PK BH 1995/328
PK BH 1995/328
1995.06.01.
I. Halált okozó testi sértés és rablás bűntettének halmazata helyett eshetőleges szándékkal megvalósított, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősül a bűncselekmény, ha az idős sértettet - értékeinek megszerzése érdekében - a döntő erőfölényben levő vádlott testszerte ütlegeli, rugdossa, és az így létrejött sérülések következtében a sértett meghal [Btk. 166. § (2) bek. b) pont, 170. § (5) bek. 2. ford.].
II. Nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a vádlott a társa által megvalósított olyan élet elleni bűncselekményért, amelyben tevőlegesen nem vett részt, és amelyhez a részéről nyújtott pszichikai bűnsegély sem állapítható meg [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (2) bek. b) pont, 321. § (1) bek.].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat, halált okozó testi sértés bűntette és rablás bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt - 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra;
a II. r. vádlottat pedig bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének a kísérlete miatt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A tényállás szerint a vádlottak rokonok. Mindketten régóta ismerték a 85 éves sértettet, akivel köszönő viszonyban álltak. Köztudott volt, hogy a lakásában egyedül élő, zárkózott sértett jó anyagi helyzetben van.
1993. december 29-én az I. r. vádlott az élettársával, öccsével és annak feleségével együtt kora reggel elindult, hogy felvegyék az élettársa munkanélküli-segélyét. A felvett pénzösszegből napközben több helyen is fogyasztottak italt. Kora délután valamennyien bementek az ún. „Autós csárdába”, ahol konyakot és sört fogyasztottak.
A II. r. vádlott ezen a napon délután 15.30-ig dolgozott. Munkahelyén névnapot tartottak, és ott egy pohár pálinkát megivott. Hazafelé 16-16.30 óra körül bement az „Autós csárdába”, ahol összetalálkozott a sógorával, az I. r. vádlottal.
A vádlottak 18-18.30 óra körül hazaindultak. Útközben a sértett háza előtt az I. r. vádlott felvetette, hogy menjenek be tojást venni. A II. r. vádlott megpróbálta erről lebeszélni a sógorát, de az I. r. vádlott azzal érvelt, hogy tojást akar sütni vacsorára, és a sértettnek egyébként is sok pénze van. A II. r. vádlott ekkor kérdezte az I. r. vádlottól: „Ezért jöttél?” Ezután az I. r. vádlott a kiskaput kinyitotta, és mindketten bementek az udvarba. A II. r. vádlott a ház utca felőli ablakán bekopogtatott. A sértett felkapcsolta a villanyt a házban, mielőtt kijött. A II. r. vádlott közölte, hogy tojást szeretnének vásárolni, a sértett azonban durva szavakkal felszólította őket a távozásra. A II. r. vádlott hátrább lépett, és indulni akart haza, amikor az I. r. vádlott mellbe lökte a sértettet, aki a kövezetre esett, és súlyos fejsérülést szenvedett. Ezután az I. r. vádlott behúzta a sértettet az ún. „kisházba”, egészen a nagyszobáig, és miután betette az ajtót, itt folytatta a sértett bántalmazását. Ránehezedett a fekvő sértettre, lábbal és puszta kézzel testszerte ütlegelte, rugdosta, közben a pénzét követelte, azt kiabálva, hogy - ...hol a pénz?” A sértett nem volt hajlandó elárulni, hogy hol tartja az értékeit. Az ütlegelést az I. r. vádlott kb. 8-10 percig folytatta, arra számított, hogy a sértettől sikerül megtudnia értékeinek rejtekhelyét.
A II. r. vádlott az idő alatt kinn állt az udvaron a kerítésnek támaszkodva. Miután az I. r. vádlott bezárta a lakásajtót, nem látta, hogy a sógora a sértettet ütlegeli, a lakásba nem mert bemenni.
Kb. 8-10 perc elteltével az I. r. vádlott abbahagyta a sértett bántalmazását, kijött az udvarra, és a II. r. vádlottal együtt bementek az ún. „nagyházba”, a lakás utcafront felé eső részében. A nagyszobában az I. r. vádlott a sértett értékei után kezdett kutatni, a szekrényajtót feszegette a lakásban talált baltával, és a fiókokat húzogatta. A II. r. vádlott nem szólt semmit, a kutatásban nem vett részt, majd pár perc elteltével a látottaktól és a zajtól megijedve otthagyta az I. r. vádlottat és hazaszaladt. A II. r. vádlott 19 óra után ért haza, a feleségének nem mondta el, hogy hol tartózkodott és mit csinált az I. r. vádlott.
Az I. r. vádlott nem találta meg a sértett értékeit, másnap pedig a reggeli órákban átment a II. r. vádlotthoz, és elmondta, hogy a sértett nem mozdult meg, nagyobb baj történt, mint gondolta volna.
A sértett lánya december 30-án ebédet vitt az édesapjának. A lakásban nem találta a szokott helyén, a folyosón pedig vérnyomokat észlelt. Rövid keresés után a nagyszobában találta meg a padlón fekve a sértettet, körülötte vérnyomokat látott. Hazaszaladt, elhívta a férjét, aki értesítette az orvost és a rendőrséget.
A sértett az I. r. vádlott bántalmazása következtében a fejtető közepes erőbehatással létrejött kétoldali sérülését, orrcsonttörést, a bal felkarcsont törését, valamint nagyszámú hámhorzsolásos és hámzúzódásos sérülést szenvedett.
A sértett a nyaktájékon is sérülést szenvedett, amelyhez a nyakizmok bevérzése mellett a pajzsporc bal oldali nagyszarvának a törése is társult. A sértett mellkasának csontos váza minkét oldalon a bordaívek mentén kiterjedten törött, a törések a fali mellhártya átszakadásával jártak a jobb oldalon, melyhez mellűri vér-gyülem és a jobb tüdő háti felszínének zúzódása is társult. A jobb tüdő összeesett, légtelenné vált, a jobb vesetok pedig bevérzett. A sértett hátán a lapocka alatt cipőorr és cipősarok okozta külsérelmi nyomok keletkeztek.
A sértett természetes eredetű megbetegedései - általános érelmeszesedés, a koszorús verőér elmeszesedése, lépnagyobbodás - a bekövetkezett halálát nem segítették elő, és nem gyorsították meg.
A sértett a sérülések miatt kialakult traumás sokk következtében meghalt. Az elszenvedett sérülések olyan súlyosak és kiterjedtek voltak, hogy az idejében érkező szakszerű orvosi segítségnyújtás sem menthette volna meg a sértett életét.
Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításén, míg az I. r. vádlott és a védője felmentésért, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész a súlyosítás érdekében bejelentette, fellebbezést úgy tartotta fenn, hogy a II. r. vádlott tekintetében indítványozta bűnösségének a bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében történő megállapítását is. Emellett indítványozta bizonyítás felvételét, és a tényállásnak több tekintetben történő kiegészítését, illetve helyesbítését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r. vádlott cselekményét nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette, és a szabadságvesztést I5 évi fegyházbüntetésre súlyosította; a II. r. vádlott tekintetében a börtönbüntetésnek próbaidőre való felfüggesztését mellőzte, és e vádlottal szemben mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltást is kiszabott. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a tényállás az egyes lényeges tényezők tekintetében kiegészítésre és helyesbítésre szorul, ezért a másodfokú eljárás során bizonyítást folytatott le, amelynek során meghallgatta az igazságügyi orvos szakértőt, valamint felhasználta a bűnügyi iratok tartalmát és részben a vádlottak nyilatkozatait is.
A másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás és az iratok tartalma alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiak szerint egészítette ki:
Mielőtt az I. r. vádlott a házba húzta volna a sértettet, azt a kijelentést tette a II. r. vádlottnak: „az öreget bízd rám”. A 85 éves sértett az I. r. vádlottól elszenvedett bántalmazásai következtében legalább 15 rb. direkt erőbehatást szenvedett. A sértett fejtetőjének repesztett jellegű sérülését közepes erejű rúgás vagy tompa felszínű eszközzel történt bántalmazás okozta, és kizárt annak kézzel történő bántalmazással való létrejötte. A sértett füle mögött levő hámhorzsolásos jellegű sérülést nagy valószínűséggel rúgás okozhatta, és a sérülést a sértett fekvő helyzetben szenvedte el. A sértett bal felső karjának töréssel összefüggően létrejött sérüléseit is nagy valószínűséggel rúgás okozhatta, és a sérülést a sértett fekvő helyzetben szenvedte el. A sértett bal felső karjának töréssel összefüggően létrejött sérüléseit is nagy valószínűséggel rúgás okozhatta. A sértett bal vállán észlelt sérülés a földön való vonszoláskor keletkezhetett.
A Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján így kiegészített, illetve helyesbített tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól, ezért a felülbírálatra alkalmas. Az irányadó tényállás alapján a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére.
I. Az I. r. vádlott cselekményének a jogi minősítése nem felelt meg az anyagi jog szabályainak.
A megyei bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, mely szerinti az I. r. vádlott azzal a szándékkal ment a sértetthez, hogy annak az értékeit eltulajdonítsa, ezt követően azonban tévesen vonta le azt a következtetést, hogy e cél elérése érdekében a szándéka csupán a testi sértés okozására és nem az élet kioltására irányult. A bűncselekmény alanyi oldalának feltárásakor - a vádlott beismerő vallomásának hiányában - a cselekmény tárgyi oldali ismérveiből, különösen az elkövetés módjából, a testi épség elleni magatartás megvalósításakor tanúsított erőkifejtés mértékéből, a bántalmazás intenzitásából kell kiindulni, és azokból kell a vádlottnak az elkövetéskor fennálló szándékára következtetést vonni. A vádlott szándékának megítélésekor ezekkel összefüggően nem volt figyelmen kívül hagyható az I. r. vádlott és a sértett életkora és testi ereje közötti lényeges különbség. A sértett 85 éves, sovány testalkatú - az orvos szakértő által 60 kg testsúlyra becsült - előrehaladott életkorban levő, magányosan élő ember volt. A vele szemben támadóan fellépő I. r. vádlott 32 esztendős, testsúlya a 100 kg-ot meghaladta, és erős fizikumú személy. Az I. r. vádlott a sértettet fellökte, majd a már sérült, idős embert a házba vonszolta, ahol - mintegy 10 percig - testszerte ütlegelte, illetve rugdalta. A bántalmazás során a sértettnek a fejét, a felső testét számos direkt, közepes vagy nagy erőbehatás érte. Ezek között a kettős bordatöréseket, valamint a pajzsporctörést nagy erejű rúgásokkal vagy a sértett testének megtaposásával, ránehezedéssel, illetve nagy erejű ütéssel okozhatta. A sértett halálát a nagyszámú sérüléssel okozati összefüggésben fellépő traumás sokk eredményezte.
Az I. r. vádlott szükségképpen felismerte, olyan erőfölénnyel bír a sértettel szemben, hogy az hozzá képest a védekezésre, ellenállásra képtelen. Az idős korban levő, gyenge fizikumú ember földre lökése, majd fekvő helyzetében kitartó - többszörös csonttöréseket eredményező - bántalmazása, amely a köztudottan életfontosságú szerveket tartalmazó fejet és felsőtestet érte, olyan magatartás volt, amelynek következtében a halál - mint lehetséges következmény - okszerűen felmerült, ennek a belátásához pedig a hétköznapi élettapasztalat is elegendő, és nincs szükség ennek felismeréséhez különleges szakértelemre vagy magas fokú intelligenciára. Ezért téves az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy az I. r. vádlott szándéka csupán a testi sértésre irányult, de az annál súlyosabb eredményre nem terjedt ki. A fenti körülményekből nyilvánvaló, hogy az I. r. vádlott a sértett kitartó bántalmazásának a végrehajtásakor a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét felismerte, de az iránt közömbösséget tanúsított. Ezért magatartása eshetőleges szándékkal megvalósított emberölés bűntettének a tényállási elemeit merítette ki. Tekintettel arra, hogy cselekményét a sértett pénzének megszerzése motiválta, az emberölést nyereségvágyból valósította meg. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott cselekményének a jogi minősítését megváltoztatta és a cselekményeit egységesen a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
II. A Legfelsőbb Bíróság nem talált alapot arra, hogy a II. r. vádlott részesi bűnösségét a sértett testi épségét sértő bűncselekményben megállapítsa.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azt tartalmazza, hogy a II. r. vádlott akkor szerzett tudomást a társa haszonszerzési céljáról, amikor a sértett házához érkeztek. Az I. r. vádlott által megvalósított személy elleni erőszakban - a sértett ellökésében - a II. r. vádlott nem vett részt, e cselekményre ő nem számított, így azt tudata át sem foghatta, társának a magatartásával nem azonosult. Az ítéleti tényállás szerint a II. r. vádlott a kisházban történt bántalmazásnál nem volt jelen, és nem is látta, hogy társa az idős embert milyen módon bántalmazza. A II. r. vádlott a társa által kifejtett tettlegességből - az ellökést leszámítva - semmit nem látott, és nem merült fel a másodfokú tárgyaláson sem olyan körülmény, amelyből ítéleti bizonyossággal az a következtetés lett volna levonható, hogy a II. r. vádlott ismerte volna a társának a sértett sérelmére megvalósított testi épséget sértő magatartását.
Az viszont kétségtelen, hogy a társa kijelentéséből, majd a sértett elleni fellépés tényéből félreérthetetlen volt a számára, hogy az I. r. vádlott a sértett pénzét kívánja erőszakkal megszerezni, ennek ellenére a helyszínen maradt, majd később be is ment a sértett lakásába. Az előzmények észlelése mellett a helyszínen maradása - egyéb tevőleges magatartás híján - a rablás kísérletéhez nyújtott pszichikai bűnsegély megállapítását alapozta meg, minthogy a jelenléte a tettesi magatartást elkövető I. r. vádlottra bátorítóan és szándékerősítően hatott. Ezen túlmenően azonban a felelőssége nem áll fenn azért a többletért, amelyet a bűntársa a házban a sértett sérelmére megvalósított. Az ott történteket ugyanis nem látta, és arra nézve kettőjük között előzetes megállapodás sem született.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a súlyos testi sértés bűntettének a bűnsegédi minőségben való elkövetését a II. r. vádlott terhére nem találta megállapíthatónak. A büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés alapos.
Az I. r. vádlott cselekményének a megváltozott minősítése folytán a bűncselekmény társadalomra veszélyessége lényegesen nagyobb, mint az elsőfokú bíróság által e vádlott terhére megállapított halált okozó testi sértés bűntettének tárgyi súlya, ez fejeződik ki a bűncselekmény súlyosabb büntetési tételben is. Ebből kiindulva és figyelemmel az elsőfokú bíróság által egyébként alapvetően helyesen felsorolt bűnösségi körülményekre is, e vádlott büntetésének lényeges súlyosítása volt indokolt. Az I. r. vádlott az idős korban levő, érdemi védekezés kifejtésére képtelen, magányosan élő ember életét oltotta ki azért, hogy a pénzét megszerezze. Az ölési cselekményt kitartó szándékkal hajtotta végre. A korábbi elítéléseiből is az a következtetés vonható le, hogy agresszív személyiség, aki az erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetésére hajlamos. Az általa megvalósított bűncselekmény tárgyi súlya tehát jelentős, és a személyében rejlő társadalomra veszélyesség is fokozott. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, a többszörös visszaeső vádlottal szemben a Legfelsőbb Bíróság 15 évi tartamra súlyosította a fegyházbüntetést, ez áll arányban a vádlott cselekményének a tárgyi súlyával és az alanyi bűnösségének a fokával. Az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott, a közügyektől 10 évi eltiltás mellékbüntetés tartamát a Legfelsőbb Bíróság nem érintette. Mivel a Legfelsőbb Bíróság e vádlott cselekményének jogi minősítését nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének minősítette, a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzni kellett.
Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a II. r. vádlott javára figyelembe jövő enyhítő körülményeket, de azoknak eltúlzott jelentőséget tulajdonított. Ez a vádlott ittas állapotában sodródott bele egy jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésébe, amelyből a tudata annyit fogott át, hogy egy védtelen öregember kirablására kerül sor, és ezzel ő a helyszínen maradásával érzelmileg is azonosult. A büntetőjogi felelőssége ezért részesi magatartásért volt megállapítható, melynek tárgyi súlya akkor is jelentős, ha ő a súlyosabb eredményért nem felel. A rablás a súlyos megítélésű bűncselekmények közé tartozik, amelynek az elszaporodottsága kétségtelen, ehhez képest pedig a főbüntetés próbaidőre történő felfüggesztése indokolatlan, mert nem szolgálja megfelelően sem az általános, sem az egyéni megelőzés célját. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helyt adott a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezésnek, és a II. r. vádlottal szemben - az egyébként helyes tartalomban megállapított - börtönbüntetés próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte.
A cselekmény jellege folytán a II. r. vádlott méltatlanná vált a közügyekben való részvételre, ezért mellékbüntetésül ezt a vádlottat a Legfelsőbb Bíróság a közügyek gyakorlásától 1 évre eltiltotta.
A megyei bíróság az ítéleti tényállás személyi körülményekkel foglalkozó részében helyesen sorolta fel az I. r. vádlott korábbi büntetéseinek alapvető adatait, ugyanakkor azonban az ítéletében elmulasztott rendelkezni a M.-i Városi Bíróság által kiszabott 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésből történt feltételes szabadságra bocsátás kapcsán engedélyezett feltételes szabadság megszüntetéséről, és ezzel összefüggően a jelen ügyben kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátásból kizárásról.
Az I. r. vádlottat a bv. értesítő tanúsága szerint - a M.-i Városi Bíróság által kiszabott 3 év 6 hónapi börtönbüntetésből 1993. május 15-én - egynegyed kedvezménnyel feltételes szabadságra bocsátották, a vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselekményét 1993. december 29-én, tehát a feltételes szabadság próbaideje alatt valósította meg. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel, az engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Mivel e vádlottat olyan szándékos bűncselekmény miatt ítélték szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el, a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján azt is kimondotta, hogy ez a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megyei bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és megalapozottak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság helyes indokaiknál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 75/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás