MK BH 1995/251
MK BH 1995/251
1995.04.01.
I. A munkaügyi perben a megállapodáson alapuló vagy egyébként megengedett munkáltatói intézkedés célszerűsége nem tehető vitássá [korábbi MK 7. sz. állásfoglalás, MK 95/I/b. sz. állásfoglalás].
II. A Pp. kizárólagos illetékességre vonatkozó szabályának alkalmazása szempontjából a munkáltató azon telepe szerinti illetékesség az irányadó, ahol a munkavállaló a munkaszerződése szerint munkát végez, arra tekintet nélkül, hogy ezt a telepet a cégjegyzékben nyilvántartják-e [Pp. 351. § (1) bek.].
Az 1938-ban született felperes 1993. november 24-én indított keresetet az alperes részvénytársaság ellen a munkaügyi bíróságnál az addigi foglalkoztatása idejére a szállásdíj megtérítése és a kísérleteket lehetővé tevő jövőbeli foglalkoztatása iránt. Utóbbi kereseti kérelmét akként pontosította, hogy olyan, a lakóhelyéhez közelebb eső továbbfoglalkoztatást igényelt, amely a jelenleginél kisebb mértékű fizikai és idegi megterheléssel jár, jelenleg ugyanis a K. községben lévő lakóhelyéről az M. V. F-nél lévő m.-i munkahelyére, az ottani 6.30 órai munkakezdésre csak nehézség árán tud beérni, vagy hetente többször nem utazhat a lakóhelyére, hanem M.-en szolgálati szállást kell igénybe vennie.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes belső ellenőr munkakörben - a korábbi munkahelye, az sz.-i V. F. helyett - az alperes kezdeményezésére, annak M. V-i F-én teljesít szolgálatot, a felek között 1992. december 31-én létrejött, írásba foglalt közös megegyezés alapján. E tényállás alapján a munkaügyi bíróság mindenekelőtt az illetékességét vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes vasút a Magyar Államvasutak Rt. elnevezéssel jogi személyiségű gazdasági társaság, amelynek fióktelepe a MÁV Rt. m.-i üzletvezetősége, és az ennek alárendelt, önálló munkaügyi hatáskörrel rendelkező szolgálati főnökség, a MÁV M-i V-i F. m-i telepén teljesít szolgálatot a felperes, akivel szemben a munkáltatói jogkör a főnökség vezetőjét illeti meg [73/1993. (MÁV En. 31.) HF utasítás, 79/1993. (MÁV En. 35.) IJI utasítás]. Ezek szerint a munkaügyi bíróság által alperesnek tekintett MÁV m.-i üzletvezetőségéhez tartozik az a telephely, a MÁV m.-i V. F., amelynél a felperes munkáját végzi. Ezért annak a jogszabálynak az értelmében, amely szerint munkaügyi perben mindenekelőtt a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes kizárólagosan, ahol a munkavállaló a munkaszerződése alapján munkát végez [Pp. 351. § (1) bekezdés], megállapította a kizárólagos illetékességét és azt, hogy a felperes nem igényelhette, hogy a perben alperesként a vezérigazgatóság szerepeljen, és ügyét az F.-i Munkaügyi Bíróság bírálja el. Érdemben alaptalannak találta a felperes keresetét. Az alperes ugyanis a felek közös megegyezésének megfelelő helyen foglalkoztatja a felperest, ezért a felperes sem szállásdíjat, sem pedig e foglalkoztatás módosítását nem igényelheti.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - indokainál fogva - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az egyetem elvégzése után 1967-ben állt az alperes szolgálatába, az itteni munkát élethivatásnak tekintve. 1987-től a MÁV sz.-i V-i F-én dolgozott, munkáját - a főnökeinek megítélése szerint - példásan látta el. 1992. december 31-én a főnökség önállósága megszűnt, és az beleolvadt a MÁV m.-i V. F-be. A felettesének azon szóbeli tájékoztatása alapján, amely szerint ezen átszervezés elfogadása nem érinti a tényleges sz.-i munkahelyét, írta alá 1993. január 4-én az 1992. december 31. napjára keltezett közös megegyezést tartalmazó okiratot. Mindezt az eljárt bíróságok elmulasztották felderíteni, és ezzel megsértették a Pp. 3. §-ának (1)-(2) bekezdésében és a 164. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a felperes az irányadó tényállással összefüggésben két önálló keresetet terjesztett elő. Az egyikben az 1992. december 31-i munkaszerződés-módosítás megtévesztés címén való hatálytalanítását (e kereset alapján indult a munkaügyi bíróság előtt a korábbi per), az ebben az eljárásban előterjesztett, másik keresetében a k.-i lakóhelyéhez orientált foglalkoztatást és térítést kért. E felülvizsgálati kérelme kizárólag a lakóhelyéhez orientált foglalkoztatásra irányul. Ennek figyelembevételével ebben a perben, amelyben a felperes nem tette vitássá a felek közötti 1992. december 31-i közös megegyezés érvényességét, csupán annak célszerűségét, a hivatkozott megegyezéssel létrejött munkaszerződés-módosítás irányadó [Mt. 82. §-ának (1) bekezdése]. A munkaügyi perben ugyanis a megállapodáson alapuló vagy egyébként megengedett munkáltatói intézkedés célszerűsége nem tehető vitássá (korábbi MK 7. számú állásfoglalás, MK 95/I/b. számú állásfoglalás).
Ennek folytán a felperesnek a munkaszerződéses állandó munkahelyen való foglalkoztatása nem minősül jogellenesnek, ezért az ezen foglalkoztatásnak a felülvizsgálati kérelemben foglalt alapon történő módosítása, valamint a munkaszerződéses állandó munkahelyen felmerülő szállásköltség megtérítése iránti kérelem nem megalapozott. Ennélfogva a keresetet elutasító jogerős ítéletben foglalt döntés törvényes.
E perben a jogerős ítélet helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság kizárólagos illetékességét a felperes m.-i munkaszerződéses munkavégzési helyére és az alperes ottani telepére való tekintettel [Pp. 351. § (1) bekezdés). Ebből a szempontból azonban nem az alperes rt. m-i üzletvezetőségének a cégjegyzékbe bejegyzett fióktelepe az irányadó, hanem a felperes tényleges munkavégzési helye szerinti M-i V. F. m-i telepe. Ugyanis a Pp. 351. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a munkáltató azon telepe szerinti illetékesség, ahol a munkavállaló a munkaszerződése szerint munkát végez, arra tekintet nélkül irányadó, hogy ezt a telepet a cégjegyzékben nyilvántartják-e.
Nem felelt meg azonban a törvénynek a jogerős ítéletnek az az állásfoglalása, amely az előbbi indokolással az m.-i telepet nemcsak az illetékesség szempontjából tekintette irányadónak, hanem az ezen a fióktelepen működő, MÁV m.-i üzletvezetőségét egyben alperesnek is minősítette. A törvény értelmében a fél perbeli jogképességét a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja [Pp. 61. § (1) bekezdés]. A perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek (Pp. 48. §). Ezért az alperes esetében fél nem annak szervezeti egysége, a MÁV m.-i üzletvezetősége vagy a MÁV M-i V. F-e, hanem maga a részvénytársaság, a Magyar Államvasutak Rt. lehet [Ptk. 28. §-ának (3) bekezdése, 30. §-ának (1) bekezdése, 1988. évi VI. törvény 2. §-ának (2) bekezdése]. Ennek megfelelően helyesbítette a Legfelsőbb Bíróság az alperes megjelölését. Ettől független kérdés, hogy ez a fél a Pp. 351. §-ának (1) bekezdésében meghatározott illetékességi ok alapján mely - esetleg a székhelyén kívül működő - bíróság előtt vonható perbe. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 437/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás