PK BH 1995/273
PK BH 1995/273
1995.05.01.
I. Személyiségi jog megsértése miatt az üzleti forgalomban jelentkező nem vagyoni kár megtérítése [Ptk. 354. §, 355. §, Pp. 206. § (1) bek.].
II. Személyiségi jog megsértésével összefüggő nem vagyoni hátrányok bekövetkeztét a felperesnek kell bizonyítania, a bíróság azonban a köztudomású tényeket akkor is figyelembe veszi, ha arra a felek nem hivatkoztak [Ptk. 354. §, 355. §, Pp. 163. § (3) bek., 164. § (1) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB hat.].
A kerületi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesi rádió által sugárzott interjúban a felperes személyére vonatkozóan tett állítások (terrorista csoportoknak való fegyverszállítás, mazochista szexklubban történt eseményeknek felvételen való rögzítése, és a felvételek nyilvánosságra hozatalával harmadik személy megzsarolása) a felperes személyhez fűződő jogait megsértette, ezért az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és nyilvános elégtétel adására kötelezte. Az alperes az elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletet az azonos időben sugárzott műsorában teljes terjedelmében ismertette.
A felperes a keresetében az alperest 500 000 forint nem vagyoni kártérítés, ennek 1990. január 7-től járó évi 20%-os kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét arra alapította, hogy Magyarországon és külföldön is üzleti tevékenységet folytat, és a rádióműsorban a személyével kapcsolatban közölt tényállítások alkalmasak voltak arra, hogy a személyével kapcsolatban kedvezőtlen értékítélet alakuljon ki, és ennek jeleit az üzleti tárgyalásai során is érzékelte. Ezért álláspontja szerint megvalósultak a Ptk. 354. §-ában foglalt törvényi feltételek, és nem vagyoni kárpótlásra jogosult.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felek jogvitájában figyelembe vette az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatát. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a jogszabály (a teljes vagy részleges) megsemmisítése esetén a határozat közzétételének napján veszti hatályát, és a megsemmisített jogszabályt ettől kezdődően nem lehet alkalmazni. A megsemmisítés azonban érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat, kötelezettségeket. Miután a felperes nem vagyoni kárigényének alapjául szolgáló jogsértés az Alkotmánybíróság határozatának közzététele előtt történt, ezért a felek jogvitájában a Ptk. 354. §-ának az igény keletkezésekor hatályos, eredeti szövegét kellett alkalmazni. Eszerint pedig a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a személyiségsértés miatt indított perben hozott ítélet teljesítésével a felperest ért jogsérelem orvoslásra került, ezen túlmenően pedig a felperes nem bizonyította, hogy a jogsértés miatt a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként az élete tartósan vagy súlyosan megnehezült. A másodfokú bíróság rámutatott arra, is, hogy a felperes német állampolgár, németországi lakos, ott folytat - Magyarországra is kiterjedően - üzleti tevékenységet. Lehetséges, hogy a kérdéses riport elhangzása után a felperes a magánéletében és az üzleti életben is érezhette az ott elhangzottak hatását, mindez azonban nem volt tartós állapot és súlyos nehezítettséget sem eredményezett, az üzleti tevékenységet a felperes tovább folytatta, nem bizonyította, hogy olyan helyzetbe került, amely az addigi társadalmi, személyi kapcsolatait, magánéletét hátrányosan befolyásolta volna. Mindezek következtében a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt elutasította.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a rendelkezésre álló adatokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértve, okszerűtlenül mérlegelte, és téves következtetésre jutott, amikor a keresetet elutasította. A felperes rámutatott arra, hogy a személyével kapcsolatos hátrányos értékítélet kialakítására alkalmas közlések egy igen népszerű, nagy hallgatottságú műsorban hangzottak el, és ezért nyilvánvaló, hogy a közlemények az üzleti tevékenységére és a magánéletére is kedvezőtlenül hatottak. Erre utaló adatot közölt a perben kihallgatott tanú is. Mindezek alapján a kereset elutasítása nem volt indokolt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet az alábbi okok miatt jogszabálysértő. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek jogvitájában a Ptk. 354. §-ának eredeti szövege volt az irányadó, mert a 34/1992. (VI. 1.) AB határozat, amely a Ptk. 354. §-ának egyes, személyiségi jogsértés - e jogkövetkezményt is kiváltó - súlyossága és komolysága kérdésében való különbségtételt tartalmazó törvényi rendelkezést megsemmisítette, később keletkezett, mint ahogy a felperes keresetében állított jogsértés történt. A felperes keresetének elbírálása érdekében ezért mellőzhetetlen volt annak vizsgálata, hogy a jogsértés a felperesnek a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette. A jogsértéssel összefüggő hátrányok bekövetkezését a felperes volt köteles bizonyítani [Pp. 164. § (1) bekezdés], ugyanakkor a köztudomásúnak ismert tényeket, valamint azokat, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van, a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni [Pp. 163. § (3) bekezdés].
A per adatai szerint a kérdéses rádióműsorban a felperes üzleti tevékenységére és magánéletére vonatkozóan az általános közfelfogás szerint is elmarasztaló, a felperest lényegében bűncselekmények elkövetelésével is vádló tényállítások hangzottak el. A terroristákat támogató fegyverkereskedelemben való részvétel, valamint mazochista szexklubban történt eseményekről felvételkészítés és ezzel harmadik személy megzsarolása, olyan tényállítások, amelyek önmagukban alkalmasak arra, hogy az érintett személy társadalmi életben való részvételét (beleértve a magánéletet és az üzleti tevékenységét is) hátrányosak érintsék, kárpótlásra alapot adó módon megnehezítsék. Erre utaló adatokat tartalmazott egyébként a perben kihallgatott M. T. tanúvallomása is. A Ptk. 354. §-ában foglalt törvényi feltételek fennállásának további bizonyítása ezért a Pp. 163. §-ának (3) bekezdése alapján nem volt indokolt. Az a körülmény pedig, hogy a jogsértést követően egy év múlva, a jogsértés tényét megállapító bírói ítélet ugyanabban a rádióműsorban közzétételre került, a közben eltelt időre is figyelemmel, önmagában nem alkalmas a felperest ért nem vagyoni hátrányok teljes körű elhárítására. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megsértve, okszerűtlen mérlegelés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes kárigénye bizonyítottság hiányában, illetve a jogsértés ítélettel történt orvoslása miatt alaptalan.
A felperest megillető nem vagyoni kárpótlás mértéke [Ptk. 355. § (1) bek.] tekintetében azonban jelentősége van annak, hogy a felperes a jogsértés elkövetésének időpontjában és azt követően, a jogsértést megállapító ítélet közzétételének időpontjáig Magyarországon és külföldön milyen üzleti tevékenységet folytatott, üzleti tevékenységét milyen minőségben (tulajdonosként, alkalmazottként, vállalkozóként) végezte. Ezzel kapcsolatos adatok hiányában a kárigény mértékéről érdemi döntés nem hozható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a felperes üzleti életével és a magánéletével kapcsolatos tények feltárását követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes személyével kapcsolatban elhangzott és kedvezőtlen értékítélet kialakítására alkalmas tényállítások milyen összegű nem vagyoni kárpótlás megítélését indokolják. Ebben a keretben értékelendő az is, hogy a rádióműsorban elhangzott és a felperes személyét sértő tényállítások írott sajtóorgánumban is megjelentek, de az ezzel összefüggő nem vagyoni hátrányok nem esnek az alperes terhére. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20. 529/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás