BK BH 1995/257
BK BH 1995/257
1995.05.01.
I. A folytatólagosság törvényi egysége nem állapítható meg, ha az elkövető a testi sértési cselekményeket egységes akaratelhatározás nélkül, kifejezetten alkalomszerűen és pillanatnyi indulatból fakadóan valósítja meg [Btk. 12. § (2) bek., 170. § (1) bek és (2) bek.]
II. A fenyegetés alkalmazásával a kényszerítés bűntettének a tényállási eleme megvalósul, a jelentős érdeksérelem bekövetkezésének a hiányában a bűncselekmény kísérlete megállapításának van helye [Btk. 16. §, 174. §].
A városi bíróság a vádlottat folytatólagosan elkövetett súlyos testi sértés bűntette, kényszerítés bűntettének kísérlete és lopás vétségének kísérlete miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint:
1. 1993. május 17-én a vádlott és felesége - a sértett - a lakásukon tartózkodtak. A kora délutáni órákban a sértett felelősségre vonta a vádlottat a házasságtörése miatt, mire a vádlott a sértettet megütötte, hajánál fogva a földre rántotta, majd többször belerúgott. A sértett a bántalmazástól több zúzott, véraláfutásos sérülést szenvedett el, melyek gyógytartama 8 napon belüli. A sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
2. 1993. június 8. napján a vádlott a szüleinek lakásán felkereste a tőle elköltözött sértettet, és arra kérte, hogy menjen vele a volt közös lakásukba, hogy a válás részleteit megbeszéljék. A közös lakásban a vádlott kérdőre vonta a sértettet, hogy honnan származik a nyakán látható vörös folt, mire a sértett azt válaszolta, hogy a nagyobbik gyermekük véletlenül megütötte. A vádlott erre dühbe gurult, a feleségét ütlegelni kezdte, eközben a sértett a földre esett úgy, hogy jobb keze a teste alá került, és a kéztő ízülete sérült, valamint a sajkacsontja letört. A bántalmazás következtében ezenfelül a sértett több, 8 napon belül gyógyuló bevérzést, zúzódást szenvedett, az eleséskor a jobb kéztő ízületében részleges szalagszakadás, ínhüvelysérv sérülés, valamint a sajkacsont törése keletkezett, melyek közül a szalagszakadás és a sérv tényleges gyógytartama 6 hét, a sajkacsont törése pedig 1 év.
3. 1993. június 14-én délután a vádlott a sértettet ismételten felkereste, és őt az életközösség helyreállítására kérte. A sértett ezt megtagadta, mire a vádlott magához vette a két közös gyermeküket, és azokkal eltávozott. Kb. 3/4 óra múlva a vádlott a sértetthez - a gyermekek nélkül - visszament, és azt mondta, ha a felesége nem megy vissza hozzá: "a hajnali harangszó értem és a gyermekekért fog szólni". Mivel a vádlott néhány nappal korábban öngyilkosságot kísérelt meg, a felesége megijedt, és rendőri segítség igénybevételével a gyermekeit visszavitte a szülei lakására.
4. 1994. január 9-én délután a vádlott az erdészetből megkísérelt 180 750 forint értékű cseresznyefarönköt eltulajdonítani, cselekménye azonban kísérleti szakban maradt. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések alapján a megyei bíróság felülbírálta a városi bíróság ítéletét, és azt annyiban változtatta meg, hogy a vádlottnak a testi épséget sértő bűncselekményeit könnyű testi sértés vétségének és súlyos testi sértés bűntettének minősítette, a főbüntetés mértékét pedig 1 évi szabadságvesztésre enyhítette. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a testi épséget sértő cselekményeit azonban tévesen minősítette folytatólagosan elkövetettnek. Kétségtelen, hogy a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írt folytatólagosság négy feltételéből három megvalósult, mégpedig az ugyanolyan bűncselekménynek azonos sértett sérelmére, rövid időközökben történt elkövetése, hiányzik azonban a negyedik feltétel, az egységes akaratelhatározás. A tényállás szerint az első bántalmazás oka az volt, hogy a sértett felelősségre vonta házasságtörése miatt a vádlottat, a három héttel későbbi bántalmazás esetén pedig az, hogy a vádlott a sértett nyakán egy vörös foltot észlelt, és ezért verte meg a feleségét. Mindkét esetben tehát kifejezetten alkalomszerű elkövetésről volt szó, a vádlottban az 1993. május 17-én történt bántalmazáskor nem merülhetett fel az, hogy három hét múlva ismét bántalmazni fogja a sértettet.
Ezért a másodfokú bíróság a folytatólagosság törvényi egységét mellőzve, a vádlottnak a tényállás 1. pontjában írt cselekményét a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségének, míg a 2. pont alattit a Btk. 170. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő, súlyos testi sértés bűntettének minősítette. Mivel a könnyű testi sértés tekintetében a sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő, az ügyész pedig a cselekményt vád tárgyává tette, a bűnösség kimondásának nem volt akadálya.
A másodfokú bíróság ugyanakkor alaptalannak találta a védelemnek a kényszerítés bűntettének kísérlete alóli felmentésre irányuló fellebbezését. A Btk. 174. §-ában írt kényszerítés bűntettét az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz. A Btk. 138. §-ának értelmező rendelkezése szerint fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
A 3. tényálláspontban írtak szerint a vádlott azt a kijelentést tette, ha a sértett nem megy vissza hozzá "a hajnali harangszó értem és a gyerekekért fog szólni". Figyelembe véve azt is, hogy a vádlott néhány nappal korábban késsel kísérelt meg öngyilkosságot, kétségtelen, hogy a gyermekeket is érintő kijelentés olyan komoly hátrány kilátásba helyezésének minősül, amely alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen. Az sem vitás, ha valakit akarata ellenére arra kényszerítenek, hogy máshoz visszamenjen, mással együtt éljen, az jelentős érdeksérelemnek tekintendő. A fenyegetés alkalmazásával a vádlott tényállási elemet valósított meg, így cselekménye kísérleti szakba lépett.
Mindezekre figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak a tényállás 3. pontjában írt cselekményét a Btk. 174. §-ában írt kényszerítés bűntette kísérletének minősítette.
Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen ismerte fel. A másodfokú bíróság azonban további enyhítőként értékelte azt, hogy a vádlott a tényállás 4. pontjában írt cselekmény vonatkozásában bűnösségére is kiterjedő beismerésben volt, valamint hogy a tényállás 2. pontjában írt súlyos testi sértésnél a 8 napon túl gyógyuló eredmény tekintetében gondatlanság állt fenn. Az így kiegészített bűnösségi körülmények alapján viszont a másodfokú bíróság a főbüntetés mértékét eltúlzottnak látta, így azt az előbbiekben kifejtettek szerint enyhítette. (Somogy Megyei Bíróság I. Bf. 811/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás