1005/B/1995. AB határozat
1005/B/1995. AB határozat*
2001.10.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés l) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az illetékekről szóló, az 1995. évi XLVIII. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés l) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Itv. kifogásolt rendelkezése sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdése, valamint a 70/A. § (1) és (3) bekezdéseit.
Az indítványozó szerint az Itv. kifogásolt rendelkezése a mentesség tekintetében hátrányos megkülönböztetést tesz attól függően, hogy a gépjárművet főtevékenység keretében továbbértékesítő vállalkozó, vagy bárki más szerzi meg. Érvelése szerint a főtevékenységként forgalmazásra jogosult vállalkozó és a saját célra, vagy nem főtevékenység keretében továbbértékesítő vásárló a jogszabályi rendelkezés szempontjából azonos csoportba tartoznak, mert a vagyonátruházási illetéket valamennyien a tulajdonjog megszerzése alapján fizetik. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezésben foglalt diszkrimináció alkotmányos elvekkel és ésszerű indokkal nem magyarázható.
Az indítvány szerint az Itv. támadott rendelkezésében alkalmazott különbségtétel eredményeként a főtevékenység keretében forgalmazók a továbbeladáskor alacsonyabb áron tudnak értékesíteni, így kedvezőbb versenyhelyzetbe kerülnek. Ezért az Itv. e rendelkezése nem támogatja, hanem éppen korlátozza a gazdasági verseny szabadságát.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezései:
,,9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
,,70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2)...
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Itv. vizsgált rendelkezése:
,,26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
a)–k)...
l) gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának a statisztikai jelzőszám szerint főtevékenységként gépjármű, pótkocsi forgalmazására jogosult vállalkozó, továbbá a gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó általi megszerzése;
m)–o)...”
Az Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontjának jelenleg hatályos szövegét az indítvány benyújtását követően az Itv. módosításáról rendelkező 1996. évi LXXXV. törvény 5. § (1) bekezdése állapította meg 1997. január 1-jei hatállyal.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontjának az indítványozó által kifogásolt, az 1995. évi XLVIII. törvény 41. § (2) bekezdésével megállapított szövege így szólt: (Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól) ,,gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának a statisztikai jelzőszám szerint főtevékenységként gépjármű, pótkocsi forgalmazására jogosult vállalkozó általi megszerzése.”
Az Itv.-nek az indítvány benyújtását követő módosítása a kifogásolt mentességi szabályt változatlanul hagyta, azt kiegészítette és a mentességi kört bővítette. Ezért az Alkotmánybíróság végzésben hívta fel indítványozót, nyilatkozzon arról, hogy indítványát a kiegészítő szabályozásra kiterjeszti-e. Az indítványozó e felhívásra nem válaszolt.
Az Alkotmánybíróságnak jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára csak hatályos jogszabály tekintetében van hatásköre. Az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott rendelkezést a hatályos szabályozás is tartalmazza, ezért az Alkotmánybíróság a kezdeményezett vizsgálatot az Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontjának jelenleg hatályos szövege vonatkozásában folytatta le. Az Itv. e szabályának 1996. évi kiegészítése ugyanis az indítványban foglalt alkotmányossági kifogást – főtevékenységként vállalkozók és egyéb szerzők közötti különbségtétel – nem érintette.
Az Alkotmánybíróság megkereste a Pénzügyminisztériumot álláspontjának kifejtése végett.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Itv. 18. § (1) bekezdése alapján ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Az illetékfizetési kötelezettség a 18. § (2) bekezdés d) pontja alapján gépjármű, illetőleg pótkocsi tulajdonának, haszonélvezetének megszerzésére is kiterjed.
Az Itv. vizsgált rendelkezése tehát a fentiek alapján fennálló illetékfizetési kötelezettség alól tesz kivételt és mentességet állapít meg a gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának főtevékenységként azok forgalmazására jogosult vállalkozó, továbbá a gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó általi megszerzése esetén.
2. Az Alkotmánybíróság már több határozatában – elvi jelleggel és átfogóan a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban – vizsgálta a közteherviselésről rendelkező jogszabályokban alkalmazott különböző mentességek és kedvezmények alkotmányossági mércéit.
Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmány 70/I. §-ából eredő alapvető kötelezettsége, azonban e kötelezettség alóli mentességre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. Rámutatott arra, hogy a mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. (ABH 1992. 280., 281.)
3. Az Itv. kifogásolt mentességi szabályát a törvényalkotó gazdaságpolitikai célok érdekében határozta meg.
A vizsgált mentességi szabály célja egyrészt a gépjármű, pótkocsi rendszeres, nagyobb volumenű értékesítése során az illetékteher továbbhárításából adódó árnövekedés lehetőségének ésszerű keretek közötti elkerülése. A mentességre jogosultak körének megállapítása tekintetében pedig az Itv. a rendszeres és eseti értékesítések között tesz különbséget és kizárólag csak a főtevékenység keretében történő forgalmazást preferálja.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben ismertetett döntésében foglaltak alapján az Itv. kifogásolt rendelkezése alapjául szolgáló gazdaságpolitikai célú jogalkotói döntést nem vizsgálta. Az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a jogalkotói mérlegelésen alapuló illetékmentességi szabályok sértik-e a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
4. Az Alkotmánybíróság a vállalkozás jogával kapcsolatban több döntésében kifejtette, hogy ,,a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa. A vállalkozás joga nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási- jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 342.]
,,A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként megállapított piacgazdasághoz szervesen kapcsolódó olyan alkotmányos elv, amely többek között arra hivatott, hogy elősegítse a vállalkozás és a foglalkozás szabad megválasztása alapjogának sokszínű és hatékony érvényesülését.” (1105/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 637.,640.)
Az Itv. kifogásolt rendelkezése a főtevékenységként gépjármű, pótkocsi forgalmazására jogosult, továbbá a gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozókat mentesíti a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség alól. Ez a rendelkezés nem akadályozza a vállalkozóvá válást, hiszen bármely egyéni vállalkozó, illetve gazdasági társaság számára adott a lehetőség gépjármű és pótkocsi forgalmazás, valamint gépjárműlízing főtevékenységként történő gyakorlására, és ezáltal az Itv.-ben biztosított illetékmentesség igénybevételére. A kifogásolt mentességi szabály tehát nem korlátozza a vállalkozás alapjogát, hanem éppen támogatja a főtevékenység keretében gépjárművet forgalmazó vállalkozók tevékenységét. Az előbbiekből következően az Itv. e rendelkezése az érintett vállalkozók tekintetében nem korlátozza a gazdasági verseny szabadságának érvényesülését sem.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Itv. vizsgált rendelkezése nem sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését.
5. Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Megállapította, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203.]
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a kedvezményre való jogosultság mindig egy adott társadalmi csoportot érint. A kedvezményezetti körből való kikerülés a kedvezmény elvesztésével, esetleg újabb kedvezmény megszerzésének lehetőségével jár. Ebből következik az is, hogy a különböző csoportokra nézve – figyelemmel a mögöttes társadalmi, gazdasági, szociális stb. érdekekre – alkotmányos sérelem nélkül érvényesülhetnek eltérő szabályok. Ha azonban egyazon társadalmi csoporton (kedvezményezetti körön) belül, kellő alap nélkül van eltérő szabályozás – amely eltérés e körön belül egyeseket alapvető jogaiban sért –, akkor vetődik fel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme. (1326/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 779., 780.; 458/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 551., 553.)
Az Itv. 18. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség terheli a gépjármű, illetőleg pótkocsi tulajdonának, haszonélvezetének megszerzését. Az Itv. vizsgált rendelkezése e főszabály alól tesz kivételt és állapít meg mentességet a főtevékenységként végzett gépjármű-forgalmazók javára. Az Alkotmánybíróság a fentiekben már kifejtette, hogy e különbségtétel a jogalkotó gazdaságpolitikai célú mérlegelésén alapul, amelynek indokát, célszerűségét az Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontjában mentességgel érintettek köre a főtevékenységként gépjármű forgalmazására jogosult, valamint a gépjárműlízinget folytató vállalkozók csoportja. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának vizsgálata tekintetében az Itv. kifogásolt mentességi szabályozása szempontjából ez a vállalkozói kör tartozik azonos csoportba. Az Itv. kifogásolt rendelkezése e kedvezményezetti csoporton belül semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaz és esélyegyenlőtlenséget sem teremt. Ezért az Alkotmánybíróság az Itv. e rendelkezésével összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének sérelmét sem állapította meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. szeptember 11.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás