393/B/1995. AB határozat
393/B/1995. AB határozat*
2001.01.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezések tárgyában – Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 96. §-a, 98. § (2) bekezdése, valamint 109. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. A jogszabályok értelmezésére irányuló indítványokat az Alkotmánybíróság visszautasítja.
Indokolás
I.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2.Pf.21.049/1994. és a 2.Pf.21.947/1994. szám alatt folyamatban lévő ügyekben fordult az Alkotmánybírósághoz. A két indítványt az Alkotmánybíróság egy eljárásban bírálta el. A nem lakásszövetkezeti tag tulajdonos fizetési kötelezettségének nem teljesítése miatti tartozásának az illetményéből való levonásával, illetve a megfelelő illetményrésznek a lakásszövetkezet javára történő engedményezésével kapcsolatos eljárásokban az első fokú bíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) vonatkozó rendelkezéseit alkalmazta. A másodfokon eljáró és indítványozó megyei bíróság az előtte folyamatban lévő perekben alkalmazandó Sztv. alkotmányosságát több szempontból is aggályosnak ítélte.
A megyei bíróság indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Sztv. 96. §-ának, valamint 109. §-ának alkotmányellenességét, mely rendelkezések a nem tag szövetkezeti lakástulajdonosok jogviszonyait szabályozzák. Álláspontja szerint ugyanis ezek a nem tag tulajdonosokkal szemben hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, valamint sértik a tulajdonra vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket, és azt az alkotmányos tételt, mely szerint alapvető jogokat és kötelezettségeket csak törvény szabályozhat. Az indítványozó egyben kérte az Alkotmánybíróságtól annak megállapítását is, hogy az Sztv. hivatkozott rendelkezéseit a megjelölt perben se lehessen alkalmazni.
Indítványozta továbbá, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az Sztv. X. fejezetének mindazon rendelkezéseit, amelyek a lakásszövetkezetek esetén a nem tag tulajdonosokra vonatkoznak. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság elviekben mondja ki, hogy a nem tag tulajdonos és a lakásszövetkezet közötti jogvitában az Sztv. szabályai nem alkalmazhatók, hanem ilyenkor a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) közös tulajdonra vonatkozó szabályai érvényesülnek.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
,,8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
,,9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
,,12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.”
,,13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Sztv.-nek az indítványokkal érintett rendelkezései:
,,1. § Ez a törvény szabályozza a szövetkezet alapítását, önkormányzatának szervezetét és szerveinek működését, a szövetkezet és tagjainak jogait, kötelességeit és felelősségét, a szövetkezet szervezeti változásait, valamint a szövetkezeti érdekképviselet sajátos kérdéseit.”
,,3. § A szövetkezet a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvének megfelelően létrehozott közösség, amely a tagok személyes közreműködésével és vagyoni hozzájárulásaival, demokratikus önkormányzat keretében a tagok érdekeit szolgáló vállalkozási és más tevékenységet folytat. A szövetkezet jogi személy.”
,,48. § (1) A tagsági viszony megszűnik, ha
a) a tag meghal, jogi személy tag megszűnik;
b) a tag a szövetkezetből kilép;
c) a tagot kizárják;
d) a szövetkezet gazdasági társasággá alakul át;
e) a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik.
(2) Az alapszabály a tagsági viszony megszűnésének további eseteit is meghatározhatja.”
,,51. § (1) Ha a tagsági viszony a 48. § (1) bekezdés a)–c) pontja vagy (2) bekezdése alapján szűnik meg, a volt taggal (örökösével) el kell számolni.”
,,92. § (2) A lakásszövetkezet közhasznú tevékenységet ellátó kommunális szervezet.”
,,95. § (1) A lakásszövetkezetnek az lehet tagja, aki
a) a lakásszövetkezet céljának megfelelően előírt fizetési és más kötelezettségek teljesítését vállalja, továbbá
b) fizetési kötelezettségének nem teljesítése esetére hozzájárul
bb) a természetes személy a tartozásának az illetményéből való levonásához, a megfelelő illetményrésznek a lakásszövetkezet javára történő engedményezésével,
bc) a jogi személy vagy bankszámlával rendelkező más személy az azonnali beszedési megbízás érvényesítéséhez.”
,,96. § (1) A nem tag tulajdonos fizetési kötelezettségének biztosítására a 95. § (1) bekezdés b) pontját kell alkalmazni.
(2) Az engedményező nyilatkozat végrehajtható okirat. Ha a tag vagy nem tag tulajdonos a lakásszövetkezettel szemben fennálló fizetési kötelezettségét felhívás ellenére sem teljesíti, az igazgatóság az engedményező nyilatkozat alapján a munkáltatótól kérheti az esedékessé vált tartozásnak az illetményből való levonását. (Hatályon kívül helyezte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 308. §-a. Hatálytalan: 1994. IX. 1-től.)
(3) Ha a tag a lakásfenntartó szövetkezetből kilép, illetve kizárják, az engedményező nyilatkozat továbbra is érvényben marad, amíg a volt tagnak tartozása van.”
,,98. § (1) A lakásszövetkezeti tagsági viszony akkor is megszűnik, ha a tagnak a lakásra vagy más helyiségre vonatkozó tulajdonjoga vagy állandó, illetőleg időleges használati joga megszűnik.
(2) A tagsági viszony megszűnése esetén az állandó, illetőleg az időleges használat joga is megszűnik.”
,,109. § (1) A lakásszövetkezet tevékenységének pénzügyi forrását a tagok építéssel, a tagok és nem tag tulajdonosok fenntartással (üzemeltetéssel) és felújítással kapcsolatos befizetései és a szövetkezet egyéb bevételei szolgáltatják.
(2) A tagok és nem tag tulajdonosok építéssel, fenntartással (üzemeltetéssel) és felújítással kapcsolatos kötelezettségeit épületenként külön-külön kell megállapítani és nyilvántartani. A költségek viselésének módját az alapszabályban kell meghatározni.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Sztv. 92. § (2) bekezdése szerint ,,a lakásszövetkezet közhasznú tevékenységet ellátó kommunális szervezet”. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában rámutatott arra, hogy a törvényi szabályozásnak megfelelően ,,a lakásszövetkezet keretében az állampolgárok közös összefogással, személyes közreműködéssel és anyagi hozzájárulással gondoskodnak a lakásszükségletük kielégítését szolgáló épületek és az ezek rendeltetésszerű használatát elősegítő, továbbá a lakásszövetkezet célját szolgáló más létesítmények felépítéséről, illetve fenntartásáról.” (1148/B/1991. AB határozat, ABH 1991. 659.)
A fenti megállapítás is arra utal, hogy a lakásszövetkezetek létrehozása a lakástulajdonosok érdekét szolgálja. Mindazonáltal az Alkotmány 12. § (1) bekezdésében és az Sztv. 3. §-ában megfogalmazott önkéntesség elve alapján a lakástulajdonosok nem kötelezhetőek a lakásszövetkezetbe való belépésre. Az önkéntesség elve miatt továbbá az sem akadályozható meg, hogy a lakástulajdonosok kilépjenek a lakásszövetkezetből és nem szövetkezeti tag lakástulajdonosokká váljanak. A lakástulajdonosok szabadon dönthetnek arról, hogy lakásszövetkezeti tagok kívánnak-e lenni vagy sem. Tehát a lakásszövetkezethez tartozó épületben szövetkezeti tagok, illetve nem szövetkezeti tagok is lehetnek lakástulajdonosok.
2.1. Az Sztv. 96. § (1) bekezdésével kapcsolatban az indítványozó a második indítványban kifogásolta, hogy bár a szövetkezeti törvény a szövetkezeti tag, illetve nem tag tulajdonosok között megkülönböztetést tesz, ,,ez a megkülönböztetés azonban a nem tag tulajdonosok alkotmányellenes megkülönböztetésére szolgál”, továbbá az Sztv. ezen rendelkezése ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozatában – utalva a 21/1990. (X. 4.) AB határozatára – kifejtette, hogy ,,az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg, a tulajdon bármely formájára nézve diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A határozat gondolati tartalma szerint – amelyet az Alkotmánybíróság több más határozatában is továbbfejlesztett – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti jogegyenlőségi tétel az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján a tulajdonhoz való jogra, és az abból folyó egyéb vagyoni jogokra is vonatkozik. Így a polgári jogi jogalanyok (a társasági jogban a társaságok) között a vagyoni viszonyok körében tett megkülönböztetés – kellő súlyú alkotmányos indok hiányában – alkotmányosan megengedhetetlen. Mindebből az következik, hogy a polgári jogi (társasági jogi) szabályozás során a jogviszonyok alanyait (beleértve az államot is) – az azonos szabályozási koncepción belül, tekintettel az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének és 70/A. § (1) bekezdésének összefüggésére – egyenlőnek kell tekinteni.” (ABH 1993. 247., 250.)
Az Alkotmánybíróság az Sztv. 96. § (1) bekezdésével kapcsolatban megállapította, hogy az a nem szövetkezeti tag fizetési kötelezettségének biztosítására a szövetkezeti tagra vonatkozó rendelkezéseket rendeli alkalmazni. Az Alkotmánybíróság egy korábbi hasonló ügyben kifejtette, hogy az ilyen tartalmú szabályozás ,,a nem tag tulajdonosok fizetési kötelezettségét, illetve e kötelezettség biztosítékát rendezi, amely létrehozza a tag tulajdonosokkal azonos felelősségi helyzetet a lakásszövetkezetekkel szemben. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabály éppen az esélyegyenlőség kialakulását szolgálja azzal, hogy nem tesz különbséget a lakásszövetkezettel szemben fennálló tartozásért való felelősség körében a tag és nem tag tulajdonosok között.” (1148/B/1991. AB határozat, ABH 1991. 659., 662.) Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a nem szövetkezeti tag lakástulajdonosok hátrányos megkülönböztetését nem tartotta megállapíthatónak.
2.2. Az indítványozó álláspontja szerint az Sztv. 96. § egésze ellentétes továbbá az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével is, mivel a ,,jogszabály a nem tag tulajdonosnak olyan alapvető jogai lényeges tartalmát korlátozza, illetőleg szabályozza, amelyek tulajdonjoguk alapján őket megilletnék”.
Ezen indítványi elemmel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó többek között kifogásolta az Sztv. 96. § (2) bekezdését is, amelyet a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 308. §-a 1994. szeptember 1-től hatályon kívül helyezett. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata – összefoglalóan kifejtve a 7/1994. (II. 18.) AB határozatában (ABH 1994. 68., 69.) – rámutatott arra, hogy hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik, azonban kivételes jelleggel a hatályon kívül helyezett jogszabály vizsgálatára is sor kerül az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés esetén. Mivel az indítvány bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság eljárása során az Sztv. 96. § (2) bekezdését is vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság a 7/1991. (II. 28.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a tulajdonhoz való jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében alapvető jog. (ABH 1991. 22., 25.) Az Alkotmánybíróság később ugyanakkor azt is kimondta, hogy az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 379–382.].
Az Alkotmánybíróságnak a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában kifejtett álláspontja szerint az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét: függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is (ABH 1993. 380.). A 45/1997. (IX. 19.) AB határozatban összefoglaltaknak megfelelően ,,az alkotmányossági kérdés az, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra. Így az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás alkotmányosságának megítélése lett. Az Alkotmány 13. § (2) bekezdése szerint a tulajdonkorlátozáshoz elég a ,,közérdek”. Ennek megítélése nem alkotmányossági kérdés, hanem a jogalkotó feladata. Az Alkotmánybíróság csak a közérdekre hivatkozás indokoltságát, továbbá azt vizsgálja, hogy a ,,közérdekű” korlátozás az elérni kívánt célhoz képest arányos-e.” [45/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997. 311., 317.]
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a lakásszövetkezet célja a lakásszükséglet kielégítését szolgáló épületek és az ezek rendeltetésszerű használatát elősegítő más létesítmények felépítéséről, fenntartásáról, illetve felújításáról való gondoskodás. A lakásszövetkezet mint közhasznú tevékenységet ellátó kommunális szervezet a céljából eredő kötelezettségének csak a lakástulajdonosok számára előírt fizetési kötelezettség megfelelő teljesítésével tud eleget tenni. Annak érdekében, hogy a lakástulajdonosok az előírt fizetési kötelezettségüknek eleget tegyenek, a lakástulajdonosokat ösztönözni kell a fizetési kötelezettség betartására. Ezt a célt szolgálja a lakástulajdonosok fizetési kötelezettségének biztosítása. E nélkül a lakásszövetkezet képtelen lenne a céljának megfelelő tevékenység ellátására.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványoknak az Sztv. 96. §-ának alkotmányellenessé nyilvánítására és megsemmisítésére vonatkozó részét elutasította.
3. Az indítványozó álláspontja szerint az Sztv. 98. § (2) bekezdésének rendelkezései sértik a nem szövetkezeti tagok ,,tulajdonjogból fakadó egyéb jogait”, hiszen a ,,kilépésük folytán az állandó, illetőleg az időleges használati joguk is megszűnt a perbeli szövetkezeti lakásukhoz”.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában megállapította, hogy a ,,bérlő számára a bérlakás lényegében ugyanazt a funkciót tölti be, mint a lakástulajdon; ennek megfelelően a bérlőnek a bérlet biztos és tartós fennállásához fűződő érdeke adott esetben alkotmányos tulajdonvédelemben részesülő vagyoni jognak minősül.” (1138/B/1995. AB határozat, ABH 1996. 554., 556.) A szövetkezeti tagok állandó, illetve időleges használati joga is alkotmányos tulajdonvédelemben részesülő vagyoni jognak minősül.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szövetkezeti tag számára a szövetkezeti lakáson, illetve üdülőegységen biztosított állandó, illetve időleges használati jognak a szövetkezeti tagság fennállásához kötése nem jelenti a vagyoni jog alkotmányellenes korlátozását. Az Sztv. 51. § (1) bekezdése szerint ugyanis a szövetkezeti tagsági viszony megszűnésének eseteiben a szövetkezeti taggal (örökösével) el kell számolni. Tehát a használati jog megszűnésekor a szövetkezeti tag (örököse) megfelelő ellenértékre jogosult. Az Alkotmánybíróság pedig a fentiekben már idézett 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában kifejtette, hogy ,,a tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik. Az alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a – más alapjogoknál fel nem lelhető – sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető. Az alkotmányos védelem tárgya elsősorban a tulajdoni tárgy, azaz a tulajdon állaga. Maga az Alkotmány teszi azonban lehetővé közérdekből a kisajátítást, jelezve ezzel, hogy a tulajdon alkotmányos garanciájának határa a tulajdon értékének biztosítása.” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 380.].
Mindebből pedig az következik, hogy az indítványozó állításával ellentétben az Sztv. 98. § (2) bekezdése által nem sérül az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványoknak erre vonatkozó részét elutasította.
4. Az indítványozó álláspontja szerint az Sztv. 109. §-a is korlátozza a nem tag tulajdonosok ,,olyan alapvető jogai lényeges tartalmát, amelyek tulajdonjoguk alapján őket megilletnék”, valamint ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével és 9. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság az Sztv. 109. §-ának alkotmányellenessége elbírálásánál a fentiekben már kifejtett elvi összefüggésekre volt tekintettel.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Sztv. 109. §-a alapján a lakásszövetkezet a gazdálkodása keretében a lakástulajdonosok lakásszükségletének kielégítését szolgáló épületek és az ezek rendeltetésszerű használatát elősegítő más létesítmények felépítése, fenntartása, illetve felújítása érdekében határoz meg kötelezettségeket a szövetkezeti és nem szövetkezeti tag lakástulajdonosok számára. A lakásszövetkezet beavatkozása tehát a lakástulajdonosok összességének érdekében történik. A szövetkezeti és nem szövetkezeti tag tulajdonosok kényszerű korlátozása arányban áll az elérni kívánt cél (építés, fenntartás, üzemeltetés, felújítás) fontosságával, hiszen a lakásszövetkezet csak e vonatkozásban állapíthat meg kötelezettségeket a szövetkezeti és nem szövetkezeti tag lakástulajdonosokkal szemben. Mindezek alapján az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével összefüggésben a 13. § (1) bekezdése által garantált tulajdonhoz való jog sérelme nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság továbbá azt is megállapította, hogy a lakásszövetkezet alaptevékenysége érdekében kifejtett gazdálkodásával kapcsolatos döntései a szövetkezeti és nem szövetkezeti tag lakástulajdonosokat megkülönböztetés nélkül, azonos módon érintik. Tehát a kifogásolt szabályozás a jogviszonyok alanyait azonos szabályozási koncepción belül, egyenlőként kezeli. Ezért a kifogásolt szabályozással kapcsolatban az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelme sem állapítható meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Sztv. 109. §-ának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
5. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy bár az Sztv. 1. §-a szerint a törvény hatálya a nem szövetkezeti tagokra nem terjed ki, azonban az Sztv. X. fejezete mégis tartalmaz őket érintő rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az egymásnak ellentmondó törvényi szabályozás önmagában nem, csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az ellentétes törvényi rendelkezések az Alkotmány valamely rendelkezését is sértik. Az Alkotmánybíróság az Sztv. X. fejezetének a nem szövetkezeti tagokra vonatkozó – a fentiekben nem vizsgált – egyéb rendelkezéseivel kapcsolatban megállapította, hogy az indítványozó nem kifogásolta az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésének sérelmét. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján az indítványoknak ezt a részét visszautasította.
6. Az Alkotmánybíróság az indítványoknak azt a részét, amely arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a jogszabályokat értelmezve elvileg mondja ki, hogy a nem tag tulajdonos és a lakásszövetkezet közötti jogvitában az Sztv. szabályai nem alkalmazhatók, hanem azok helyett a Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályai érvényesülnek, visszautasította. Az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott arra, hogy az Sztv. egyes rendelkezései vonatkoznak a nem szövetkezeti tag tulajdonosokra is. Az Sztv. által nem szabályozott kérdések esetében pedig az alkalmazandó jogszabály meghatározása nem az Alkotmánybíróság feladata.
Budapest, 2001. január 23.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) indítványokkal támadott rendelkezései esetében álláspontom szerint – a határozat indokolásában foglaltaktól eltérően – nincs szó a tulajdonjognak alkotmányjogilag értékelendő korlátozásáról.
A vitatott rendelkezések értelmében az a személy, aki a lakásszövetkezetnek tagja akar lenni, vállalja, hogy az Sztv. 109. §-a szerint a lakásszövetkezet által üzemeltetett épület fenntartására és felújítására szolgáló hozzájárulást megfizeti, a fizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetére pedig a lakásszövetkezetre engedményezi illetményének a tartozás összegét kitevő részét és hozzájárul, hogy ezt az összeget illetményéből levonják; az engedményezést és a levonáshoz való hozzájárulást nem érinti a lakásszövetkezeti tagsági viszony megszűnése.
A lakásszövetkezet a közös tulajdonnak egy sajátos – a társasházzal sok tekintetben megegyező – esetét jelenti. A közös tulajdonnal együtt jár a saját tulajdoni hányaddal, tulajdoni résszel kapcsolatban felmerülő költségen túlmenően a közös költségek viselése. Gyakran igény van a tulajdonostársak fizetőkészségének és fizetőképességének különböző jogintézményekkel való biztosítására. Ennek megfelelően a jogszabályok – a felek érdekeit figyelembe véve – meghatároznak egyes olyan rendelkezéseket, amelyekkel a közös tulajdon fenntartásának zavartalanná tételét, a közös költségek fedezésének lehetőleg egyszerű és hatékony megoldását kívánják szolgálni. Ilyen jellegű megoldást nyújt az Sztv. 95. §-ának (1) bekezdése, továbbá a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 24. §-ának az a rendelkezése, amely lehetővé teszi a közös költségek befizetését elmulasztó tulajdonostárs külön tulajdonának közgyűlési határozat vagy szervezeti-működési szabályzat alapján jelzálogjoggal való megterhelését.
A fenti esetekben vagyoni jogviszonyok mellérendelt, egyenjogú alanyainak jogairól és kötelezettségeiről, a közös tulajdonnal járó terhek viseléséről van szó. Ezeknek a jogviszonyoknak a jogi szabályozása a polgári jog körébe tartozik, többletelem hiányában nincs alkotmányjogilag értékelendő kérdés. Nem minősül alkotmányjogi elbírálást indokolttá tevő tényezőnek az, hogy a fizetési kötelezettség teljesítésének kikényszerítési módját törvény határozza meg.
Az Alkotmánybíróság több határozatában jutott a kifejtetthez hasonló álláspontra. Így a társasházban lévő lakások hasznosításának a többi tulajdonostárs érdekeire tekintettel történő szabályozásáról az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy ebben az esetben nem állapítható meg a tulajdonjog korlátozása és nem bocsátkozott alkotmányjogi vizsgálatba [36/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 424., 426.]. Közös tulajdoni hányadnak szövetkezeti közgyűlési határozattal szövetkezeti tulajdonná való átalakításánál az Alkotmánybíróság azt tartotta meghatározónak, hogy a jogalanyok adott körének belső viszonyáról döntenek, és nem foglalkozott a tulajdonjog korlátozásának alkotmányjogi vizsgálatánál szokásos kérdésekkel (1240/B/1993 AB határozat, ABH 1998. 564., 566–567.). A tulajdonjog alkotmányjogi védelmének elvi tételeit megfogalmazó 1993. évi határozatában is a polgári jogi és az alkotmányjogi szempontok különbözőségéből indult ki az Alkotmánybíróság és az alkotmányellenesség vizsgálatánál a tulajdon közjogi megterhelését, a közhatalmi beavatkozást vette alapul [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 379.]. A 37/1998. (IX. 23.) AB határozat pedig azt tekintette alkotmányossági kérdésnek, hogy a közhatalmi korlátozást milyen esetben kell a tulajdonosnak eltűrnie (ABH 1998. 296., 303.). A társasház közüzemi tartozásainak megfizetésével kapcsolatos kérdések vizsgálatát az Alkotmánybíróság részben nem tartotta hatáskörébe tartozónak, részben nem látta megállapíthatónak az Alkotmány szabályaival való összefüggést [12/1998. (IV. 17.) AB határozat, ABH 1998. 123., 124.].
A szövetkezet közgyűlésének a nem szövetkezeti tag tulajdonjogát érintő döntéseivel szemben a nem szövetkezeti tag keresetindítási jogát egyébként az indítványok megtételét követően kialakult bírói gyakorlat hasonló társasági jogi esetekre hivatkozva elismerte (BH 1994/12. szám 676, 1995/5. szám 284, 1995/10. szám 564. jogesetek).
A fentiek alapján az indítványokban vitatott jogszabályi rendelkezések nem vetnek fel az Alkotmány tulajdonjog védelméről szóló 13. §-a alapján elbírálandó kérdéseket.
Budapest, 2001. január 23.
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás