GK BH 1995/229
GK BH 1995/229
1995.04.01.
I. A vállalkozó kárának megtérítésénél irányadó szempontok, ha a megrendelő a szerződéstől általános elállási jogát gyakorolva áll el [Ptk. 355. § (4) bek., 395. § (1) bek.].
II. A biztatási kár megtérítésére irányuló követelés elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 6. §].
Az I. r. alperes csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására alapított, önkormányzati támogatással működő leányvállalat. Pályázat útján elnyert pénzeszközökből, további munkahelyteremtés céljából, injekciós ampullák gyártására kívánt berendezkedni. Ennek érdekében folytatott piackutatásai során a II. r. alperes az 1989. július 14-i levelében akként tájékoztatta az I. r. alperest, hogy a gyártás elkezdése esetén hajlandó tőle évente 80 millió db 2 ml-es barna színű ampullát, egyeztetett szállítási ütemezés szerint megvásárolni, amennyiben azok megfelelnek a minőségi előírásoknak, de nem magasabb áron, mint az országban mástól beszerezhetők. A II. r. alperes közölte az ampullák méreteit és minőségi jellemzőit is. A II. r. alperes vásárlási szándékát 1989. november 30-án megerősítette azzal, hogy 1 ml-es fehér színű ampullákra is igényt tartana, aminek kielégítésére az I. r. alperes lehetőséget látott.
Az I. r. alperes 1989. december 18-án a felperestől 2 db komplett ampullagyártó gépsort és pótalkatrészeit rendelte meg darabonként 6 360 000 Ft-os egységáron akként, hogy az egyik gépsor 1990. III. negyedévben, a másik pedig a IV. negyedévben kerül leszállításra. Az I. r. alperes megrendelése alapján a szerződés 1990. március 29-én létrejött.
Az I. r. alperes sürgette a II. r. alperesnél az ampullákra a szállítási szerződés megkötését. A II. r. alperes előbb az 1990. június 12-i tárgyalásuk során közölte az I. r. alperessel, hogy az ampullákat - az I. r. alperes által is ismerten - a volt Szovjetunióba szállítandó gyógyszerkészítményeihez kívánja felhasználni, azonban a politikai és gazdasági változások miatt ez a piac még bizonytalan, s így konkrét megrendelést az ampullákra még nem tud feladni. Legkorábban 1990. augusztus végén, vagy szeptember elején lesz olyan helyzetben, hogy konkrét üzleti tárgyalásokat folytasson. A II. r. alperes ezt a nyilatkozatát utóbb az 1990. július 10-i telexében is rögzítette.
Az I. r. alperes az 1990. június 29-én az ampullagyártó gépsorok gyártásának felfüggesztését kérte, majd ezt követően 1990. július 10-én előbb azt jelentette be a felperesnek, hogy az egyik gépsorra igényét nem tartja fenn, a másik gépsorra vonatkozóan pedig módosítások végrehajtását javasolta. Csak ezt követően, 1990. július 27-én közölte a felperessel, hogy a bizonytalan gazdasági helyzetre tekintettel az ampullagyártó gépsorokra kötött szerződéstől eláll. A felperes a szerződéstől való elállást tudomásul vette, bejelentette azonban, hogy kártérítésre igényt tart. A felperes eredeti keresetében 1 389 551 Ft és kamatai megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. Előadta, hogy az I. r. alperes elállása idején az ampullagyártó gépsor egyes elemeit már legyártotta, amelyek más célra nem használhatók fel. Az elsőfokú bíróság felhívására adott 1991. február 15-i nyilatkozatában a felperes a kártérítési igényét részletezte, és keresetét felemelte.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint csak a vétkesen okozott károkért tartozik felelősséggel, márpedig a piaci viszonyok elháríthatatlan változása rajta kívülálló okok következménye. Vitatta az igényelt kártérítés összegszerűségét. Ugyanakkor a II. r. alperessel szemben keresetet nyújtott be, amelyben a Ptk. 6. §-a alapján ugyanolyan összegű kárnak közvetlenül a felperes javára történő megfizetésére való kötelezését kérte, mint amilyen mértékű kártérítést vele szemben a felperes keresete alapján megállapítanak.
A kereseteket az elsőfokú bíróság egyesítette, és azokat a továbbiakban együtt tárgyalta.
A II. r. alperes a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nem volt szándékában az üzleti ajánlatának megtételekor az I. r. alperest félrevezetni. Az I. r. alperessel folytatott tárgyalásai során minden esetben - korrekt módon - tájékoztatta az I. r. alperest üzleti lehetőségeiről. Az e téren mutatkozó bizonytalanság volt az oka annak, hogy az I. r. alperessel a szerződést nem tudta megkötni.
Az elsőfokú bíróság a felperesnél a szerződéstől való elállás folytán keletkezett kár mértékére vonatkozóan szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint az I. r. alperes elállásával kapcsolatban - 60,6% fedezeti összeget és hasznot is magában foglalóan - 1 410 147 Ft értékű géprészek és alkatrészek készültek el, amelyek - más célú felhasználási lehetőség hiányában - hulladéknak minősíthetők. A hulladék értéke 20 000 Ft. A felperes ugyan kárként jelölt meg 8 db 432 904 Ft értékű hőfokszabályozó műszert is, ez azonban általánosan használatos kereskedelmi áru, amit a felperes több száz darabos tételben épít be termékeibe, s így az ezzel kapcsolatos beszerzés kárnak nem tekinthető.
A felperes a követelését - a szakvélemény ismeretében - 1 390 147 Ft összegre szállította le.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 1 390 147 Ft és ennek 1990. július 27. napjától számított évi 20% kamata, valamint 140 000 Ft perköltség felperes részére, a II. r. alperes javára pedig 10 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az I. r. alperest, hogy 71406 Ft feljegyzett illetéket a magyar államnak fizessen meg. Az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelme felől ugyanakkor nem rendelkezett. Ítéletének indokolása szerint, a felek között a kártérítési igény jogalapja tekintetében vita nem volt, hanem csak az I. r. alperes vitatta annak összegszerűségét. A beszerzett szakvélemény a kár összegét 1 410 147 Ft-ban határozta meg, amelyből azonban - tekintve, hogy a hulladékot az I. r. alperes átvenni nem kívánta - 20 000 Ft hulladékérték levonásra kerül, s így a felperes megítélhető kára 1 390 147 Ft-ban volt megállapítható. Az I. r. alperesnek a szakvélemény megalapozatlanságára irányuló kifogását nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésére azzal kapcsolatban, hogy a megrendelő által fizetendő kártérítés objektív jellegű, s így közömbös az a körülmény, a megrendelő milyen okok miatt állt el a szerződéstől. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdését arra nézve hívta fel, hogy a felperes kárkövetelésében az elmaradt hasznát is jogosan igényli. Az elsőfokú ítélet szerint a felperes kárenyhítési kötelezettségének is eleget tett, mert az ampullagyártó gépsorokhoz beszerzett 8 db hőfokszabályozó műszer ellenértékét - a szakvélemény ismeretében - már nem érvényesítette.
Az I. r. és a II. r. alperesek jogviszonyát illetően megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felek között szerződés nem jött létre. A Ptk. 6. §-a a kártérítési felelősség megállapítását ilyen esetben is lehetővé teszi ugyan, azonban a rendelkezés alkalmazásának feltételei az adott esetben nem voltak meg. A II. r. alperes valóban egyértelműen közölte szerződéskötési szándékát, a konkrét szerződést azonban azért nem tudta megkötni, mert a szovjet piac összeomlott, és még nem alakultak ki azok a feltételek, amelyek mellett az adott szerződés megköthető lett volna. Erről az I. r. alperesnek is tudomása volt. Ettől eltekintve az I. r. alperes saját érdekében és abból kiindulva rendelte meg a felperestől a gépsorokat, hogy központi támogatást kíván megpályázni. A Ptk. 6. §-a alkalmazásának feltételei egyébként amiatt sincsenek meg, mert az I. r. alperes önként, saját elhatározása alapján állt el a szerződéstől, tehát kára nem önhibáján kívül keletkezett.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen a felperes keresetének vele szemben történő elutasítását, vagy a II. r. alperesnek a felperes javára történő közvetlen marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a bizonyítási eljárás kiegészítése érdekében új eljárás elrendelését kérte. Előadta, hogy az ampullagyártó gépsorok megrendelésére kizárólag a II. r. alperes azon nyilatkozatai indították, hogy az általa gyártásra kerülő ampullákból 80 millió ampullát meg fog vásárolni. A II. r. alperes 1990. július 10-i bizonytalan válasza volt az oka annak, hogy kénytelen volt az ampullagyártó gépsorok szállítására a felperessel kötött szerződéstől elállni. A II. r. alperes nagy mennyiségű ampulla megvásárlására irányuló nyilatkozata a Ptk. 6. §-ára alapított kártérítési igényét megalapozza, amit az elsőfokú bíróság kellő alap nélkül utasított el. Az I. r. alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolatlanul vette figyelembe a II. r. alperesnek a szovjet piac összeomlására történt hivatkozását, mert a II. r. alperes írásbeli nyilatkozatot adott arra, hogy kész megvásárolni 1990. évtől kezdve évente 80 millió db ampullát. A II. r. alperes volt folyamatos kapcsolatban a külföldi céggel, tehát nem neki, hanem a II. r. alperesnek kellett volna a piacváltozás követelményeivel számolnia. Abban az esetben viszont, ha a II. r. alperes által hivatkozott körülmény vis maiornak tekintendő, ezt a javára is figyelembe kellene venni. Az I. r. alperes vitatta a felperes által igényelt kártérítés összegét is, és részletesen kifejtette a szakértői véleménnyel kapcsolatos, már korábban előadott kifogásait.
A fellebbezésre adott ellenkérelmében a felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az I. r. alperes annyiban nem járt el kellő gondossággal, hogy az ampullagyártó gépsorokra a szerződést "biztonságos fedezeti szerződés" hiányában kötötte meg. A kárigényének összegszerűségével kapcsolatos fellebbezési előadásokat visszautasította, mert azok - szerinte - nem fedik a valóságot. A szakértő leltári adatok alapján, tételes ellenőrzéssel állapította meg, hogy az I. r. alperes elállása folytán nála milyen összegű kár keletkezett.
A fellebbezés a kereset II. r. alperessel szembeni elutasítását érintő részében nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy bár az elsőfokú bíróság az ún. kis ítéletében az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, ítéletét így is hirdette ki, ez a rendelkezés az indokolással ellátott és a felek részére is kézbesített ítéletben nem szerepel. Ez nyilvánvalóan leírási hiba. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak valóságos tartalma szerint bírálta felül azzal, hogy egyben felhívja az elsőfokú bíróságot, az iratok visszaérkezése után, a leírási hiba soron kívüli kijavítására [Pp. 224. § (1) bek.].
A Ptk. 6. §-a szerint a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. A GK 14. sz. állásfoglalása szerint pedig a vállalat a tevékenységének kockázatát maga viseli még akkor is, ha károsodásra vezető magatartásra más vállalat közlései indították. Ha azonban a közlés annyira határozott, hogy a vállalat kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével, különösen ha emiatt más irányú kötelezettségek vállalásáról lemondott, vagy nagyobb arányban indokoltan költekezett, a bíróság a Ptk. 6. §-a alapján a kár egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt a vállalatot, amelyik részéről a közlés történt. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. alperes részéről nem volt olyan szándékos magatartás, amellyel az I. r. alperes kára indokolható. A II. r. alperes mindössze olyan közlést tett, hogy amennyiben az I. r. alperes az ampullákat gyártani fogja, évi 80 millió darabot fog ezekből az ampullákból átvenni, ha az ampullák a közölt egyéb feltételeknek is megfelelnek. A II. r. alperes az ampullák szállítására azonban - a piaci helyzetének alakulására tekintettel - konkrét szerződést nem kötött, és az I. r. alperes sürgetésére is mindenkor azt közölte, hogy a szerződéskötés feltételei nála még nincsenek meg. Az I. r. alperes ennek ellenére a gépsorok szállítására irányuló vállalkozási szerződést a felperessel megkötötte, majd a szerződéstől anélkül állt el, hogy tervezett intézkedésével kapcsolatban a II. r. alperes véleményét akár csak kikérte volna. A II. r. alperesnek tehát nem volt szerepe abban: az I. r. alperes a szerződést az ampullagyártó gépsorokra megkötötte, de abban sem, hogy a szerződéstől utóbb elállt, és erre tekintettel a II. r. alperesnek a felperessel szemben kármegtérítési kötelezettsége nem keletkezett.
Ami viszont az ítéletnek az I. r. alperest a felperessel szemben kártérítés megfizetésére kötelező részét illeti, az ügy e részében a rendelkezésre álló iratok alapján megnyugtató döntés nem volt hozható.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a fizetendő kártérítés jogalapjára nézve. A Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő bármikor elállhat a szerződéstől, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A megrendelő a kártérítéssel tartozik a vállalkozót olyan anyagi helyzetbe hozni, mintha az elállás nem történt volna meg. A szerződéstől való elálláson alapuló megtérítési kötelezettség folytán a megrendelő a vállalkozó azon költekezéseit, kiadásait, egyéb kárát tartozik megfizetni, amelyek elállás hiányában a vállalkozónál nem merültek volna fel. A megtérítési kötelezettség jogi természete elsősorban abban különbözik a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősségtől, hogy a megtérítési kötelezettség nem igényli a jogellenességet és ez alóli kimentésre sincs lehetőség. A jogszabályon alapuló elállási jog érvényesítése nem is lehet jogellenes, mert a jogszabályon alapuló jog gyakorlásáról van szó, de az ezen károkért való objektív felelősségre tekintettel kimentésre sincs lehetőség. Súlytalan tehát a II. r. alperes védekezése, hogy a kár keletkezésében vétlen, mert úgy járt el, ahogy az az adott esetben általában elvárható. Abban a tekintetben viszont nincs különbség a tárgyalt két felelősségi alakzat között, hogy a vállalkozó az érintett megtérítési igényének keretében nemcsak a tényleges kárát, hanem az elmaradt hasznát is érvényesítheti [Ptk. 355. § (4) bekezdés]. Természetes viszont, hogy mint minden kárnak, így az elmaradt haszon megtérítésének is csak megfelelő bizonyítás esetén, abban az esetben lehet helye, amennyiben az elállás és a kár közötti okozati összefüggés fennáll, és a károsult kellőképpen bizonyítja a kár felmerülését és annak összegét.
A rendelkezésre álló adatok alapján nem tekinthető bizonyítottnak, hogy az I. r. alperes elállása miatt a felperest mennyi kár érte. A vállalkozó az érintett kártérítés keretében is csak azt a kárát igényelheti, amit megfelelően bizonyított. A beszerzett szakvélemény azonban az I. r. alperes elállása folytán a felperesnél keletkezett kár megnyugtató tisztázására nem alkalmas. Emellett a felperest kárenyhítési kötelezettség is terhelte. Az I. r. alperes még a szerződéstől történt elállását megelőzően, 1990. június 29-én kérte a felperestől a gyártás felfüggesztését. Ehhez képest a kár összegének megállapításához annak vizsgálata is szükséges, hogy a felperes ezt a közlést mennyiben vette figyelembe, és ezt követően valóban csak azokat a nélkülözhetetlen munkákat végezte, amelyek - állagmegóvás vagy egyéb okból - nem voltak mellőzhetők.
A szakvéleményből megállapíthatóan, az adott gépsorokhoz legyártott félkész termékek és alkatrészek beazonosítása nem történt meg egyértelműen. A műszaki szakértő bírói felhívásra - megerősítette az I. r. alperes azon kifogását, hogy a bemutatott félkész termékek és alkatrészek csak munkaszám szerint kerültek beazonosításra. A per adatai alapján ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a felperes más részére is készített ampullagyártó gépsorokat, és ilyenekkel maga is kísérletezett. Ahhoz tehát, hogy egyértelműen megállapítható legyen: a bemutatott anyagok és félkész termékek a felperes részére gyártandó gépsorokhoz tartoznak-e, a szakértő által alkalmazottnál egyértelműbb módszer, mint például a tervekkel való beazonosítás is szükséges lehet.
A fentiekre tekintettel a felperes kártérítési követelésére nézve, a Pp. 182. §-a (3) bekezdésének figyelembevételével, el kell rendelni a szakértői bizonyítás kiegészítését, ha pedig a szakvélemény helyességéhez a továbbiakban is kétség fér, más szakértőt indokolt kirendelni. A kiegészítő bizonyítás során ismét számba kell venni azokat az alkatrészeket és félkész termékeket, amelyeket a felperes az I. r. alperes elállása miatti kárhoz tartozónak tekint. Meg kell állapítani, hogy melyek azok a részegységek, melyek az I. r. alperes 1990. június 29-i, a gyártás felfüggesztésére irányuló közlését követően készültek el, és ezeken a felperes indokoltan végzett-e további munkákat. Az elállással érintett szerződéshez tartozó tervrajzok alapján kell megállapítani, hogy a bemutatott félkész termékek valóban az érintett gépsorokhoz kerültek legyártásra, és mi a ráfordítások tényleges értéke. Csak az ilyen módon elkészített, és a kár összegszerűségét érintő egyéb lényeges körülményekre is kiterjedő szakvélemény ismeretében lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szembeni kártérítési igényéről megalapozott döntést hozhasson.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott, az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. alperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasító részében a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta, a felperes I. r. alperessel szembeni kártérítési igényére vonatkozóan viszont az elsőfokú ítéletet - a perköltségre is kiterjedően, a Pp. 252. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával - hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az 1992. évi LXVIII. törvény 29. §-ának (3) bekezdése alapján a városi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság az ügy újra tárgyalni elrendelt részében a felperes és az I. r. alperes ügyvédi munkadíját, valamint a fellebbezési illetéket csak megállapította, annak viselése felől új határozatában, az elsőfokú bíróságnak kell döntenie [Pp. 252. § (4) bek.]. Az elsőfokú ítélet részbeni helybenhagyása folytán a másodfokú eljárásban is pernyertes II. r. alperes másodfokú perköltséget nem igényelt, így erről rendelkezni sem kellett. (Legf. Bír. Gf. IV. 31. 772/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás