GK BH 1995/294
GK BH 1995/294
1995.05.01.
Ha a kötelezett az engedményezés és az erről való értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé [Ptk. 328. § (4) bek., 360. § (1) bek.].
A felperes keretében korábban működött szakcsoport még 1987. június 24. napján vállalkozási szerződés kötött az alperessel a "B" épülete tetőtér-beépítési munkálatainak 8 534 647 Ft vállalkozói díj ellenében történő elvégzésére. A szakcsoport 1987. december 31. napjával való megszűnését határozták el, ezt megelőzően, 1987. november 27-én tagjai az R. É. Kisszövetkezetet hozták létre. A felperes és az R. É. Kisszövetkezet 1987. december 27-én megállapodást kötöttek, amely szerint a nevezett kisszövetkezet a megszűnő szakcsoport általános jogutóda; ennek keretében vállalja a megszűnő szakcsoportot terhelő, a megállapodás a)-f). pontjaiban részletezett tartozásokat. Ezek teljesítése érdekében az R. É. Kisszövetkezet 1988. május 18-án a fent említett építési szerződés teljesítése alapján az alperestől járó követeléséből 2 644 394 Ft-ot a felperesre engedményezett. A kisszövetkezet elnöke az engedményezésről az alperest énesítette, az alperes azonban a felpereshez írt 1988. május 20-i levelében az engedményezéshez nem járult hozzá. A felperes az 1988. július 18-i válaszában közölte az alperessel, hogy a Ptk. 328-331. §-aiban foglalt rendelkezések alapján az engedményezéshez a kötelezett hozzájárulása nem szükséges, és ezért ragaszkodott az engedményezett összeg kezéhez történő megfizetéséhez.
Az alperes részére végzett tetőfelújítási munkák 1988. április 11-én átadás-átvételre kerültek, aminek alapján az R. É. Kisszövetkezet az elvégzett munkákról 1988. április 22-én 7 771 309 Ft értékű számlát nyújtott be az alpereshez. Az alperes ebből az összegből - szavatossági igényének biztosítására - 6 190 325 Ft-ot visszatartott, a különbözetet, 1 580 984 Ft-ot pedig 1988. november 4-én az R. É. Kisszövetkezet részére fizette ki.
A felperes az elsőfokú bírósághoz 1989. szeptember 19-én érkezett keresetében 1 580 984 Ft és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kereseti előadása szerint az alperes - az engedményezésre tekintettel - jogszerűen nem fizethetett volna az R. É. Kisszövetkezetnek. A kereseti követelést kártérítés jogcímén is előterjesztette, mert az alperes az arra nem jogosult részére történt fizetéssel neki kárt okozott. A nevezett kisszövetkezet ellen időközben felszámolási eljárás indult, vagyonát tartozásai meghaladják, s így vele szemben a követelés eredményesen nem érvényesíthető.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az engedményező nyilatkozatot nem lehet általában, a kötelezettet terhelő valamennyi követelésre kiterjeszteni. Az engedményező nyilatkozatban ugyanakkor az engedményezett követelés nem volt határozottan megjelölve. A kivitelezői számlát szavatossági igény terhelte, amelyet csak a számla megvizsgálása után lehetett összegszerűségében tisztázni. Erre az összegre ennélfogva újabb engedményező nyilatkozatra lett volna szükség, ami az adott esetben nem történt meg. A felperes követelését közvetlenül az R. É. Kisszövetkezettel szemben tartozott volna érvényesíteni. Amennyiben ezen védekezése nem lenne elfogadható, elévülési kifogást támasztott. A felperes követelése az érintett létesítmény átadás-átvételével vált esedékessé, amit ugyan a felperes 1988. július 18-i felszólítása megszakított, de ezt követően a követelés érvényesítése egy év elteltével történt.
Az elsőfokú bíróság az ügyben ítéletet hozott, amit az alperes fellebbezése folytán az Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezett, és az ügy újabb tárgyalását, valamint - a megadott szempontok szerinti - újabb határozat hozatalát rendelte el.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott újabb ítéletében, az alperest a felperes javára 1 580 984 Ft és ennek 1988. december 1. napjától számított évi 20%-os késedelmi kamata, továbbá 94 859 Ft lerótt illeték és 47 430 Ft ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az engedményezés jogszerűen megtörtént, amit követően az alperes csak a felperesnek fizethetett. Tekintettel arra, hogy a szavatossági igényt is a felperestől lehetett volna igényelni, az alperes ezen igényének kielégítésére a vállalkozói díj arányos részét ugyan visszatarthatta, annak nem vitatott részét azonban a felperesnek át kellett volna utalnia. A követelés, mint vállalkozói díj elévült, mert az 1988. április 11-én tartott átadás-átvétellel a fizetés esedékessé vált, az 1988. május 15-i és 1988. július 18-i felszólítások azt félbeszakították, ezt követően a kereset benyújtásáig egy év azonban anélkül telt el, hogy más elévülést megszakító cselekmény történt volna. Kártérítés jogcímén ugyanakkor a követelés fennmaradt. Az alperes ugyanis jogellenesen járt el, amikor érvényes engedményezés ellenére nem a felperesnek teljesített. Ezt a kárt az engedményezés ellenére történt 1988. november 4-i fizetéssel okozta. A kártérítés érvényesítésére viszont az ezt követő egyéves elévülési időn belül került sor.
Az újabb elsőfokú ítélet ellen is az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Fellebbezése szerint az R. É. Kisszövetkezettel különböző problémái voltak, és ebből eredően a kisszövetkezettel szembeni bizalmatlanság volt az oka annak, hogy az engedményezéshez nem járult hozzá. Emiatt úgy vélte, hogy az eredeti kötelezett részére való teljesítéssel úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, amelyre tekintettel kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Kérte figyelembe venni, hogy a követelés összegét egy ízben már megfizette. Méltánytalan volna, ha ugyanezt az összeget még egyszer, kártérítés címén is tartozna megfizetni. A kárt a nevezett kisszövetkezet okozta, aki a hozzá érkezett összeget a felpereshez nem továbbította.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes a másodfokú tárgyaláson az engedményezés jogszerűségét már nem vitatta. A Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet. Nincs tehát alapja annak a fellebbezési igénynek, hogy a felperes a nevezett kisszövetkezettel szemben lett volna köteles igényét érvényesíteni. Az R. É. Kisszövetkezet engedményező nyilatkozatából egyértelmű volt, hogy az engedményező mely követelését és milyen összeg erejéig engedményezte. Ezen engedmény jogszerűségén semmit nem változtatott, hogy az engedményezőt megillető követelés a teljes követelést nem fedezte, emiatt az engedményező nyilatkozat megismétlése nem volt szükséges. Az alperes a jogszerű engedményezés ellenére nem az engedményes felperesnek, hanem az engedményező kisszövetkezet részére fizetett. Ezzel a felperesnek kárt okozott. A károkozás a jogellenes fizetéssel 1988. november 4. napján történt. A felperes kártérítési igénye tehát ekkor vált esedékessé [Ptk. 360. § (1) bek.].
A Ptk. - ekkor még változatlan tartalommal hatályban volt - 324. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzbeli követelések elévülési ideje - ha jogszabály kivételt nem tesz -egy év. A felek gazdálkodó szervezetek, eltérően rendelkező jogszabály hiányában, az egymással szembeni pénzfizetésre irányuló kártérítési igény annak esedékességétől számított egy év alatt évül el. A felperes követelését az elsőfokú bírósághoz 1988. szeptember 19-én érkezett keresetlevelében érvényesítette. Ehhez képest a felperes követelése - annak érvényesítése idején - nem évült el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 17. G. 45. 145/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 32. 269/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás