PK BH 1995/280
PK BH 1995/280
1995.05.01.
I. A Ptk. hatálybalépése előtt kötött öröklési szerződésre a korábbi jogot kell alkalmazni (Ptké. 94. §).
II. Az öröklési szerződések hatósági jóváhagyásának bevezetésével előírt bemutatási kötelezettség elmulasztásához jogkövetkezmények nem fűződnek [7/1967. (II. 26.) Korm. r. 7-8. §-ok].
III. Az örökösök által egyező akarattal „félretett” öröklési szerződés hatályát utóbb az egyik örökös jogutóda nem „állíthatja vissza” [Ptk. 653. §; PK 85. sz.; PK 92. sz.].
IV. Az ági öröklés feltétele, hogy a vagyontárgy ingyenesen háruljon az örökhagyóra (Ptk. 611. §).
A jogerős ítélet megállapította, hogy az 1988. augusztus 2-án elhunyt K. J.-né örökhagyó 1985. március 28-án kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a végrendelet - amelyben az örökhagyó házastársát: az alperest nevezte meg örököséül - nem felel meg a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdésében írt érvényességi kellékeknek, ezért érvénytelen. (Ez az ítéleti rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.) A további kereseti kérelem: a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tekintetében a felperesnek, az örökhagyó testvérének ági öröklésre alapított igénye azonban nem megalapozott.
Az örökhagyó ugyanis az ingatlanokat annak a közokiratban foglalt öröklési szerződésnek az alapján szerezte meg, amelyet 1958. december 28-án a felperessel együtt kötött meg a szülőkkel. A szülők az öröklési szerződésben részletezett módon az ingatlanok örököseiül gyermekeiket nevezték meg, és a szerződéskötés időpontjától azok használatát is átengedték nekik, ennek fejében viszont a felperes és az örökhagyó kötelezettséget vállaltak a szülők tartására és gondozására. A szülők a szerződésben kikötötték azt is, hogy ha az örökösök vállalt kötelezettségeiknek nem tesznek eleget, vagy hálátlan magatartást tanúsítanak, jogosultak az ingatlanok visszaadását és az öröklési szerződés felbontását követelni. E rendelkezésekből kitűnően az öröklési szerződés visszterhes volt, ezért az ági öröklés feltételei nem állnak fenn.
A jogerős ítélet megállapította továbbá, hogy az öröklési szerződésre - minthogy a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett - az 1960. évi 11. tvr. (Ptké. I.) 94. §-a szerint a korábbi jogot kell alkalmazni; a korábbi jog szerint pedig az öröklési szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyásra nem volt szükség. A Ptk.-t módosító 1967. évi 2. tvr. végrehajtása tárgyában megjelent 7/1967. (II. 26.) Korm. rendelet - amely a tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződések hatósági jóváhagyását szabályozta - 7. §-ának (2) bekezdésében a Ptk. hatálybalépése előtt kötött visszterhes öröklési szerződések tekintetében is előírta, hogy azokat hat hónapon belül jóváhagyás végett be kell mutatni az illetékes szakigazgatási szervnek. Bár ez az adott öröklési szerződés esetében nem történt meg, a szerződés ezáltal nem vált érvénytelenné. A kormányrendelet ugyanis a hat hónapos határidő elmulasztásához jogkövetkezményt nem fűzött. Minthogy ehhez képest a határidő elmulasztása jogvesztéssel nem járt, az ítélkezési gyakorlat szerint nem volt akadálya annak, hogy a szerződő felek az öröklési szerződés jóváhagyását utólagosan kérjék. Az 1990. évi XXII. tv. 5. §-ának b) pontja viszont 1990. március 5-től hatályon kívül helyezte az 1967. évi 2. tvr.-t, a jogvita elbírálása időpontjában tehát az öröklési szerződés hatósági jóváhagyására már nincs szükség. „Nyilvánvalóan nem kerülhet az örökös hátrányosabb helyzetbe amiatt, hogy a jóváhagyás intézményét a jogszabály eltörölte, mintha az változatlanul fennállna, és utólag benyújthatná a szerződést jóváhagyás végett.... Mivel az öröklési szerződés megkötésekor sem volt, és jelenleg sincs hatósági jóváhagyásra szükség, az 1967. március 1.- 1990. március 5. közötti időszakra vonatkozó jogszabályt pedig hatályon kívül helyezték, az 1958. december 28-án kelt öröklési szerződés érvényesnek tekintendő”.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérelmében törvénysértésre és megalapozatlanságra hivatkozva az ítéletek hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntést kér. Arra hivatkozott, hogy mind a Ptk. 611. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése, mind a korábbi jog szerint öröklés esetében - ide értve az öröklési szerződés alapján történő öröklést - az ingyenes háramlás nem feltétele az ági öröklésnek, tehát a szülőktől örökölt ingatlanok mindenképpen ági öröklés alá esnek. De tagadta, hogy az öröklési szerződésben a szülők az öröklés feltételéül kötötték volna ki a tartást és gondozást, arra valójában az ingatlanok használatának átengedése fejében tartottak igényt. A Ptk. hatálybalépése előtt öröklési szerződés ellenszolgáltatás kikötése nélkül is érvényesen köthető volt, a szerződés tehát a korábbi jognak megfelelt. Viszont a 7/1967. (II. 26.) Korm. rendelet szerint az utólagos jóváhagyásra a perbeni esetben is szükség volt, amit a szerződő felek elmulasztottak megszerezni. Éppen ezért a szülők 1978. március 31-én, illetőleg 1983. március 26-án bekövetkezett halála után indult hagyatéki eljárásokban az öröklésre nem az öröklési szerződés, hanem az abba foglalt végrendeletek alapján tartottak igényt, és e jogcímen történt meg a hagyaték átadása is. A szülőktől végrendelet alapján megörökölt vagyontárgyakban pedig ági öröklésnek van helye. Állította továbbá, hogy az örökhagyó és az alperes tartási szolgáltatásokat nem teljesítettek a szülőknek, e vonatkozásban azonban az eljárt bíróságok bizonyítást nem folytattak le; a jogerős ítéletnek az a megállapítása tehát, hogy az örökhagyó az ingatlanokat visszterhesen szerezte, megalapozatlan. Végül új tényként hivatkozott arra, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanok között volt olyan mezőgazdasági művelési ágú ingatlan is, amit az örökhagyó ingyenes öröklési szerződéssel apai nagyanyjától örökölt.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az 1958. december 28-án kötött öröklési szerződésre az 1960. évi 11. tvr. (Ptké. I.) 94. §-a értelmében a korábbi jogot kell alkalmazni. Korábbi jogunk szerint az öröklési szerződésben az örökhagyó arra kötelezte magát, hogy ellenszolgáltatásért (tartás vagy életjáradék ellenében) vagy anélkül (ingyenesen) a másik szerződő felet örökösévé teszi. A Ptk. 655-658. §-aiban szabályozott öröklési szerződéssel szemben tehát az ellenszolgáltatás nélkül kötött öröklési szerződés is érvényes volt. Helyes volt az eljárt bíróságok álláspontja abban is, hogy a perbeni öröklési szerződésben a szülők a tartást és a gondozást nem az ingatlanok használatának átengedése, hanem az örökös nevezés ellenében kötötték ki; ez a szerződés 4. pontjából egyértelműen következik. Az öröklési szerződés tehát nem ingyenes, hanem visszterhes volt.
A tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződések hatósági jóváhagyásának bevezetésével a 7/1967. (II. 26.) Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése a Ptk. hatálybalépése előtt kötött öröklési szerződések tekintetében is elrendelte azok hat hónapon belül jóváhagyásra történő bemutatását. Ez a perbeni öröklési szerződés esetében nem történt meg. A hatósági jóváhagyás elmaradásának jogkövetkezményeiből levezetett jogi álláspont azonban, amely a perbeni öröklési szerződés érvényességét megállapíthatónak látta, téves. Helyes az az okfejtés, hogy a 7/1967. (II. 26.) Korm. rendelet 8. §-a csak az utólagos jóváhagyás megtagadásához fűzött jogkövetkezményt, de a jóváhagyásra történő bemutatás elmulasztását nem szankcionálta, ezért az ítélkezési gyakorlat szerint az öröklési szerződések utólagos jóváhagyására bármikor lehetőség volt. Az utólagos jóváhagyásnak az sem volta akadálya, ha az örökhagyó még a szerződésnek jóváhagyásra történt bemutatása előtt meghalt. Az adott esetben azonban az örökösök az örökhagyók halála után nem a szerződés utólagos jóváhagyásra való bemutatását választották, hanem az öröklési szerződés „érvényességének” elismerése mellett az abban foglalt örökhagyói akaratnyilvánítás, mint végrendelet alapján kérték a hagyaték átadását. Erre a Ptk. 653. §-a értelmében a jogi lehetőség megvolt. Nem volt akadálya annak sem, hogy az öröklési szerződést a szülők közös végrendeletének tekintsék: a végintézkedések érvénytelensége ugyanis sajátos kategória, amelyet hivatalból nem, hanem csak az arra jogosult kifogására lehet figyelembe venni. Közös végrendelet alapján tehát - akár a Ptk. előtt keletkezett [PK 92. számú állásfoglalás b) pontja], akár a Ptk. hatálybalépése után [PK 85. számú állásfoglalás b) pontja] - öröklésnek lehet helye, ha azt valamennyi érdekelt (örökös) érvényesnek fogadja el. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az örökösök által egyező akarattal „félretett” öröklési szerződés hatályát utóbb az egyik örökös jogutódja nem „állíthatja vissza”.
A perbeni jogvita elbírálása szempontjából nincs tehát jelentősége annak, hogy az öröklési szerződés utólagos jóváhagyására lehetőség volt, illetőleg hogy utóbb a hatósági jóváhagyásra vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezték.
Az öröklési szerződés „félretétele” azonban nem jelenti azt, hogy az abban foglalt örökhagyói akarat a juttatás feltételét illetően figyelmen kívül marad. Ha tehát az örökhagyók tartás, gondozás fejében kívánták leszármazóikat örökössé nevezni, az akár öröklési szerződésben, akár végrendeletben történt, valójában visszteher ellenében való örökös-nevezésnek minősül. A különbség csupán az, hogy öröklési szerződés esetében a visszterhes jellegen nem változtat az a körülmény, hogy a hagyaték megnyíltakor a tartás és a lekötött vagyontárgy értéke hogyan viszonylik egymáshoz: a szerződés tartalmánál fogva visszterhesnek minősül, függetlenül attól, hogy a tartás értéke kevesebb-e a szerződés alapján megörökölt vagyon értékénél vagy nagyobb annál. Végrendelet esetében viszont - ha az örökhagyó a juttatás indokául az örököstől elvárt tartást jelölte meg - a juttatás a nyújtott tartás értéke erejéig tekintendő csak visszterhesnek; és az azt meghaladó érték ingyenes jellegűnek minősül. Ez a szabály nemcsak a kötelesrész alapjának számításánál érvényesül, hanem az ági jelleg megállapítása esetében is.
A Legfelsőbb Bíróság annak előrebocsátása mellett, hogy az adott estben a felperes ági öröklési igényére a Ptk. szabályait kell alkalmazni, kiemeli: mind a Ptk. 611. §-a, mind korábbi öröklési jogunk a vagyontárgy ági jellegének egyik alapvető feltételeként határozta meg, hogy az - akár öröklés, akár élők közötti jogügylet alapján - ingyenesen háruljon az örökhagyóra. Enélkül az ági jelleg megállapítása és az ági öröklés kizárt. Alapvetően téves tehát a felperesnek az az álláspontja, hogy öröklési esetében egymagában ez a jogcím megalapozza a vagyontárgy ági jellegét, függetlenül attól, hogy az öröklés visszterhesen (pl. öröklési szerződés alapján) történt-e vagy sem.
A fent kifejtettekből következik viszont, hogy a végrendeleti öröklésre tekintettel vizsgálni kell: az örökhagyó a szülők részére milyen tartási jellegű szolgáltatásokat teljesített, és azok milyen értéket képviselnek. Amennyiben azok értéke a megörökölt ingatlanok értékét eléri, vagy meghaladja, az ingatlanok nem tekinthetők ági jellegűnek. Ha viszont a szolgáltatások értéke az ingatlanok értéke alatt marad, az ellenszolgáltatás nélkül megörökölt érték erejéig a juttatás ingyenes volt, és ebben a részben (hányadban) ági öröklésnek van helye.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben tett és az örökhagyónak az apai nagyanyjától örökölt ingatlannal kapcsolatos új tényelőadásával érdemben nem foglalkozott: erre a felülvizsgálati eljárásban jogi lehetőség nincs, ez a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében perújítás tárgya lehet csak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében a feleknek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt majd. (Legf. Bír. Pfv. V. 20. 550/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás