KK BH 1995/313
KK BH 1995/313
1995.05.01.
A zárt, táborszerű fogva tartás esetén a volt munkaszolgálatos részére is jár kárpótlás [1992. évi XXXII. tv. 3. § (1) bek.].
A felperes volt férje szabadságának elvonása miatt benyújtott kárpótlási igényét az alperes az 1993. augusztus 13. napján kelt határozatával elutasította. A felperes volt férje S. P. 1940. május 2-től 1941. január 16-ig és 1942. május 21-től 1944. december 15-ig munkaszolgálatos volt, az alperes indokolása szerint azonban az elszenvedett sérelem nem tartozik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) hatálya alá.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak hatályon kívül helyezését és részére kárpótlás megállapítását, mivel volt férje zárt, táborszerű fogva tartást szenvedett el, mint munkaszolgálatos, így megilleti őt a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a kárpótlás. A munkaszolgálatosok közigazgatási hatóság határozata alapján voltak fogva tartva, nem közlekedhettek, őrizték őket.
A Fővárosi Bíróság ítéletével megváltoztatta az alperes határozatát, és megállapította, hogy a felperest 159 000 Ft értékű kárpótlási jegy illeti meg. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes volt házastársa 1942. május 21-től 1944. december 15-ig részben zárt, táborszerű fogva tartást szenvedett el, részben pedig harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatot. A 104/1. számú munkaszolgálatos századhoz vonult be a felperes férje 1942 májusában. A munkaszolgálatot részben Magyarországon, részben a fronton teljesítette. A harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat tényét támasztják alá a felperes házastársa halálának körülményei is, 1944. december 14-én tányéraknára lépett, majd a szilvásváradi hadikórházban a rá következő nap meghalt. Hivatkozik az elsőfokú bíróság az 1941. április 16-án kelt 2870. M. E. számú rendeletre, és a Magyar Királyi Honvédelmi Miniszter 1944. június 7-én kelt 151158. számú rendeletére is, amelyek a zsidó származásúak kisegítő szolgálatát szabályozták.
Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásra figyelemmel 29 hónap szabadságelvonást figyelembe véve, a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján állapította meg a felperes kárpótlásra jogosultságát.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság a felperes házastársa szabadságelvonásának jogi minősítésénél, vagyis tévesen alkalmazta a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjait. A Magyar Királyi Honvédelmi Miniszter rendeletének szövegéből az állapítható meg, hogy a hadifogolyszerű őrzés a munkaszolgálat egyik ismérve, amely nélkül a munkaszolgálat meg sem valósulhat. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a felperes férje halála körülményeiből azt a következtetést vonta le, hogy harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatot.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozik Réti László Dallal és lapáttal című könyvére, amely a 104/1. számú munkaszolgálatos századról szól. Ezzel is bizonyítani kívánja kárpótlásra jogosultságát, kéri az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság tényként megállapította, hogy a felperes házastársa 1942. május 21-től 1944. december 15-ig részben zárt, táborszerű fogva tartást szenvedett el, részben harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatot. Ezért őt a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján 29 hónap figyelembevételével kárpótlás illeti meg. Ugyancsak tényként állapította meg azt is, hogy a felperes volt férje 1942 májusában vonult be a 104/1. számú munkaszolgálatos századhoz. A munkaszolgálatot részben Magyarország területén, részben a fronton teljesítette. 1944. december 14-én tányéraknára lépett, megsérült, majd a szilvásváradi hadikórházban elhunyt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett hiányosan folytatta le a bizonyítási eljárást. Elmulasztotta a tényállás teljes körű tisztázását, ezért az elsőfokú ítélet alkalmatlan a felülbírálatra. Bizonyítási eljárás keretében kellett volna tisztáznia azt, hogy a megjelölt időszakon belül a felperes férje hol, mikor, mettől meddig szenvedte el a zárt, táborszerű fogva tartást, az miben nyilvánult meg. Nem tisztázta azt sem, hogy a 104/1. munkaszolgálatos század harcoló alakulat kötelékébe tartozott-e, ha igen, mikortól és hol.
Ugyanakkor tévedett az alperes is, amikor fellebbezésében arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy kárpótlás a munkaszolgálatosnak csak a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján állapítható meg, mert a hadifogolyszerű őrzés a munkaszolgálat egyik ismérve, amely nélkül a munkaszolgálat meg sem valósulhat. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a volt munkaszolgálatosok a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén is részesülhetnek kárpótlásban. Azt kell e rendelkezés alkalmazásánál vizsgálni, hogy a volt munkaszolgálatos magyar közigazgatási hatóság határozata alapján végrehajtott zárt, táborszerű fogva tartás keretében végzett-e kényszermunkát. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében részletesen kifejtette ezzel kapcsolatos jogi álláspontját.
A Pp. 163. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróság az általa köztudomásúnak ítélt tényeket valónak fogadhatja el. A Legfelsőbb Bíróság által a korabeli dokumentumokból is ismert történelmi tény, hogy a zsidó munkásszázadokba vagy névre szóló behívóparancs vagy - bizonyos időszakokban - bevonulási és jelentkezési hirdetmény alapján kellett bevonulni. Megállapítható ezért, hogy a zsidó munkaszolgálatosok behívása a munkaszolgálatosokra vonatkozó jogszabályok alapján kiadott magyar közigazgatási hatósági határozatok alapján történt. Köztudomású az a tény is, hogy a munkaszolgálatra behívott zsidók egyes időszakokban különlegesen szigorított bánásmódban részesültek, elkülönítésüket zárt, táborszerű elhelyezéssel biztosították, és kényszermunkát végeztek. Erről rendelkezett a honvédelmi miniszter 1943. március 9-én kiadott rendelete is, amely külön szabályozta a hátországban alkalmazott zsidó alakulatok munkásegységeinek kezelését és a velük való bánásmódot. A rendelet utasította az illetékes parancsnokságokat, hogy a zsidó munkásszázadokat mindig zártan kell elhelyezni. A magyar királyi budapesti I. honvéd hadtest parancsnokságának 1944. június 7-én kiadott rendelete részletesen előírta, hogy a zsidó kisegítő munkásszázadokban a zsidókat hadifogolyszerűen kell elhelyezni az üzem, gyár, ipartelep stb. területén, illetőleg annak közelében. A tábort más helyiségektől elkülönítve, drótkerítéssel (szögesdrót, drótfonat) vagy deszkapalánkkal kell körülvenni és a tábort szigorúan őrséggel őrizni, valamint az abban elhelyezetteket állandóan ellenőrizni. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak részletesen meg kell hallgatnia a felperest, és meg kell állapítania, hogy a felperes volt férje a perbeli időszakban végig a 104/1. munkásszázadban volt-e, onnan alkalmanként eltávozhatott-e, milyen körülmények között élt. Szabad mozgásában volt-e korlátozva, s az miben nyilvánult meg. A felperes tudomása szerint mikor került volt férje harcoló alakulatok kötelékébe. Meg kell keresnie a Honvédelmi Minisztériumot annak közlése céljából, hogy a 104/1. számú munkásszázad hol, mikor, mettől meddig teljesített szolgálatot. Harcoló alakulat kötelékébe tartozott-e, s ha igen, akkor hol és mettől meddig. Be kell végül szereznie a felperes elhunyt férje holttá nyilvánítási eljárásában keletkezett iratokat is.
A fentiek szerinti bizonyítási eljárás lefolytatását követően lehet majd a zárt, táborszerű fogva tartást és a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat tényét és időtartamát megállapítani, és ezt figyelembe véve a Ktv. 3. §-a (1) bekezdésének b), illetve c) pontját megfelelően alkalmazni. (Legf. Bír. Kf. III. 25. 743/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás