GK BH 1995/296
GK BH 1995/296
1995.05.01.
Ha a felek a biztosításidíj-fizetés módjaként csekken történő fizetésben állapodnak meg, a biztosított addig nem eshet fizetési késedelembe, amíg a befizetéshez szükséges csekkeket a biztosító – vállalása ellenére – nem bocsátja a biztosított rendelkezésére. A biztosítási szerződés – a biztosító késedelme alatt – a biztosításidíj-fizetés elmaradása címén nem szüntethető meg [Ptk. 277. § (2) bek., 302. § b) pont, 303. § (3) bek., 543. § (1) bek.].
A felperes a tulajdonát képező Peugeot-405 típusú személygépkocsira 1991. július 25. napján extra casco biztosítási szerződést kötött az alperessel. A kockázatviselés kezdetét 1991. július 26. napjának 0. órájában jelölték meg. A felperes a szerződés megkötésével egyidejűleg az alperesi üzletkötőnek 4716 Ft biztosítási díjat kifizetett. Az alperes a kötvényfüzetet 1991. november 14-én állította ki. A felperes 1991. december 11-én visszamenőleg összesen 18 864 Ft biztosítási díjat befizetett.
A felperes a perbeli gépkocsival 1991. december 11-én Budapesten karambolozott, a gépkocsi totálkáros lett. A felperes a casco biztosítási szerződés alapján a kárigényét az alperesnél bejelentette.
A felperes a módosított keresetében 1 154 904 Ft, ennek évi 44%-os kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a perbeli biztosítási szerződést az alperesi üzletkötővel kötötte meg, aki a szerződés megkötésekor sem biztosítási kötvényt, sem biztosításidíj-befizetési csekket nem tudott átadni, de közölte, hogy ezeket a központ fogja pótlólag megküldeni. Ezután többször sürgette a győri fióknál a biztosítási kötvény kiállítását és a csekkek átadását. Előadta azt is, hogy az alperes által 1991. november 14-én kiállított biztosítási kötvényt is csak 1992. január 7-én kapta meg az alperestől, annak igazolására a postabélyegzővel ellátott levélborítékot becsatolta.
Az alperes elismerte, hogy a perbeli biztosítási szerződés érvényesen létrejött. A felperes azonban csak 1991. augusztus 31-ig fizette ki a biztosítási díjat. A következő díj 1991. szeptember 1-jén vált esedékessé, mivel a felperes részéről díjfizetés nem történt, a szerződés 30 nap elteltével, vagyis 1991. szeptember 30-án megszűnt [Ptk. 543. § (1) bek.]. Ezért visszaküldte a felperesnek a december 11-én befizetett biztosítási díját. Azt nem vitatta, hogy a biztosítási kötvények feldolgozása Budapesten történt, és a győri fiók a feldolgozás idejére befizetési csekket nem tudott adni. Később a központ ezt a gyakorlatot megszüntette és lehetővé tette, hogy biztosítási díjat a fiók is elfogadjon. Ezért tudta a felperes azt decemberben a fióknál befizetni.
Az elsőfokú bíróság az alperest a módosított kereset szerint marasztalta. A tanúként kihallgatott alperesi üzletkötő vallomását és a felek nyilatkozatait is figyelembe véve tényként állapította meg, hogy az alperes a biztosítási kötvényt és a csekket a felperesnek postán vállalta megküldeni. Ezen kötelezettségének az alperes 1992. január 7-én tett eleget. Ezért ezen időpontig a Ptk. 302. §-ának b) pontja alapján az alperes késedelemben volt, s emiatt nem tudta a felperes a biztosítási díjat időben kifizetni. Az alperes (jogosult) késedelme a felperes (kötelezett) egyidejű késedelmét kizárta, így a felperes részéről fizetési késedelem nem volt megállapítható. A biztosítási szerződés tehát nem szűnt meg, annak alapján az alperes köteles helytállni. Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. A fellebbezését arra alapozta, hogy a biztosítási díj befizetésének nem kizárólagos módja az alperestől kapott csekken történő befizetés, a felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy a fiók pénztárába a biztosítási díjat befizesse. A fellebbezési tárgyaláson - marasztalása esetére - a szerződés 10. fejezetének 62. pontja alapján 11 havi biztosítási díj erejéig 45 276 Ft összegben beszámítási kifogást terjesztett elő és a kamatfizetés kezdő napjaként a keresetbenyújtás időpontját kérte megjelölni, mert a rendőrségi határozatot a felperes csak a keresethez csatolta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Becsatolta az alperes 1993. június 28-án kelt levelét, amelyben a perbeli biztosítási szerződést 1993. augusztus 1. napjára felmondta. Ez a levél álláspontja szerint - bizonyítja, hogy az alperes a biztosítási szerződést fennállónak tekintette. A beszámítási kifogás jogalapját és annak összegét elismerte. Azt sem vitatta, hogy a rendőrségi határozatot csak a keresetlevélhez csatolta.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata és az alperes által kiállított extra casco biztosítási kötvény alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a peres felek a fizetés módjában a szerződés megkötésekor úgy állapodtak meg, hogy a felperes az alperes által küldött csekken fizeti a biztosítási díjat.
A fentiekkel kiegészített tényállás alapján az alperes fellebbezési érvelését a biztosítási szerződés megszűnését illetően a másodfokú bíróság sem fogadta el. A szerződésben kikötött fizetési mód az alperest arra kötelezte, hogy csekket bocsásson a felperes rendelkezésére. Ezen kötelezettségének az alperes késedelmesen tett eleget, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes késedelembe esett [Ptk. 302. § b) pont], s az alperes késedelme a felperes egyidejű késedelmét kizárta [Ptk. 303. § (3) bek.]. A fizetés módjának a megváltozásáról, arról hogy a felperes a fiók pénztárába fizesse a biztosítási díjakat, az alperesnek kellett volt tájékoztatni a felperest. Ezzel szemben az volt megállapítható a tanúvallomásokból, hogy a felperes volt az, aki a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségének eleget téve több ízben is igényelte a befizetéshez szükséges csekket. Az alperes viszont nem bizonyította, illetve nem is hivatkozott arra, hogy a felperest ez alkalmakkor arról tájékoztatta volna, hogy a biztosítási díjat a fiók pénztárában is befizetheti. Mindezekre figyelemmel helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a felek között a perbeli biztosítási szerződés nem szűnt meg.
Alapos viszont a fellebbezés a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében. A szerződés részét képező biztosítási szabályzat VIII. fejezetének 53. pontja szerint a biztosító a kárösszeget a kárbejelentéstől számított 15 nap alatt fizeti. Ha a biztosított igazoló iratot tartozik bemutatni, úgy a 15 napos határidő attól a naptól számítandó, amikor az utolsó irat a biztosítóhoz beérkezett. A felperesnek a szabályzat VII. fejezetének 49. pontja szerint a kárigény elbírálásához - egyéb okiratok mellett - a jogerős szabálysértési határozatot is be kellett mutatnia. A felperes nem vitatta, hogy azt az alperesnek nem adta át, arról az alperes a keresetlevélhez csatolt példányból értesült. Ezért az alperes kamatfizetési kötelezettségét a másodfokú bíróság az alperes kérelmének megfelelően a keresetlevél benyújtásától (1992. október 28.) kezdődően állapította meg. A beszámítási kifogás jogalapját és összegét a felperes nem vitatta, ezért a másodfokú bíróság a felperes javára megítélt összeget a Ptk. 296. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint 45 276 Ft-tal csökkentette (1 157 904 Ft-45 276 Ft =1 112 628 Ft).
A fent kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben - a marasztalási összeget 1 112 628 Ft-ra és az ez összeg után fizetendő kamatokra leszállítva - megváltoztatta, részben pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31. 806/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás