PK BH 1995/24
PK BH 1995/24
1995.01.01.
Lakásépítő szövetkezettel szemben tagjai szavatossági – kártérítési – igényt nem az általános (Ptk.), hanem a speciális szabályok alapján érvényesíthetnek [Ptk. 305. §, 310. §, 1977. évi 12. tvr. 23. § (2) bek. 25. §].
A perbeli ingatlanon épült lakóház I. emelet 1. szám alatti lakásának tulajdonosa az I. rendű felperes, míg a II. és a III. rendű felperes a II. emelet 4. szám alatti lakás tulajdonosa. A felperesek a lakásaikat a lakóház építése idején vásárolták meg, a rendelkezésükre bocsátott tervdokumentáció megtekintése alapján.
A felperesek a lakásukba történt beköltözés során - 1989. évben - észlelték azt, hogy azok alapterülete kisebb az általuk megtekintett tervdokumentációban feltüntetett lakás alapterületénél.
A lakások tényleges kivitelezési költsége tekintetében a felek egymással elszámoltak, az általuk hatályosnak tekintett 1990. szeptember 24-i végelszámolás alapján. Lakásonként rögzítették az építési költség végleges összegét, továbbá a szövetkezet tagjai részéről erre a célra történő befizetéseket. Az I. rendű felperes a keresetében 284 180 forint megfizetését követelte az alperestől, míg a II. és a III. rendű felperesek 175.000 forintot igényeltek. A kereseti követelésük jogalapjaként a Ptk. 310. §-ára hivatkoztak. Állították, hogy a lakásuk alapterülete csökkenéséből azért származott káruk, mivel a lakásuk forgalmi értéke csökkent. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az építkezés elhúzódása miatt megnövekedett építési költségekről folyamatosan tájékoztatta a felpereseket. Az elsőfokú bíróság, a felperesek keresetének részben helyt adva, arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 104 382 forintot, míg a II-III. rendű felpereseknek - egyetemlegesen - 56.087 forintot. Az elsőfokú bíróság - az ítélete indokolása szerint - a felpereseket ért kár összegének meghatározásánál azt vette alapul, hogy a perbeli lakások hiányzó alapterülete miatti forgalmiérték-csökkenés összegéből levonandó az eredeti terv szerinti alapterület bekerülési többletköltsége. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felek között nem volt vitás: az alperes a 48/1983. (XI. 20.) PM-IM rendelet alapján elszámolt, ez a rendelet azonban arra az elszámolásra vonatkozik, amikor a tervdokumentációnak megfelelően épülnek fel a lakások, tehát a lakásépítő és -fenntartó szövetkezet szerződés szerint teljesít. Az alperes a perbeli esetben nem a tervdokumentációnak megfelelő lakásokat szolgáltatta a felperesnek. Ebből következően őt szavatosság terheli. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az alperes marasztalását a Ptk. 310. §-ára alapította.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt a felperesek keresetének teljes elutasítása végett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes szövetkezet és a felperesek, mint a lakásépítő szövetkezet tagjai között a lakások adásvételére, illetve építésére vonatkozóan vállalkozási vagy más olyan jogviszony jött létre, amely szerint az alperest a hibás teljesítés miatt szavatosság, illetőleg a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítésének kötelezettsége terheli. A szavatossági és az erre alapított kártérítési igény kizárólag a lakásépítő szövetkezet és a vállalkozó (tervező, kivitelező) között állhat fenn. A felpereseknek, mint a lakásépítő szövetkezet tagjainak és az alperesnek, mint a lakásépítő szövetkezetnek a belső jogviszonyát nem a Polgári Törvénykönyv, hanem az 1977. évi 12. tvr. szabályozza. A fellebbviteli tárgyaláson a felperesek - fenntartva a kereseti kérelmüket - hivatkoztak ugyan arra, hogy a lakásépítés lebonyolításával megbízott lakásépítő szövetkezet a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, és ennek következményeiért anyagi felelősséggel tartozik, a fellebbviteli bíróságnak azonban az volt az álláspontja, hogy az erre alapított kérelem olyan keresetváltoztatásnak minősül, amely a másodfokú eljárásban kizárt.
A jogerős másodfokú határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Abban a határozat hatályon kívül helyezését kérték, és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával, az alperes keresetük szerinti marasztalását. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott határozat hatályban tartását kérte.
A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból alapos.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában azt jogszerűen állapította meg, hogy a felek perbeli jogvitája nem bírálható el a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésszegés általános szabályaira vonatkozó rendelkezései alkalmazásával, így a Ptk. 305. és 310. §-aira alapítottan. Helyesen utalt arra is, hogy a felek jogviszonyát az 1977. évi 12. tvr. vonatkozó rendelkezései szabályozzák. Tévedett azonban amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felpereseknek ez utóbbi rendelkezésre való hivatkozása azért nem vehető figyelembe, mert erre alapított igényérvényesítés a fellebbezési szakban meg nem engedhető keresetváltoztatásnak minősül.
A felperesek az eredeti kereseti kérelmükben is határozottan úgy nyilatkoztak: a kártérítési igényüket arra a tényre alapítják, hogy az alperes a lakóház építése során, az építkezés bonyolítása kapcsán nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az eredeti tervdokumentáció alapján közölt, a felperesek által kiválasztott alapterületű lakások épüljenek meg. Az alperes - a per adataiból kitűnően - valójában maga sem vitatta azt, hogy a lakóház megépítése, illetve a lakások kivitelezése kapcsán a szövetkezet tagjainak megbízottjaként járt el. Ezt tartalmazza a 3. sorszámú ellenkérelmében előadott nyilatkozata. Állította viszont, hogy az építtetőket, tehát a szövetkezet tagjait folyamatosan tájékoztatta az építkezésről, ezért őt mulasztás nem terheli. Ugyanakkor - ugyancsak az alperes nyilatkozatából - tényként állapítható meg az, hogy az építkezés során nem ellenőrizte a lakások méreteit, így csak a lakások átadása után derült ki az, hogy az eredeti. tervektől eltérő méretűre épült meg nemcsak a felperesek lakása, hanem más, a perben részt nem vevő szövetkezeti tag lakása is (4. sorszámú jegyzőkönyv).
Döntő súllyal kellett volna értékelni azt, hogy a felperesek a kereseti követelésük előterjesztésekor - a keresetlevelük mellékleteként - F/3. és F/4. alatt csatolták azt a teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő iratot, amely szerint a felek megállapodásának tárgya: az Ady Endre utca 11. szám alatti lakóháznak a tervtől eltérő méretű kivitelezése miatti vételár-visszakövetelési igény, s amelynek eredményeként az alperes elismerte, hogy a ténylegesen megépült lakás alapterülete és a tervezett lakás alapterülete közötti, az okiratban megjelölt térmértékű terület ellenértékeként, a II. rendű felperes által jogszerűen igényelhető összeg 75.986 forint, míg az I. rendű felperes által igényelhető összeg 148.322 forint. Ez az okirat arra is utal, hogy amennyiben az alperes 1991. január 31. napjáig az említett összegek 25%-kal csökkentett részét megfizeti, akkor a fennmaradó összeg megfizetésére a felperesek nem tartanak igényt. Amennyiben azonban ezt a követelést egyáltalán nem egyenlítené ki, akkor a teljes követelés megfizetése iránti igényüket a felperesek bírósági úton fogják érvényesíteni. Az alperes kötelezettségvállalásának megfontoltságára utal az a tény, hogy az említett okból és jogalapon az I. rendű felperesnek korábban már - 1989. decembert 15-én - 65.820 forintot meg is fizetett, ezért ezzel az összeggel - a hivatkozott okirat szerint - csökkentették is a részére megtérítendő 148.322 forintot, 82.502 forintra.
Az előzőekben kiemelt peradatokra tekintettel tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte, hogy a felperesek kártérítési igénye nem tehető a fellebbezési eljárás tárgyává az általuk hivatkozott jogcímen. Az 1977. évi 12. tvr. 25. §-ának rendelkezéseit szem előtt tartva indokolt lehetett az alperes kötelezettségvállalása a felperes igénye tekintetében. A hivatkozott rendelkezés szól arról, hogy a lakásépítő szövetkezet a tevékenységi körében köteles gondoskodni a lakóházak felépítéséről, az ezzel kapcsolatos építtetői feladatok ellátásáról. Nem zárkózhatott el jogszerűen a másodfokú bíróság tehát annak vizsgálatától, hogy az építkezés során az alperes mindent megtett-e annak érdekében, hogy az eredeti terveknek megfelelő méretű, illetve alapterületű lakások megépítése megtörténjék. Ha ennek kapcsán őt mulasztás terhelte, akkor a felperesek az 1977. évi 12. tvr. 23. §-ának (2) bekezdése alapján joggal igényelhetik a kárfelelőssége megállapítását, a mulasztással okozati összefüggésben keletkezett káruk megtérítését.
A másodfokú bíróság, téves jogi álláspontja miatt, a felpereseknek előzőekkel kapcsolatos fellebbezési kérelmével érdemben nem foglalkozott, ezért a keresetet teljes egészében elutasító ítéleti döntés jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával, a támadott határozatot hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat meghozatalára.
A másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a fenti iránymutatásnak megfelelően mindenekelőtt azt kell felderítenie, mi volt az alapja az alperes hivatkozott magánokiratában foglalt kötelezettségvállalásának. Érvényesnek tekinthető-e ez a megállapodás a felek egymás közti jogviszonyában, így a perbeli jogvitájuk elbírálása kapcsán. A per eddigi adatai szerint ennek érvényességét a felek egyike sem vitatta.
Mindezek felderítése után lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felperesek kereseti kérelme, illetve az alperesi fellebbezés és a felperesek csatlakozó fellebbezése megalapozottsága tárgyában a jogszabályoknak megfelelő döntést hozzon. (Legf. Bír. Pfv. 120. 008/1194. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás