PK BH 1995/279
PK BH 1995/279
1995.05.01.
A bíróság a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és a perben álló felek egymás közti viszonyában nyilváníthatja érvénytelennek. Az egyes érvénytelenségi okok önálló kereseti kérelmek, ezek sikertelensége esetén mód van más érvénytelenségi okra áttérni, ezt azonban a másodfokú eljárás során már nem lehet előterjeszteni [Ptk. 653. §; PK 85. sz.; Pp. 247. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy P. K.-né örökhagyó 1975. február 5-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen; egyben rendelkezett a hagyatéki ingatlanilletőségeknek a törvényes öröklés rendje szerint a peres felek részére történő „átadásról”. Kötelezte továbbá a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 45 310 forintot hagyatéki hitelezői igényének kiegyenlítéseként, és megállapította, hogy e tartozásért a felperes „a hagyaték erejéig” felel. Az ítélet indokolása szerint az 1975. február 5-i keltezésű és kézzel írt végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg aláírta ugyan, de a végrendelet kézírással készült szövegrészét nem ő írta. A per során nem nyert tisztázást, hogy ki volt a végrendelet leírója. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban az írásszakértői vélemény és a becsatolt írásminták alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az a személy, aki a végrendelet készítésénél közreműködött, írta alá Sz. L. és M. Gy. neveket, így a végrendelet készítésénél a két tanú nem volt jelen, illetőleg aláírásukkal az örökhagyó végakaratát nem erősítették meg.” A végrendelet tehát nem felel meg a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdésében megkívánt alakiságoknak, ezért érvénytelen. Megalapozott volt viszont az alperes viszontkeresete az örökhagyónak nyújtott gondozás, ápolás fejében érvényesített hagyatéki hitelezői igény tekintetében. Az elsőfokú bíróság az alperesi szolgáltatások ellenértékét - szakértő bevonásával - összesen 90 620 forintban állapította meg, és úgy rendelkezett, hogy a felperes - örökrésze arányában - ennek felét köteles az alperesnek megfizetni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság félreértette az írásszakértő véleményét. Az írásszakértő ugyanis világosan leszögezte, hogy a végrendelet szövegének 3. sorában - amely a végrendelet tanúinak nevét rögzíti - a két tanú nevét, valamint a 6. és 7. sorban az egyik ingatlan közelebbi megjelölését, továbbá az örökhagyó házastársa részére a haszonélvezet biztosítását tartalmazó szövegrészeket írta az a személy, aki az egyik csatolmányon (az alperes fiának esküvői fényképén) a hátoldalon lévő szövegrészt írta. A végrendelet életben lévő tanújának: M. Gy.-nek a tanúvallomásából azonban egyértelműen megállapítható volt, hogy a végrendelet az alperes távollétében és az örökhagyó diktálására született meg, leírója a tanú által nem ismert személy volt. A végrendelet írója azt a szöveget írta, amit az örökhagyó diktált, „illetőleg amit a laikus jelenlévők közös erővel, mint kívánatos végrendeleti szöveget megállapítottak”. A végrendeletet elkészítése után az örökhagyó elolvasta, és a két tanú együttes jelenlétében aláírta, majd azt aláírták a végrendeleti tanúk is. „Ilyen körülmények között nem lehet azt megállapítani, hogy a végrendeleti tanúk nem voltak jelen a végrendelet készítésekor, és hogy nem a kezüktől származik névaláírásuk, és ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. Az elutasítás következtében természetesen a viszontkereset, amelyben az alperes munkájának ellenértékét igényelte a felperestől arra az esetre, ha a végrendelet érvénytelenségét állapítja meg a bíróság, oka-fogyottá vált, tehát a végrendelet érvénytelensége miatt az alperesi viszontkereset elesik.” A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és mindkét fokú ítélet megváltoztatásával a végrendelet érvénytelenségének megállapítását és az alperesi viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az írásszakértői véleményt az elsőfokú bíróság értékelte helyesen, ezért a végrendelet érvénytelen. Vitatta továbbá, hogy az alperes értékelhető mértékben gondozta volna az örökhagyót, még kevésbé jogosult ellenérték felszámítására. Álláspontja szerint ugyanis a közeli hozzátartozói viszony kizárja a hagyatéki hitelezői igény érvényesítését.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye; a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezések alapján eljárva bírálta felül a jogerős ítéletet.
A felülvizsgálat eredményeként a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet megtámadására csak az arra jogosult által felhozott okok alapján van jogi lehetőség; a végrendelet érvénytelensége hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik (PK 85. számú állásfoglalás). Ebből következik, hogy a bíróság a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és a perben álló felek egymás közti viszonyában nyilváníthatja érvénytelennek. Ennek további következménye, hogy az egyes érvénytelenségi okok önálló kereseti kérelmek, és az egyik érvénytelenségi okra alapított kereset sikertelensége esetén lehetőség van arra, hogy a jogosult újabb megtámadási okból kérje a végrendelet érvénytelenségének a megállapítását. Újabb kereseti kérelmet azonban a Pp. 247. §-ának tiltó rendelkezése folytán a másodfokú eljárásban előterjeszteni nem lehet.
A felperes keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását két okból kérte: a végrendeletet nem az örökhagyó írta alá, illetőleg az egyik végrendeleti tanú: M. Gy. a végrendelkezéskor nem volt jelen, és a végrendeletet utóbb írta alá. Az elsőfokú bíróság azonban - annak megállapítása mellett, hogy a végrendelkezéskor a két végrendeleti tanú nem volt jelen - a kereseti kérelem kereteit túllépte, amikor abból az okból is megállapíthatónak látta a végrendelet érvénytelenségét, hogy a két tanú alá sem írta a végrendeletet. Ezzel az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-ának az érdemi döntés korlátaira vonatkozó szabályát.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a végrendelet aláírására a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében került sor, ehhez képest a felperes által érvényesített okból a végrendelet érvénytelensége nem nyert bizonyítást. A továbbiakban azonban azt kellett volna megállapítania, hogy az elsőfokú bíróság olyan okból állapította meg a végrendelet érvénytelenségét, amelyre kereseti kérelem nem volt előterjesztve, és ennek az ítéleti rendelkezésnek az érdemi vizsgálata nélkül kellett volna az elsőfokú ítélet megváltoztatva a felperes keresetét elutasítania. A másodfokú bíróság tehát e tekintetben maga is eljárási szabályt sértett. A fent kifejtettekből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban is csak az előterjesztett kereseti kérelmekre vonatkozó döntést illetően vizsgálhatta meg, hogy a jogerős ítélet jogszabály sértett-e vagy sem, és a perben a felperes által elő nem terjesztett kereseti kérelemmel, érdemmel nem foglalkozhatott. A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagát összességében értékelve döntött úgy, hogy a felperes az előterjesztett kereseti kérelmei megalapozottságát nem tudta bizonyítani. A Pp. 206. §-ára alapított mérlegelési jogkörben hozott jogerős határozat felülvizsgálati eljárás során jogszabálysértés okából csak abban az esetben változtatható meg, ha a döntés hozatalára a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok megsértésével került sor, így pl., ha a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Az adott esetben azonban ez nem állapítható meg. A bizonyítékok felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a fenti indokolásbeli módosítással - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében, hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20. 367/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás