PK BH 1995/326
PK BH 1995/326
1995.06.01.
A lopást, nem pedig a csalást valósítja meg az az elkövető, aki a ruházati bolt vezetőjének a félrevezetésével a próbafülkében magára ölti a kiszemelt ruhaneműt, majd az üzletből - a saját ruházatának hátrahagyásával - fizetés nélkül távozik;
az pedig, aki a társa szándékát felismerve a boltvezető figyelmét eltereli az elvétel megkönnyítése érdekében, nem társtettese, hanem bűnsegéde a lopásnak [Btk. 20. § (1) és (2) bek., 21. § (2) bek., 316. § (1) bek., 318. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás vétségében és jogtalan elsajátítás vétségében; a II. r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás vétségében és lopás vétségében mondta ki bűnösnek; ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 3 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat halmazati büntetésül 3 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és elrendelte az I. r. vádlottal szemben korábban kiszabott 4 hónapi - 1 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását [Btk. 91. § (1) bek. b) pont]. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott 22 éves, nőtlen, 8 általános iskolai osztályt végzett, alkalmi munkás. Vagyona nincs. A városi bíróság 1993. március 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás vétsége és további bűncselekmény miatt 4 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A II. r. vádlott 28 éves, nős, két gyermeke van, 8 általános iskolai végzettségű, alkalmi munkás. Felesége jelenleg gyermekgondozási segélyben részesül, büntetlen előéletű.
1. A II. r. vádlott a vádbeli napon a déli órákban bement a farmerboltba. Egy 3600 forint értékű farmernadrágot és egy 2900 forint értékű farmeringet vitt be magával a próbafülkébe. Itt ezeket felvette. Ezt követően - saját régi farmer nadrágját hátrahagyva - az üzletből kiszaladt. A 6500 forint kár nem térült meg.
2. A II. r. vádlott néhány hónappal később egy másik ruhaboltba ment be. Itt egy 3600 forint értékű farmernadrágot és egy 2000 forint értékű farmerdzsekit vett át felpróbálás végett. Időközben odaérkezett az I. r. vádlott is, aki társának a szándékát ismerve, az eladó figyelmének elterelése végett egy farmer ing felől kezdett érdeklődni. Eközben a II. r. vádlott a próbafülkében felvette a farmernadrágot és a farmerdzsekit, majd a saját szabadidőruháját hátrahagyva az üzletből kiszaladt. Ezt követően onnan az I. r. vádlott is eltávozott.
A II. r. vádlott által okozott kár 5600 forint volt.
3. Az I. r. vádlott a szálloda közelében az egyik padon egy fekete műbőr pénztárcát talált, amelyben 7500 forint volt. A pénztárcát eltulajdonítási szándékkal a padról elvette. A pénztárcát annak kiürítése után egy kukába dobta bele. A magához vett készpénz egy részét elköltötte.
A rendőrség őt egy szabálysértésnek minősülő bolti ruhalopással kapcsolatban kihallgatta, ekkor bevallotta, hogy a nála levő 6200 forint a fentebb említett cselekményéből származik.
Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére valamennyi cselekmény vonatkozásában. Nem tévedett a városi bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a boltok sérelmére elkövetett cselekmények lopásként és nem (a boltvezető félrevezetésével megvalósított) csalásként értékelendők. Azzal ugyanis, hogy a II. r. vádlott a kérdéses ruhaneműket felpróbálásra átvette és velük a próbafülkébe vonult, azok még nem estek ki ténylegesen a bolt tulajdonosának a birtokából. A bűnös megszerzés a lényegét tekintve tehát elvételi cselekmény volt, amelynek teljes befejezése a boltból való kiszaladással történt.
A megyei bíróság azonban a 2. pont alatt írt lopási cselekmény vonatkozásában tévesnek találta a társtettesi elkövetés megállapítását. Ezt a lopási cselekményt a II. r. vádlott egyedül, tettesként [Btk. 20. § (1) bek.] követte el, ő maga valósította meg a lopás vétségének a törvényi tényállását Az I. r. vádlott kétségtelenül tudatos segítséget nyújtott a részére ahhoz, hogy a farmernadrágot és a farmerdzsekit eltulajdoníthassa. A szándékegység nyilvánvaló. Az I. r. vádlott azonban magában az elvételben nem vett részt, a lopás törvényi tényállását részben sem valósította meg. Az úgynevezett láncolatos elkövetés esete sem áll fenn, az eltulajdonított ruhaneműk a későbbiek során sem kerültek őhozzá. Egyébként az üzletből is külön-külön távoztak. Minderre tekintettel a megyei bíróság úgy találta, hogy az I. r. vádlott bűnsegédként [Btk. 21. § (2) bek.] tartozik ezért a lopásért büntetőjogi felelősséggel.
A teljesség kedvéért említi meg a megyei bíróság: a lopás elkövetési értékét nem befolyásolja (csökkenti) az, ha az elkövető saját holmiját - szándékosan vagy esetleg figyelmetlenségből - a helyszínen hátrahagyta.
A megyei bíróság az I. r. vádlott jogtalan elsajátításként értékelt cselekményével kapcsolatban az alábbiakat fűzi hozzá a városi bíróság indokolásához.
Kétségtelen, hogy a pénztárca megtalálásától a vádlott rendőri kihallgatásáig csak 2 nap telt el. A Btk. 325. §-ában írt „8 nap alatt” időtartamnak azonban eleve nincs jelentősége akkor - mint az adott esetben is -, ha az elkövető a fenti határidő lejárta előtt már a dolog eltulajdonításának tekintendő magatartást tanúsít [BJD 1416., 7561., BH 1986/266. sz.].
Az I. r. vádlott a rendőri kihallgatásáig a megtalált összeg egy részét már elköltette, vallomása szerint a további 6200 forintot is a sajátjának tekintette; a pénztárcát egy kukába dobta. Az eltulajdonítási szándéka tehát így egyértelműen megállapítható.
A büntetés kiszabása kapcsán a megyei bíróság mindenekelőtt a Btk. 85. §-ára történő hivatkozást pótolja, minthogy mindkét vádlottnál halmazati büntetésről van szó. A városi bíróság mindkettőjük vonatkozásában helyesen ismerte fel a bűnösségi körülményeket. Az általa kiszabott büntetést a megyei bíróság egyik vádlott vonatkozásában sem látta enyhíthetőnek. A fellebbezések ezek szerint minden tekintetben alaptalanok.
A megyei bíróság észlelte, hogy a városi bíróság a II. r. vádlott hátrahagyott farmernadrágját a bolt tulajdonosának rendelte kiadni. Ez a rendelkezés helyesbítendő volt: az egyébként kis értékű, használt nadrágot ugyanis - amely nem volt a bűncselekmény elkövetésének tényleges eszköze, így az elkobzására [Btk. 77. § (1) bek.] nincs ok, és amelyre más igényt nem jelentett be - a nevezett vádlottnak kell kiadni [Be. 102. § (2) bek.].
Az I. r. vádlottól lefoglalt, az ismeretlen sértett sérelmére elkövetett jogtalan elsajátításból származó 6200 forint elkobzására nincs ok, ez az összeg helyesen az államra száll [Be. 102. § (3) bek.].
A megyei bíróság a fentiek szerint változtatta meg a városi bíróság ítéletét, egyéb vonatkozásokban azt helybenhagyta.
A városi bíróság elrendelte az I. r. vádlott korábbi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésének a végrehajtását, erre figyelemmel összbüntetési eljárás lefolytatására kellett felhívni. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 748/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás