30/1995. (V. 25.) AB határozat
30/1995. (V. 25.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1995.05.25.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek (Be.) az 1995. február 15-ig hatályos 383. § (1) bekezdés a) pontjában a ,,kivéve … a magánindítvány hiányát'' fordulat alkotmányellenes volt, ezért az a Budai Központi Kerületi Bíróság 4. B. III. 3027/1989/8. számú, 1990. január 24-én kelt végzésére az indítványozó részéről alapított kártalanítási igény elbírálásánál nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Be. 1995. február 15-ig hatályos 384. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért az a Legfelsőbb Bíróság Eln. Tan. B. törv. 787/1991/3. számú határozatán alapuló kártalanítási igény elbírálásánál nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. A kártalanítási igény jogalapját szabályozó büntetőeljárási rendelkezések alkotmányosságának vizsgálatára ketten nyújtottak be alkotmányjogi panaszt.
1. 1. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Bíróság 1. K. 31 283/1993/2. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság Kpkf. II. 25. 044/1994/3. számú végzése kapcsán. Álláspontja szerint a bíróságok az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében foglalt alapvető jogát sértették meg, amikor ügyében a Be. 383. § (1) bekezdés a) pontját alkalmazták.
1. 2. A másik indítványozó a Fővárosi Bíróság 9. B. 3342/1992/4. számú és a Legfelsőbb Bíróság Stf. IV. 129/1992/3. számú végzésével összefüggésben nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Álláspontja szerint az Alkotmány 55. § (3) bekezdésébe, valamint 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik a Be. 384. § (1) bekezdése, amely a jogerős ítélet alapján kiállott szabadságvesztésért nem teszi lehetővé a kártalanítást az eljárás utólagos megszüntetése esetében. Az indítványozó ügyében a Legfelsőbb Bíróság 1991-ben törvényességi óvás eredményeként az ellene folyt büntetőeljárás megszüntetése mellett megállapította, hogy elítélése 1951-ben törvénysértő volt, mivel ugyanazon tények alapján 1946-ban már jogerősen felmentették.
2. A Be. 383. § (1) bekezdés a) pontjának az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos rendelkezése értelmében kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, ha a büntetőeljárást büntethetőséget kizáró ok miatt szüntették meg, kivéve a magánindítvány hiányát. A Be. 384. § (1) bekezdése szerint pedig a jogerős ítélet alapján kiállott szabadságvesztésért csak akkor járt kártalanítás, ha a rendkívüli jogorvoslat eredményeként a terheltet felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, vagy a büntetőeljárást vádelejtés alapján szüntették meg.
Az alkotmányjogi panaszok benyújtását követően a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény 20. §-a újraszabályozta a kártalanítás feltételeit annak érdekében, hogy a szabályozás összhangban legyen az Alkotmány 57. § (2) bekezdésben megfogalmazott ártatlanság vélelmével és a nemzetközi egyezményekből adódó követelményekkel. Ennek megfelelően a módosítás hatálybalépése, 1995. február 15-e óta kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért abban az esetben is, ha a büntetőeljárást a magánindítvány hiányára tekintettel szüntették meg, továbbá a jogerős ítélet alapján kiállott szabadságvesztésért akkor is, ha a rendkívüli jogorvoslat eredményeként az eljárást megszüntették.
3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. §-a értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az 1. 1. pont alatti alkotmányjogi panasz az igazságügyminiszter 1990 júliusában hozott döntése ellen irányul. Elkésettnek az Alkotmánybíróság azért nem tekintette, mert az 1993. június 8-án tudomásra jutott döntés ellen 1993. június 11-én — az Igazságügyi Minisztériumhoz — benyújtott kereset alapján 1994. március 21-én állapították meg jogerősen a bírósági hatáskör, azaz a közigazgatási határozat elleni bírósági jogorvoslat lehetőségének hiányát. Az 1994. április 12-én kézbesített végzés ellen az indítványozó, képviselője útján, 1994. június 6-án nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
4. Az Alkotmány 57. § (2) bekezdése szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az ártatlanság vélelmének egyik következménye, hogy az a személy, akinek büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozatban nem állapította meg, nem sújtható olyan jogkövetkezményekkel, amelyet a jog a bűnösség megállapításához kapcsol. Alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a bűnösség vagy a bűnösség alapjául szolgáló tényállás megállapítására nem kerül valamilyen okból sor, úgy olyan járulékos kérdésben, mint a kártalanítás se szülessen olyan döntés, amely a bűnösséget megállapító határozathoz kapcsolódik.
Nem felelt meg ennek a követelménynek, így alkotmányellenes volt az előzetes letartóztatásért járó kártalanítás jogcímeinek a Be. 383. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabályozása, amely a magánindítvány hiányára alapított eljárásmegszüntetés esetének kizárásával ténylegesen olyan helyzetbe hozta az érintett személyt, mintha megállapították volna a bűnösségét. Ugyanezen okból sértette az ártatlanság vélelmét a Be. 384. § (1) bekezdése, amikor a kártalanítás jogcímei között nem ismerte el az eljárás megszüntetésének a cselekmény korábbi jogerős elbírálásán alapuló esetét.
5. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése, amely a 48. § (3) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz esetére is irányadó, arról rendelkezik, hogy az alkotmányellenes jogszabály konkrét esetben történő alkalmazását az Alkotmánybíróság a főszabálytól, az ex nunc hatályú megsemmisítéstől eltérően is eldöntheti, azaz az alkotmányellenesség következményeit egyes jogviszonyokra egyedileg is meghatározhatja, akár visszamenőleg, akár a jövőre nézve [10/1992. (II. 25.) AB hat., ABH 1992, 73.]. Az Alkotmánybíróság határozatának a konkrét esetre visszaható rendelkezése az Abtv. 43. § (4) bekezdésén alapul.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Sólyom László s. k.,
az aláírásban akadályozott
dr. Vörös Imre alkotmánybíró helyett
az aláírásban akadályozott
dr. Vörös Imre alkotmánybíró helyett
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 686/D/1993/5.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás