PK BH 1995/27
PK BH 1995/27
1995.01.01.
I. A környezetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyása az építési engedély kiadásánál megalapozza a közigazgatási kártérítési felelősséget [Ptk. 349. §].
II. Az építkező kárelhárítási, illetve kárenyhítési kötelezettségénél irányadó körülmények [Ptk. 340. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével az I. rendű alperes kártérítési felelősségét megállapította a felperes ingatlanán épült csirkenevelő használatbavételének meghiúsulása miatt bekövetkezett károkért. A határozatában foglalt indokolás szerint az I. rendű alperes városi önkormányzat építési engedélyt adott a felperesnek a felperes házas ingatlanán belüli, 3000 darab csirke nevelésére alkalmas épület építésére. Az engedélyezési eljárás során azonban nem tartotta be valamennyi előírást, így elmulasztotta beszerezni a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás véleményét. Ez a szakhatóság pedig környezetvédelmi szempontokat alapul véve elzárkózott a használatbavétel engedélyezésének javaslatától. A javaslat hiánya folytán a felperes nem kapott az épületre használatbavételi engedélyt, ezért az épületben állattartást nem folytathat.
A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság részítélettel elutasította, megállapítva, hogy a tervező II. rendű alperes tevékenysége és a kártérítési felelősség alapjául szolgáló, a használatbavételi engedély iránti kérelem elutasítása között nincs okozati összefüggés.
A közbenső ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az I. fokú építési engedélyezési eljárásban nem terheli olyan mulasztás, amiért a felperessel szemben kártérítési felelősséggel tartozik.
A felperes a közbenső ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.
Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az építési engedélyezési eljárás során az I. rendű alperes közhatalmi feladatot lát el, így az ennek során okozott károkért a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint tartozik felelősséggel. Az I. rendű alperes engedélyezési eljárása - figyelemmel a sajátos építkezésre - hiányos volt. A felperes városban, lakókörnyezetben kívánta építési szándékát megvalósítani 3000 darab (tehát nem jelentéktelen vagy kis számú) broyler csirke nevelésére alkalmas épület építésével, amelynek kialakítását házas ingatlanán belül tervezte. Az I. rendű alperesnek éppen az építkezés említett sajátosságára figyelemmel kellett volna mindazokat a szakhatóságokat bevonnia az engedélyezési eljárás során, amelyek a műszaki előírásokat meghaladóan felmerülő kérdésekben jogosultak állást foglalni, illetve véleményt nyilvánítani. Az I. rendű alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, mert nem szerezte be a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás véleményét, ezért a környezetvédelmi szempontok megítélésére nem került sor, s ennek a hiányosságnak eredménye a használatbavételi engedély megtagadása.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy az általa is felhívott 2/1977. (I. 18.) ÉVM rendelet (1) és (3) bekezdése szerint szükség volt a szakhatóság közreműködésére, mert állattartással kapcsolatos építmény engedélyezéséről volt szó, amelyhez a rendelet 1. számú mellékletének 8. pontja értelmében elsőfokon a városi állatorvos, másodfokon a megyei állat-egészségügyi állomás hozzájárulását is ki kellett kérni. A melléklet hivatkozott pontjának alkalmazása tekintetében a megyei bíróság foglalt el helyes álláspontot, hiszen ellenkező esetben a használatbavételi engedély megtagadására nem került volna sor.
Az I. rendű alperes tehát azzal, hogy az engedélyezési eljárás során hiányosan járt el, kártérítési felelősséggel tartozik a felperesnek okozott kárért [Ptk. 349. § (1) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor vizsgálta, hogy van-e olyan közreható magatartás a felperes részéről, amely kármegosztás alkalmazását indokolja.
A felperes magatartásának vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság azt vette alapul, hogy a felperesnek az építkezéssel kapcsolatban általában elvárható gondosságot kellett volna tanúsítania. Ennek a követelménynek azonban nem teljes mértékben tett eleget. A felperesnek ugyanis a szomszédok érdekére figyelemmel nagyobb gondossággal kellett volna eljárnia; az építkezést - leállítása után - nem lehetett volna folytatni és különösen nem az előírásoktól részben eltérően.
A felperes az általában elvárható gondosság hiánya folytán közrehatott a kár keletkezésében [Ptk. 340. § (1) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság az I. rendű alperes mulasztásának súlyára és a felperes közreható magatartásának mértékére figyelemmel a kárarányt az I. rendű alperesre terhesebb 60%-ban határozta meg. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésének alkalmazásával részben megváltoztatta, és az I. rendű alperes 60%-os kártérítési felelősségét állapította meg. (Legf. Bír. Pfv. I. 20. 172/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás