GK BH 1995/304
GK BH 1995/304
1995.05.01.
Az állami tulajdonban és az adós gazdálkodó szervezet kezelésében volt belterületi föld értékesítéséből befolyt vételár egésze a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának minősül; a vételár 50%-ára a föld fekvése szerint illetékes önkormányzat csak hitelezőként tarthat igényt [1991. évi IL. tv. 3. § c) pont, 4. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 51. § (1) bek.].
A cég felszámolásának közzétételére 1992. július 9-én került sor. B. város alpolgármestere 1992. december 16-án az elsőfokú bíróságnál igénybejelentésének elbírálását kérte. Előadása szerint 1992. október 20-án értesült arról, hogy a felszámoló a magyar állam tulajdonában és a felszámolás alatt álló cég kezelésében lévő belterületi ingatlant a felszámolási eljárás során árverés útján értékesítette, illetve az adásvételről 1992. október 20-án adásvételi szerződést kötött. (B. városban az 549. tulajdoni lapon lévő 436/2. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan.) A felszámoló felé 1992. november 3-án az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ára hivatkozással élt igénybejelentéssel, és kérte, hogy az adásvételi szerződésben megjelölt 1 428 800 Ft összegű földérték 50% -ának megfelelő 714 400 Ft-ot utalja át a polgármesteri hivatal számlájára. A felszámoló az igénybejelentést nem fogadta el, és álláspontjáról a kérelmezőt 1992. november 19-én értesítette. A felszámoló arra hivatkozott, hogy a felszámolás alatt álló vállalatra nem vonatkoznak az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának rendelkezései. A kérelmező szerint a felszámoló jogi álláspontja téves, erre tekintettel kérte az elsőfokú bíróságtól igénybejelentésének elbírálását.
A felszámoló előadta, hogy az önkormányzat igényének kielégítésére csak az összes hitelezői igény kielégítése után kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság 1993. január 7-én végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a kérelmező részére 15 napon belül 714 000 Ft-ot fizessen meg. Kifejtette, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzatot térítésként megilleti a belterületi föld értékének megfelelő vételárrész 50%-a. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az önkormányzatot megillető vételárrész nem tartozik a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyonához, ezt az összeget a felszámoló az ingatlan értékesítését követően, még a hitelezői igények kielégítése előtt köteles az önkormányzatnak átutalni.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg, és a kérelmét utasítsa el, mert felszámolás alatt álló vállalat vagyona esetében az 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-a nem alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Csftv.) 4. §-a meghatározta a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont és a kivételek között a belterületi föld ellenértéke nem szerepel. Ilyen jellegű igénykielégítésről a Csftv. 57. §-a sem rendelkezik. A fentiekből kitűnően a jogalkotó hitelezők védelme érdekében a belterületi föld teljes ellenértékét felszámolási eljárás körébe kívánta vonni azzal, hogy a kérelemben írt igény kielégítése csak a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból történhet a Csftv. 61. §-ában írtak szerint.
A fellebbezés alapos.
Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 51. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az állami felügyelet alatt álló, a tröszti, a vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése általános vezetésével működő állami vállalatok által kezelt ingatlanok értékesítése során a belterületi föld értékének megfelelő vételárrész 50%-a a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzatot illeti meg. A Csftv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A Csftv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon. A fentiek alapján az állami vállalat által kezelt ingatlanokat, és azok értékesítése esetén az ellenértékként befolyt vételárat, mint szerzett vagyont is a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának kell tekinteni. A Csftv. 4. §-a megállapít ugyan kivételeket is, de ezek az említett ingatlanokra, illetőleg vételárukra nem vonatkoznak. Az értékesítés során befolyt ellenérték tehát a felszámolás körébe tartozó vagyon része s a tartozások kielégítésének alapjául szolgál. A tartozásokat pedig a Csftv. 57. §-ában írtak szerint, az ott meghatározott sorrend alapján kell kielégíteni.
Maga a kérelmező sem állította, hogy a felszámolási eljárás közzétételekor a felszámolás alatt álló céggel szemben vagyoni követelése állt volna fenn. Az ingatlan értékesítéséhez, mint jogi tényhez kötötte térítési igényének megnyíltát. Követelése tehát a felszámolási eljárás során keletkezett, a felszámoló szerződéskötése következtében. Ebből az is következik, hogy semmiképpen nem tekinthette magát hitelezőnek a kérelmező - követelés fennállásának hiányában - a felszámolás elrendeléséről szóló végzés közzétételekor, így hitelezőiigény-bejelentéssel sem élhetett a felszámolás közzétételétől számított 30 napon belül a hitelező felé. A kérelmező az adásvételi szerződés megkötése napján értesült az ingatlan értékesítéséről, és az ettől számított 30 napon belül igényét bejelentette. A kérelmezőt ezért a Csftv. 3. §-ának c) pontja szerinti hitelezőnek kell tekinteni, éspedig olyan hitelezőnek, aki igazoltan 30 napon belüli igénybejelentéssel élt. Ezen megállapítás alapulvételével kell a kérelmező, mint hitelező követelését a Csftv. 57. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint kielégíteni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint, a Csftv. 46. §-ának (3) bekezdésében írtakra utalással. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30. 563/1993. sz.)
Az 1991. évi IL. törvényt az 1993. évi LXXXI. törvény módosította, a tétel azonban a módosított szabályozás alapján is helytálló
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás