PK BH 1995/286
PK BH 1995/286
1995.05.01.
I. A termelőszövetkezetből kiválási szándék bejelentésével kapcsolatos vita esetén van helye megállapítási kereset előterjesztésének [Pp. 123. §].
II. A kiválási szándék bejelentésére nyitva álló két hónapos határidő elévülési jellegű határidő, amelyet az üzletrész értékének közlésétől kell számítani [1992. évi II. tv. (Ámt.) 29. § ].
Az elsőfokú bíróság - helyt adva a felperesek keresetének - ítéletében megállapította, hogy a felpereseknek, mint az alperesi termelőszövetkezet tagjainak az alperesi termelőszövetkezetből történő kiválás iránt előterjesztett szándéknyilatkozata hatályos.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezési kérelmet, amit a másodfokú bíróság alaptalannak tartott, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a következőkkel indokolta döntését. Az alperesnél a vagyonnevesítés véglegesen - közgyűlési határozattal - 1992. augusztus 28. napján történt meg, ugyanis ekkor szereztek a felperesek - a szövetkezet más tagjaival együtt - tudomást arról, hogy mennyi az üzletrészük mértéke. A közgyűlésen jelen lévők tekintetében az említett naptól, a közgyűlésről távol maradt érdekeltek esetében pedig a közgyűlés napját követő 15. naptól számít az a két hónapos - a kiválás bejelentésére nyitva álló - határidő, amelyről az 1992. évi II. törvény 29. §-a rendelkezik. A perben bizonyítást nyert az a tény, hogy a felperesek valamennyien ezen határidő alatt jelentették be a kiválási szándékukat az alperesnek. Tévesnek tekintette a másodfokú bíróság az alperesnek azt a fellebbezési hivatkozását, amely szerint az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a felperesek kereseti kérelme mire irányul. A határozott kereseti kérelmük ugyanis már a keresetlevélből is egyértelműen kiderült. A felperesek azt kérték: a bíróság állapítsa meg, hogy a kiválási szándékukat határidőben jelentették be az alperesnek. Ilyen megállapításra irányuló kereseti kérelemnek a Pp. 123. §-a szerint helye volt, mivel éppen abban a kérdésben alakult ki vita a peres felek között, hogy a felperesek határidőben jelentették-e be az alperesnek a kiválási szándékukat vagy sem. A felperesek részéről indokolatlan lett volna üzletrészük kiadását kérni az alperestől, mivel az alperes válaszában nyilván a kiválási szándékuk bejelentésének elkésettségére hivatkozott volna, utalva arra, hogy az üzletrészük kivitelére ezért nem tarthatnak igényt.
A jogerős másodfokú határozat ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Abban a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Mindkétfokú bíróság ítélete jogszabálysértő voltának megállapítására alapítottan a felperesek keresetének elutasítását igényelte.
A felülvizsgálati kérelme alapjaként az alperes elsődlegesen arra hivatkozott: elsőfokú bíróság döntő jelentőséget tulajdonított az 1/1992. (IX. 26.) OGY. elvi állásfoglalásban foglaltaknak, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek időben terjesztették elő a kiválási szándékukat. Ennek az elvi állásfoglalásnak sem jogértelmezési, sem jogalkalmazási szempontból kötelező ereje nem lehet, még kevésbé fogadható el az, hogy visszamenőleges érvénnyel kerüljön alkalmazásra a megjelenését megelőző jogviták elbírálására.
Állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy a bíróság a Pp. 123. §-át tévesen alkalmazta, amikor úgy ítélte, hogy megvannak a megállapítási ítélet meghozatalának a feltételei. Amennyiben elfogadható, hogy a felperesek határidőben jelentették be a kiválási szándékukat, akkor marasztalásra irányuló keresetet kellett volna előterjeszteniük, mert megnyílt az igényük a vagyontárgyak kiadására, illetve a vagyon megosztására. Mindezt a jelen per keretén belül kellett volna rendezni.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a támadott határozat hatályban tartását kérték, valójában az abban kifejtett indokokra alapítottan.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból nem alapos.
A másodfokú bíróság jogszerű döntést hozott, amikor az elsőfokú bíróság megállapítást tartalmazó ítéleti rendelkezését helybenhagyta. A perben bizonyított adatok szerint megalapozott volt ugyanis a felpereseknek az a megállapításra irányuló kereseti kérelme, amely arra irányult: állapítsa meg a bíróság kiválási szándékuk határidőben történő bejelentését. A jogaik megóvása végett az alperessel szemben ilyen tartalmú keresetet kellett előterjeszteniük, miután az alperes határozottan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bejelentési kötelezettségükkel elkéstek. Ebből az alperesi álláspontból következik az, hogy a jogvita tárgya csak a bejelentés határidőben történő megtétele vagy elkésettsége lehetett, ugyanis ennek eldöntésétől függően kell az alperesnek megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a határidőben történő igénybejelentéshez kapcsolódnak. Ezt követően lesz ugyanis a szövetkezet abban a helyzetben, hogy kísérletet tegyen arra: egyezség jöjjön létre a kiválni szándékozók és a szövetkezet között a vagyontárgyak megosztása tekintetében. Az egyezség hiánya ad csak alapot a felpereseknek arra, hogy a kiadni kért vagyontárgyak értékétől függően árverést igényeljenek, illetve arra, hogy az alperes maga rendeljen el árverést, vagy közvetlenül a bírósághoz forduljanak vagyonmegosztás végett.
A jogvita érdemi eldöntése független az 1/1992. (IX. 26.) OGY. elvi állásfoglalásban foglaltaktól, és annak utólagos megjelenésétől. A jogszabályból magából is kiolvasható az, hogy a bejelentésre nyitva álló két hónapos határidő elévülési határidő, ugyanis nincs kifejezett rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az jogvesztő lenne. A perbeli jogvita elbírálásánál azonban nem az a döntő, hogy ez a határidő jogvesztő-e vagy elévülési határidő, mert a két hónap alatt a felperesek az igényüket bejelentették, így nem estek késedelembe, tehát nem merül fel, hogy a mulasztásuk kimenthető lehet-e vagy sem. Szemben az alperes álláspontjával, ennek a határidőnek a kezdő időpontja - amint azt a jogerős ítélet indokolása megállapítja - az 1992. augusztus 28-i közgyűlés határnapja, mert ekkor került sor a vagyonnevesítés teljes körű befejezésére. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezése szerint vagyonnevesítés megvalósulásának nemcsak az a feltétele, hogy a vagyonnevesítés elveiről kapjanak megfelelő közlést az érdekeltek, hanem az is szükséges, hogy közgyűlési határozattal állapítsák meg - névre szólóan és összegszerűen - az üzletrész értékét. Ennek megtörténte, illetőleg ennek szabályszerű közlése az az időpont, amely időponttól az 1992. évi II. törvény 29. §-ában meghatározott határidőt számítani kell.
A fentiekből kiemeltekre is tekintettel az alperes felülvizsgálati kérelme nem tekinthető alaposnak, mert a jogerős határozat jogszerű, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 22. 745/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás