PK BH 1995/23
PK BH 1995/23
1995.01.01.
Az ajándékozási és a gondozási szerződés elhatárolásának egyes kérdései [Ptk. 4. § (4) bek., 216. § (1) bek., 579. § (1) bek., 582. §, 589. § (2) bek.].
A felperes 1988 decemberében 1.000.000 forintért eladta a házas ingatlanát, és 1989 januárjában az alperesek lakásába költözött. Megállapodott az alperesekkel abban, hogy 620.000 forinttal hozzájárul az alperesek építkezéséhez, ennek ellenében az alperesek az épülő ingatlanukban kialakítanak egy lakrészt a számára, és gondoskodnak élete végéig a tartásáról. További 200.000 forintot a felperes az alperesek gyermekeinek ajándékozott. A felek között a kapcsolat hamarosan megromlott, a felperes 1990 márciusában elköltözött az alperesektől, és oda nem kíván visszatérni.
A felperes módosított keresetében 820.000 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A felperes követelésébe 252.204 forintot beszámítottak, amelyből 56.000 forint a felperes 14 havi tartásának a költsége volt.
A jogerős ítélet 564.000 forint, ennek 1990. május 1-jétől járó évi 20%-os kamata és 30.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alpereseket. Ezt meghaladóan a keresetet, valamint az alperesek beszámítási kifogását elutasította. A jogvitát a Ptk. ajándékozási szerződésre irányadó szabályai alapján bírálta el, és a Ptk. 582. §-ának (1) és (3) bekezdésére figyelemmel a felperes visszakövetelési jogát 620.000 forintra alaposnak találta. Ebbe azonban beszámította a felperes 14 havi tartására fordított 56.000 forintot.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperesek kérték. Álláspontjuk szerint az ajándék visszakövetelésének a feltételei nem adottak, mert a felperes elköltözésével maga hiúsította meg, hogy a tartását továbbra is biztosítsák. Megítélésük szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 582. §-ának (1) és (3) bekezdésében, valamint a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, mert továbbra is vállalnák a felperes tartását akár természetben, akár járadék formájában. A létfenntartás veszélyét erre figyelemmel nem látták megállapíthatónak.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése értelmében ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat. A felek esetében azonban egyértelmű, hogy a felperes nem ingyenesen adott át az alpereseknek az ingatlana eladási árából 620.000 forintot, hanem azt azzal a kötelezettséggel adta, hogy a részére alakítsanak ki egy lakrészt, és ott élete végéig gondozzák. A szerződés tehát nem ingyenes, hanem visszterhes, a Ptk.-ban nem szabályozott, jellegénél fogva gondozási szerződés volt. Ehhez a jogszabály írásbeli alakot nem kívánt [Ptk. 216. § (1) bek.], ezért az szóban is létrejöhetett. Ez a szerződés azonban a jogosult felperes elköltözésével a célját már nem tölti be. A felperes arra nem kötelezhető, hogy az alperesekhez visszaköltözzék, és elfogadja a számára felajánlott tartást. A bíróságok ezt a jogviszonyt számolták fel - téves jogszabály alkalmazásával, de - lényegében a Ptk. 589. §-ának (2j bekezdésének megfelelően. Az alperesek által felajánlott életjáradék a felperes tartásához nem elegendő, ezért a szerződés megszüntetése és az elszámolás indokolt volt. Ezt a bíróságok helyesen végezték el, ezért nincs olyan jogszabálysértés, amely az érdemi döntésre kihatással lenne.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 21. 964/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás