervező a perbe hívást elfogadta és az elsőfokú eljárásban II. r. beavatkozóként vett részt. A felperes 1992. október 29-én a tervező ellen keresetet terjesztett elő, nevezettet ennek folytán a bíróság III. r. alperesnek besorolta. A perbe hívásnak a perbe hívott személlyel való közlése az elévülést megszakította (GKT 98/1973. sz. állásfoglalás). Ez azt jelenti, hogy 1989. július 8-tól a kereset előterjesztéséig, vagyis 1992. október 29-ig az elévülés nyugodott, ezért a kereset-kiterjesztés időpontjában az elévülés nem következett be.
A Legfelsőbb Bíróság a szakértői vélemény és a fellebbezési tárgyaláson tett szakértői nyilatkozat alapján megállapította, hogy a szellőző-berendezéssel kapcsolatban a felperesnek, illetve a beavatkozónak tervezési és kivitelezési kiadásai merültek fel, amit a szakértői bizonyítás 12 000 Ft összegben határozott meg, és mivel a hiba a tervező érdekkörében merült fel, ezt a javítási költségnek minősülő kiadást nevezett viselni tartozik.
Az I. r. alperes fellebbezése nem alapos.
A fellebbezési tárgyaláson a szakértő előadta, hogy a perbeli épület tetőfelülete olyan nagy mértékben hibás, hogy azt a rendeltetésszerű használatra alkalmassá csak a teljes felület javításával lehet tenni. Ezt a szakértői megállapítást az I. r. alperes semmivel sem tudta megdönteni. A javítási egyenérték összegszerűsége pedig megfelel az időközbeni költségnövekedés mértékének, a GK. 47. sz. állásfoglalásban foglaltaknak, egyébként is a javítási egyenérték összegszerűsége szakértői véleménnyel alátámasztott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása maga után vonta az elsőfokú bírósági költségek megváltoztatását is a marasztalás arányában [Pp. 78. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása, illetve helybenhagyása a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésén alapult. (Legf. Bír. Gf. III. 32. 437/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás