1455/D/1995. AB határozat
1455/D/1995. AB határozat*
2001.02.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény – a vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvények módosításáról szóló 1990. évi XCIX. törvény 11. § (1) bekezdésével megállapított – 15. § (1) bekezdés f) pontja, továbbá – ugyanezen törvény 5. számú melléklet 1. pontjával megállapított – 9. számú melléklet 7. a) és b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó szerint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (a továbbiakban: VA tv.) 1991. január 1-jei módosítása – a gazdasági társaság megalakulásának időpontjában hatályos VA tv.-hez képest – hátrányos rendelkezést tartalmaz, az nem áll összhangban az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság követelményeivel, mert a kifogásolt rendelkezés visszamenőleges és szerzett jogot sért. A módosítás továbbá az indítvány szerint diszkriminatív (Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés), ugyanis ,,az Alkotmány a tulajdonformák között nem különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára nézve a diszkrimináció tilalmát fogalmazta meg. Akik tehát az 1989. évi XLIV. tv. hatálybalépése után igényelték, úgy megkapták az adókedvezményt 1990. január 1-jétől 1990. december 31. napjáig, mi pedig nem kaptuk meg ezt a kedvezményt – bár megszereztük 1990-ben – 1991. évben, ez a különbségtétel a diszkrimináció tilalmába, vagyis az Alkotmányba ütközik.”
2. Az Alkotmány indítványban hivatkozott rendelkezései szerint:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 20. § (6) bekezdésével 1992. január 1-jétől hatályon kívül helyezett, de alkotmányjogi panasz folytán vizsgált VA tv. az indítványozó által kifogásolt módosítás előtti 15. § (1) bekezdésének f) pontja és 9. számú mellékletének 7. a) és b) pontja a következőképpen rendelkezett:
(A 9. számú mellékletben meghatározott mértékű – adóvisszatartás formájában igénybe vehető – adókedvezmény illeti meg:)
,,f) a Minisztertanács által meghatározott gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen belüli székhellyel vagy nyilvántartott telephellyel működő vagy az e településekhez tartozó termőterülettel, illetve művelés alól kivett területtel rendelkező, és ...”
,,7. A gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen működő adóalanyok adókedvezménye
a) A VA 15. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott adóalany, a Minisztertanács által meghatározott gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen végzett beruházási tevékenység után a naptári évben elszámolt beruházási költségek – kivéve azoknak az állami alapjuttatásból vagy vagyonként juttatott vissza nem térítendő költségvetési támogatásból finanszírozott hányadát – 30%-ának megfelelő mértékű adókedvezményt vehet igénybe. Abban az esetben, ha a beruházást üzembe helyezés előtt vagy az üzembe helyezést követő 3 éven belül az adóalany értékesíti, selejtezi vagy más, nem a Minisztertanács által meghatározott gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen működő adóalanynak átadja, az igénybe vett adókedvezmény összegét köteles visszafizetni.
b) Az a) pontban meghatározott településen működését megkezdő, újonnan, nem jogutódlással létrejött adóalanyt, a működésének
– első évében 65%,
– második évében 50%,
– harmadik évében 40%,
– negyedik évében 20%,
– ötödik évében 10%
adókedvezmény illeti meg.
Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából első évnek – az adóalany választásától függően – a termék, illetve szolgáltatás értékesítése megkezdésének évét vagy az azt követő évet kell tekinteni.
Ha az adóalany az adókedvezményre való jogosultságának megszűnése előtt átalakul, a jogutód adóalany, a még hátralévő időben, a jogelődjét megillető adókedvezményt igénybe veheti.”
Az indítványozó által kifogásolt, a vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvények módosításáról rendelkező 1990. évi XCIX. törvény 11. § (1) bekezdésével megállapított – 1991. január 1-jétől hatályos – 15. § (1) bekezdés f) pontja, továbbá ugyanezen törvény 5. számú melléklet 1. pontjával megállapított – szintén 1991. január 1-jétől hatályos – 9. számú melléklet 7. a) és b) pontja pedig a következőképpen rendelkezett:
,,15. § (1) A 9. számú mellékletben meghatározott mértékű – adóvisszatartás formájában igénybe vehető – adókedvezmény illeti meg:
f) a Kormány által meghatározott, gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen belüli székhellyel vagy nyilvántartott telephellyel működő, vagy az e településekhez tartozó – a tulajdonában levő, illetve számára használatra vagy bérbe átadott – termőterülettel, illetve művelés alól kivett területtel rendelkező; és ...”
,,7. A gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen működő adóalanyok adókedvezménye.
a) A 15. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott adóalany, a Kormány által meghatározott, gazdaságilag elmaradott vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen infrastruktúra-fejlesztő vagy munkahelyteremtő beruházás megvalósítása esetén, a naptári évben elszámolt beruházási költség 30%-át visszatarthatja a vállalkozási nyereségadóból. A kedvezmény számításakor a beruházási költséget a vagyonként juttatott költségvetési támogatás összegével csökkenteni kell. A csökkentést a teljes beruházási költség és a támogatás arányában kell több év alatt megvalósított beruházás esetén évente elvégezni.
A rendelkezés alkalmazásakor infrastruktúra-fejlesztő beruházásnak minősül az utak (ÉJ 11 főcsoport), vasutak (ÉJ 21 főcsoport), vízi építmények (ÉJ 31 főcsoport), hidak (ÉJ 41 főcsoport), közlekedési építmények (ÉJ 53 főcsoport), kereskedelmi és szolgáltató építmények (ÉJ 54 főcsoport), tároló építmények (ÉJ 55 főcsoport), vezetékek (ÉJ 61 főcsoport) létesítése, valamint az ezek működését szolgáló technológiai és egyéb gép, gépi berendezés, jármű beszerzése.
Munkahelyteremtő beruházásnak minősül az a beruházás, amely az adott térségben új tevékenység indítását, illetve meglévő tevékenység esetében – a beruházás előkészítő dokumentációja szerint – létszámnövekedéssel járó bővítést eredményez.
Abban az esetben, ha a beruházást az üzembe helyezés előtt vagy az üzembe helyezést követő 3 éven belül az adóalany értékesíti, selejtezi vagy más olyan adóalanynak adja át, amely nem a Kormány által meghatározott gazdaságilag elmaradott vagy struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen működik, az igénybe vett adókedvezmény összegét köteles visszafizetni.
b) Az a) pontban meghatározott településen működését megkezdő, újonnan, nem jogutódlással létrejött adóalanyt, a működésének
– első évében 65%,
– második évében 50%,
– harmadik évében 40%,
– negyedik évében 20%,
– ötödik évében 10%
adókedvezmény illeti meg.
Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából első évnek – az adóalany választásától függően – a termék, illetve szolgáltatás értékesítése megkezdésének évét vagy az azt követő évet kell tekinteni.
Ha az adóalany az adókedvezményre való jogosultságának megszűnése előtt átalakul, a jogutód adóalany, a még hátralévő időben, a jogelődjét megillető adókedvezményt igénybe veheti.
A rendelkezés alkalmazása szempontjából jogutódnak minősül a szétválás, egyesülés, beolvadás, átalakulás útján létrejött szervezet, a kivált, önállósult részleg, a törvény hatálya alá bejelentkező egyéni vállalkozó, ha tevékenységét már korábban is folytatta. Ha az adóalany tevékenységét a Kormány által kijelölt és ki nem jelölt településen egyaránt végzi, az adókedvezményt csak a kijelölt településen folytatott tevékenysége árbevételének arányában veheti igénybe.”
II.
1. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó gazdasági társaság terhére az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) adókedvezmény igénybevétele miatt adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. Álláspontja szerint a gazdasági társaság nem gazdaságilag elmaradott térségben fejtette ki tevékenységét, így jogosulatlanul vette igénybe az adókedvezményt. Az APEH közigazgatási határozatának felülvizsgálata iránt a felperes (indítványozó) pert indított.
Az elsőfokú bíróság a 13. P 23.066/1993/14. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, a VA tv. 15. § (1) bekezdésének f) pontjában biztosított adókedvezmény igénybevételéhez nem elegendő az, ha az adóalany a gazdaságilag elmaradott térségben rendelkezik székhellyel vagy telephellyel, hanem az is szükséges, hogy ezen területen fejtsen ki tényleges működést. Mivel a felperes tevékenységét nem a jogszabályban meghatározott térségben fejtette ki, ezért adókedvezményre nem jogosult. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérve annak megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. A Baranya Megyei Bíróság az 1994. június 15. napján hozott 2. Pf. 20.375/1994/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát – az elsőfokú közigazgatási szerv határozatára is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest az adókedvezmény a vonatkozó jogszabály alapján megilleti.
A jogerős ítélet ellen az alperes (APEH) nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérve.
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. III. 25.903/1994/7. számú 1995. április 25-én kelt ítéletével a Baranya Megyei Bíróság 2. Pf. 20.375/1994/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Pécsi Városi Bíróság 13. P. 23.066/1993/14. számú ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a törvény rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint a felperes sem 1990-ben, sem pedig 1991-ben nem volt jogosult adókedvezményre. A törvény, illetve mellékletének 1991-től hatályos rendelkezése az eldöntendő jogkérdést illetően nem tartalmaz a korábbi szabályozástól eltérő, hátrányosabb rendelkezést a felperesre, ezért a felperes által ,,másodlagos kérelemként” megjelölt alkotmánybírósági megkeresést nem látta indokoltnak.
A Legfelsőbb Bíróság tehát abban a jogkérdésben foglalt állást, hogy a felperest (indítványozót) tevékenysége után megillette-e adókedvezmény 1991. január 1-je előtt és ezt követően is, pontosabban kimondta, hogy a VA tv. helyes értelmezése szerint az adókedvezményt 1991. előtt is csak az az adóalany vehette igénybe, amelynek székhelye gazdaságilag elmaradott településen volt és ténylegesen ott is működött, illetve fejtette ki tevékenységét.
2. Az Alkotmánybíróság – az ismertetett tényállásra tekintettel – először azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében előírt határidőben nyújtotta-e be. Mivel a Legfelsőbb Bíróság – az ügyet jogerősen eldöntő – ítéletét az indítványozó 1995. június 20-án vette kézhez, az alkotmányjogi panasz pedig 1995. augusztus 21-én érkezett az Alkotmánybírósághoz, azt az Alkotmánybíróság határidőben benyújtottként elfogadta, figyelemmel a 41/1998. (X. 2.) AB határozatban foglaltakra is. Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság a következőket szögezte le:
,,Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati rendkívüli eljárás során törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert hisz az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért minden ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. Ezekben az esetekben is irányadó azonban az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, amely szerint az Abtv. 48. § (1)–(2) bekezdésben foglalt feltételeket együttesen kell értelmezni és alkalmazni. Vagyis a panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó, fentebb kifejtett álláspontot csak akkor lehet alkalmazni, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti. Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi, hanem a jogerő feloldása mellett az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem áll fenn az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti feltétele, mert a jogosult a rendelkezésére álló egyéb jogorvoslati lehetőségeket még nem merítette ki.” (ABH 1998. 306., 310., 311.)
Az adott esetben a felülvizsgálati bíróság az ügyet jogerős határozattal zárta le.
3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az előző pontban kifejtettekre tekintettel érdemben bírálta el, s azt megalapozatlannak találta.
Az indítványozó által kifogásolt törvényi rendelkezések meghatározott adóalanyok részére – az előírt feltételeknek való megfelelés esetén –, adóvisszatartás formájában igénybe vehető adókedvezményt biztosítottak. Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kimondta, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettség, addig senkinek sincs Alkotmányból származó alanyi joga arra, hogy e kötelezettség alól részben vagy egészben mentesüljön. A határozat rámutatott arra is, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag az tartozik, hogy a feltételeket megállapító jogalkotói mérlegelési jog, illetőleg annak gyakorlása nem ellentétes-e az Alkotmány valamely rendelkezésével. (ABH 1992. 280., 281.) Az adóvisszatartás formájában igénybe vehető adókedvezmény feltételeit tartalmazó, az indítványozó által kifogásolt szabályozás, illetve a jogszabályi előírások 1990-ben és 1991-ben is tartalmilag azonosak voltak. Az 1991-es módosítás a vizsgált körben tehát nem érintette a kedvezmény igénybevételének 1990-ben is irányadó feltételeit: nem tartalmazott az új szabály – az indítványban foglaltakkal ellentétben – sem szűkítést, sem különbségtételt a feltételrendszert illetően. Így e szabályozás az Alkotmánybíróság szerint alkotmányossági kérdést nem vet fel, illetőleg önmagában kizárja az indítványban megjelölt – a jogállamiságot és a diszkrimináció tilalmát deklaráló – alkotmányi rendelkezések sérelmét.
Mind az 1990-ben, mind pedig 1991-ben hatályos jogszabályok az érintett adóalanyokra, így az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozóra is megfelelő eligazítást adtak az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges feltételekről. Az eltérő értelmezés miatt a peres felek között jogalkalmazási kérdésben kialakult jogvitát pedig az arra hatáskörrel rendelkező bíróság eldöntötte.
A kifejtettekre tekintettel határozott az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint.
Budapest, 2001. február 12.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
|
|
Dr. Bagi István s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Czúcz Ottó s. k., |
Dr. Erdei Árpád s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Harmathy Attila s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kukorelli István s. k., |
Dr. Strausz János s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás