PK BH 1995/33
PK BH 1995/33
1995.01.01.
Az ajándékozási szerződésnek nem érvényességi feltétele az „ajándékozom” és „elfogadom” kifejezések használata: elegendő, ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata az ingatlan tulajdonjogának ingyenes átruházására irányul (Ptk. 579. §, 205. §)
Sz. J. örökhagyó az 1991. április 12-én kelt „ajándékozási szerződés”-nek nevezett okiratban házas ingatlanát a III. rendű alperesnek ajándékozta. Az okirat utolsó mondatában rögzítették, hogy az ajándékozási szerződést az ajándékozó és ajándékozott egyszerre tanúk előtt írja alá”. Az okiratot az örökhagyó ajándékozói, a III. rendű alperes pedig ajándékozotti minőségének feltüntetésével aláírta; aláírásukat két ügyleti tanú hitelesítette.
Az örökhagyó törvényes örökösei által az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb igények iránt indított perben meghozott részítéletével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ajándékozási szerződés érvénytelen. Döntését azzal indokolta, hogy az ajándékozási szerződés létrejöttéhez a megajándékozott elfogadó nyilatkozata szükséges, amelynek a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntése értelmében az írásba foglalt szerződésből ki kell tűnnie. Önmagában a szerződés aláírása a megajándékozott részéről kifejezett elfogadó nyilatkozat nélkül csak utal arra, hogy a megajándékozott az ajándékot elfogadta. Az ingatlanra vonatkozó ajándékozási szerződés azonban csak írásban érvényes, így a szerződés a megajándékozott ráutaló magatartásával nem jön létre.
A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság kiemelte: „A XXV. számú PED I. pontja szerint az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez a tartalmi követelmények szempontjából szükséges - és egyben elegendő -, ha a szerződésről készült okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításuk kitűnik. A III. pontban kifejtettek szerint pedig a szerződés írásba foglaltnak akkor tekinthető, ha a szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta.” Az okirat azonban elfogadó nyilatkozatot nem tartalmaz. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének indokolásától eltérően azt állapította meg, hogy a III. rendű alperes az ajándékot nem ráutaló magatartással, hanem - a másodfokú eljárásban meghallgatott ügyleti tanúk vallomása szerint - kifejezett és határozott szóbeli nyilatkozattal fogadta el. Az okirat tehát csak az örökhagyó ajánlatát tartalmazza, „abban a III. rendű alperes részéről írásbeli nyilatkozat nincs. Így a III. rendű alperes nem a saját, hanem az örökhagyó nyilatkozatát írta alá. Amennyiben a bíróság a III. rendű alperes okfejtését elfogadná, úgy ajándékozási szerződés esetén a megajándékozott aláírását egyben elfogadó nyilatkozatnak kellene tekinteni. Ez azonban olyan kiterjesztő értelmezés, amelyre a XXV. számú PED sem ad lehetőséget. Az aláírás önmagában csak azt igazolja, hogy az írásban rögzített nyilatkozatot az aláíró megtette. Mivel a perbeli esetben a szerződés a III. rendű alperes részéről írásba foglalt nyilatkozatot nem tartalmaz, így aláírása sem igazolja szerződéses nyilatkozatának megtételét.”
A jogerős részítélet ellen a III. rendű alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és jogszabálysértésre hivatkozva a döntés megváltoztatásával az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint az okirat címéből, tartalmából és a megajándékozotti minőség feltüntetésével történt aláírásából egyértelműen kitűnik a tulajdonjog átruházását célzó szándék és annak elfogadása. Ez pedig a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésében foglaltaknak megfelelően az ajándékozási szerződés érvényes létrejöttéhez elegendő.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az eljárt bíróságok a perbeli jogvita eldöntésénél helyesen indultak ki a Ptk. 205., 579., 216. és 217. §-aiból, valamint a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésében kifejtettekből, téves értelmezéssel jutottak azonban arra a következtetésre, hogy az ajándékozási szerződés érvénytelen.
A Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntése a Polgári Törvénykönyvnek a szerződések érvényes létrejöttével kapcsolatos rendelkezéseit értelmezve iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződéseknek milyen tartalmi és alaki követelményeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy érvényesen létrejöjjenek.
Az adott esetben az ajándékozási szerződést tartalmazó okirat ezeknek a feltételeknek megfelel: a szerződés kifejezetten tartalmazza a felek személyét, az ajándék tárgyát és az örökhagyónak az átruházás ingyenes jellegére vonatkozó akaratnyilvánítását. Azzal pedig, hogy a III. rendű alperes ezt a címében is kétoldalú jogügyletre utaló okiratot annak kinyilvánításával, hogy azt mind ajándékozott tanúk előtt írja alá, majd megajándékozotti minősége kifejezett feltüntetésével alá is írta, magában az okiratban kifejezésre juttatta az ajándék elfogadására vonatkozó akaratát, az tehát magából az okirat tartalmából kitűnik. Az ajándékozási szerződésnek ugyanis nem érvényességi feltétele az „ajándékozom” és „elfogadom” kifejezések használata: elegendő, ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata az ingatlan tulajdonjogának ingyenes átruházására irányul. Ennek a kívánalomnak pedig az adott írásbeli ajándékozási szerződés megfelel. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes jogi álláspontja tehát téves.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú részítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú részítéletet megváltoztatva a felpereseknek az ajándékozási szerződés érvénytelensége megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. V. 20. 639/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás