GK BH 1995/235
GK BH 1995/235
1995.04.01.
Az eljárás szüneteléséről – a fellebbezési eljárás kivételével – a bíróságnak határozatot nem kell hoznia; ha ilyen határozatot hoz, azt részítélet formájában akkor sem teheti, ha az egyes kereseti kérelmek felől érdemi döntést hoz [Pp. 137. § (1) bek. a)–d) pont, 213. § (2) bek.]
Az M., Szabadság tér 11-13. szám alatti lakóépületeket a D. Vállalat tervei alapján a DÉ. Vállalat I. r. alperes kivitelező építette, a beruházási feladatokat megbízási szerződés alapján a Cs. Beruházási Vállalat II. r. alperes látta el. A felperes az 1992. május 6-án benyújtott keresetében a perbeli épületek tetőbeázásával és penészesedésével felmerült hibák kijavítására és a hibákkal összefüggésben keletkezett károk helyreállítására kérte az I. r. alperes kötelezését, a II. r. alperest pedig a megbízási szerződés nem teljesítése miatt kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Mindkét társasházközösséget beavatkozóként perbe hívta. A beavatkozók a felperessel egyezően az alperesek marasztalását kérték.
Az I. r. alperes a kereset jogalapját nem vitatta, az összegszerűség tekintetében előadta, hogy az épület átadás-átvétele a kereset benyújtását megelőzően mintegy hét évvel történt, tehát kijavítás esetén értéknövekedés keletkezik, melyet részben a lakóknak, illetve a felperesnek kellene viselnie. A felperes által peren kívül beszerzett szakértői véleményben foglaltakat elfogadta, elismerte, hogy a perbeli épület tetőszerkezetét az I. r. alperes a felperes, illetve a lakók bejelentése alapján már többször javította.
Előadta, hogy az építkezés során a II. r. alperes műszaki ellenőrként közreműködött, ezért észlelnie kellett volna a kivitelező hibás, illetve tervtől eltérő teljesítését. Álláspontja szerint az észrevételezés elmulasztása miatt a II. r. alperes felelőssége is fennáll.
A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva a jogalapot. Az I. r. alperes védekezésével kapcsolatban előadta, hogy takart munkaterületről volt szó, ezért még gondos műszaki ellenőrzés mellett sem észlelhette, hogy az adott létesítmény tetőszigetelését a kivitelező a tervtől eltérő módon valósította meg.
Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítást követően meghozott részítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 109 600 Ft-ot és annak 1992. július 23. napjától járó törvényes kamatait, az ezt meghaladó keresetet a II. r. alperessel szemben elutasította. A részítélet ellen a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság többek közt 1993. március 29-én tárgyalást tartott. A tárgyalásról készült jegyzőkönyv értelmében az elsőfokú bíróság a tárgyalást berekesztette, majd "meghozta, és nyilvánosan kihirdette a külön íven szövegezett részítéletet". Ezt követően részítéletnek nevezett határozat található a tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldalán, amely szerint a per szünetel, majd e jegyzőkönyvhöz csatolva a külön íven szövegezett részítélet is elfekszik az iratok közt, amely tartalmában megegyezik a felek részére kézbesített részítélettel.
A fentiek folytán a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen azt állapította meg, hogy a két részítéletben foglaltak nem egyezőek, ennek következtében a Pp. eljárási szabályaival ellentétesek - arra is tekintettel, hogy önállóan el nem bírálható kereseti kérelem felől történt azokban döntés.
A tárgyalási jegyzőkönyvben feltüntetett részítélet az eljárás szünetelését állapítja meg csupán, nincs azonban adat a jegyzőkönyvben vagy a per anyagában arra nézve, hogy a felek a szünetelésben megállapodtak, és hogy ennek megfelelő bejelentést eszközöltek volna. Egyébként is a Pp. 137. §-ának (1) bekezdése szerint a szünetelésben való megegyezés követelménye az összes félre kiterjed, és ha e feltétel fennáll, úgy a szünetelés bírói megállapítására nincs is szükség, de ha erre mégis sor kerül, az végzés keretében történhet.
Az elsőfokú bíróság részítéletében a II. r. alperesre nézve hozott marasztaló rendelkezést azzal, hogy az azt meghaladó keresetet a II. r. alperessel szemben elutasítja. Nem tartalmaz utalást az I. r. alperes jogállására, az I. r. alperessel szembeni eljárás folytatására és arra sem, hogy milyen eljárásjogilag értékelhető szempontok vezettek a részítélet meghozatalára a teljes kereseti kérelem felől való döntés helyett.
A fellebbezési tárgyaláson a felek előadták, hogy a szünetelésben együttesen nem egyeztek meg, ilyen bejelentést a bíróságnak nem tettek és arra sincs adat, hogy a Pp. 137. §-a (1) bekezdésének b)-d) pontjaiban felsorolt körülmények következtek volna be, és ezért következett be az eljárás szünetelése. Bejelentette továbbá a felperes és az I. r. alperes, hogy az ellenük indított felszámolási eljárás keretében egyezséget kötöttek 400 000 Ft kielégítési szinten, azzal azonban, hogy ennek átutalására az I. r. alperes részéről még nem került sor. Nincs adat viszont a per anyagában arra nézve, hogy a felperes az I. r. alperessel szembeni keresetétől elállott volna és hogy ennek megfelelően a bíróság a Pp. 160. §-ában foglaltak szerint döntött volna.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a fellebbezés korlátaira való tekintet nélkül hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította [Pp. 252. § (2) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXXVIII. törvény 29. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat a részítélet folytán nem alkalmazta.
A fellebbezési eljárással kapcsolatos képviseleti díjat és költséget a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése, a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet alapján, a fellebbezési eljárási illeték összegét pedig az 1990. évi XCIII. törvény 48. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy azok végleges viseléséről az eljárást befejező határozatában az elsőfokú bíróságnak kell rendelkeznie. (Legf. Bír. Gf. III. 32. 248/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás