PK BH 1995/331
PK BH 1995/331
1995.06.01.
A szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás vétsége megállapításának nem feltétele, hogy a szeszes italt fogyasztott rendőr a szolgálati feladat ellátására teljesen alkalmatlan legyen;
a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha az elkövetőtől az állapotánál fogva a szolgálat megbízható ellátása nem várható el [Btk. 349. § (1) bek.; 1/1990. (I. 10.) BM r.1 mell. 88. pont, 465. pont e) és f) alpont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a volt rendőr főtörzsőrmester vádlottal szemben a szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás vétsége miatti eljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette.
A tényállás szerint a vádlott 1993. augusztus 26-án - a szabadnapján -, 14 és 20 óra közötti időben, baráti társaságban jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott, annak ellenére, hogy tudomása volt arról: másnap, augusztus 27-én 6 órától az előzetes szolgálatvezénylés alapján fogdaőri szolgálatba kell lépnie.
Augusztus 27-én 5.30 óra körüli időben a szolgálati helyén szolgálattételre jelentkezett, ahol vele szemben az alosztályvezető-helyettes alkoholszondás ellenőrzést hajtott végre. Az ellenőrzés során a szonda elszíneződött, és emiatt a parancsnoka őt vérvételre szállította. A vérvételi jegyzőkönyv, illetőleg a véralkohol-vizsgálati vélemény alapján megállapítható, hogy a vádlott 0,55-0,64 ezrelékes igen enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában volt a szolgálat megkezdését közvetlenül megelőző időpontban. A katonai tanács megállapította, hogy a vádlott a cselekményével megvalósította a Btk. 349. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás vétségét. A bíróság rámutatott: nincs jelentősége annak, hogy a szolgálatba lépő vagy lépett személy 0, 8 ezrelék feletti vagy az alatti alkoholos befolyásoltság állapotában van-e, mivel ez a bűncselekmény bármely csekély mértékű szeszes ital hatása alatti állapot fennállása esetén is megvalósul. A bíróság ezzel összefüggésben a rendőri szolgálati szabályzat vonatkozó pontjának tiltó rendelkezését is figyelembe vette, amely egyértelműen rögzíti, hogy az a rendőr nem vezényelhető szolgálatba, aki szeszes ital hatása alatt áll.
A végzés ellen a vádlott és védője fellebbezett felmentés érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyet, a büntetőeljárási szabályokat megtartva, kellően felderítette, és a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg. A tényállás - a vádlott nyomozati vallomása, az orvos szakértői vélemény és a vérvételi jegyzőkönyv adatai alapján - azonban kiegészítésre szorul az alábbiakkal.
1993. augusztus 26-án 14 és 20 óra között a vádlott mintegy 2 liter bort és 1/2 dl konyakot fogyasztott el. Sem az italfogyasztás közben, sem azt követően nem étkezett. 1993. augusztus 27-én 5.30 óra körüli jelentkezésekor lehelete jól érezhetően alkoholszagú volt, az ezt követő orvosi vizsgálat emellett még a nehezített Romberg-tünet bizonytalan voltát tárta fel.
A fentiekkel a Be. 274. §-ának (1) bekezdése alapján kiegészített tényállást a Legfelsőbb Bíróság felülbírálat során irányadónak találta.
A vádlott és a védője a bűncselekmény elkövetésének megállapítását a tényállás alapulvétele mellett támadta. Arra hivatkoztak, hogy a vádlott a fenti magatartásával a szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét nem valósította meg. A védő által kifejtett jogi álláspont szerint az adott esetben a Magyar Köztársaság Rendőrségének Szolgálati Szabályzatáról szóló módosított 1/1990 (I. 10.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 465/f) pontjában foglalt rendelkezésnek van alapvető jelentősége. Ezek szerint a rendőr, ha szeszes ital hatása alatt áll, szolgálatba nem osztható be, ha ittassága miatt a szolgálatát nem láthatja el, fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősséggel tartozik, és részére illetmény a szolgálatból kiesett időre nem jár. Azt pedig, hogy szeszes ital hatása alatt állónak vagy szeszes italt fogyasztott személynek a rendőr mikor tekintendő, a Szolgálati Szabályzat 88. pontja akként határozta meg: „szeszes ital hatása alatt áll az a rendőr, akinél közúti járművezetés esetén ittas járművezetés vétségét”, illetve „szeszes italt fogyasztott az a rendőr, akinél közúti járművezetés esetén ittas vezetés szabálysértését lehetne megállapítani”. A védői álláspont szerint ezekből a rendelkezésekből - figyelemmel arra, hogy a vádlottnál 0,55-0,64 ezrelék között volt a véralkohol-koncentráció mértéke - egyetlen további tünet nélkül a vádlottnál szeszes ital hatása alatt állás megállapítására nincs alap. Az ittas járművezetés vétségének a megállapításával kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat ilyen esetben bűncselekményt nem állapít meg, ezért csak olyan jogi következtetés vonható le, hogy a vádlott cselekményével nem a szolgálat alóli kibúvás vétségét, hanem legfeljebb fegyelmi vétséget valósított meg. Végül utalva arra, hogy a vádlott a szeszes ital fogyasztását a szolgálatba lépés előtt tíz órával befejezte, és utána pihent - a fenti álláspont elvetése esetén - a felmentést arra hivatkozva kérte, hogy a vádlott terhére legfeljebb a gondatlanság állapítható meg.
A katonai főügyész a védelmi álláspontot alaptalannak tartva, rámutatott, hogy a szeszesital-fogyasztással összefüggő szolgálati feladat alóli kibúvás vétségének megállapításánál nincs jelentősége annak, hogy a szolgálatba lépő személy alkoholos befolyásoltsága 0, 8 ezrelék feletti vagy az alatt levő volt-e. Őrszolgálatba ugyanis a szolgálat jellegéből következően nem állítható az a személy, aki a szolgálat megkezdése előtti szeszesital-fogyasztás következtében - még ha csekély mértékű alkoholfogyasztás miatt is - alkoholos befolyásoltság állapotában van.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a katonai tanács - bár végzésének a jogi indokolása a később kifejtendők szerint részben helyesbítésre szorul - az anyagi jogszabályoknak és az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően, helyesen állapította meg, hogy a vádlott cselekménye bűncselekmény, és azt helyesen minősítette.
A Btk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint szolgálati feladat alóli kibúvás vétségét valósítja meg, aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, illetőleg annak teljesítésére képtelenné teszi magát. Ez a cselekmény a törvényi tényállásból kitűnően nem célzatos, ekként eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Az eshetőleges szándékkal elkövetés megállapíthatóságához az alanyi oldalon az szükséges, hogy az elkövető tisztában legyen azzal, mikor kell szolgálatba lépnie, és ehhez mérten tanúsítson olyan magatartást, amelynek előrelátható következménye, hogy a szolgálat ellátására képtelenné válik. A szolgálatra képtelenség fogalmán nem az abszolút értelemben vett fizikai alkalmatlanságot kell érteni, hanem azt, ha az elkövetőtől a szolgálat megbízható ellátása nem várható el.
Mindezekre tekintettel töretlen a bírói gyakorlat, hogy olyan szolgálatoknál, amelyek teljesítése során a legcsekélyebb szeszesital-fogyasztás is tilalmazott, a Szolgálati Szabályzat 465/e) pontja, illetve a Magyar Köztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 205. pontja az irányadó: az erre való alkalmatlanság miatt nem állítható szolgálatba az, aki közvetlenül annak megkezdése előtt szeszes italt fogyasztott, és az sem, akinek vérében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol található.
A védelem tévesen vitatta a cselekmény szándékos megvalósítását is. Nem fogadható el ugyanis, hogy a vádlott kellő alappal bízhatott abban, ha az italfogyasztást este 20 óra körül befejezi, és utána hajnalig pihen, az előírt időben szolgálattételre alkalmas lesz. A vádlott ugyanis hosszabb időn át olyan nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott, amelynek a szervezetéből kiürülésére sem az általános élettapasztalat szerint, sem a saját tapasztalatai szerint nem számíthatott.
A vádlott tehát a magatartásának lehetséges következményeit előre látta, és azokba belenyugodva cselekedett, amikor a másnapi szolgálatba vezényeltsége tudatában hosszabb időn át nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott.
Az nem volt vitás, hogy a vádlott által ellátandó őrszolgálat fontos szolgálatot jelentett. A védői állásponttal kapcsolatban rá kell mutatni arra is: olyan esetben, ha a megelőző szeszesital-fogyasztással az elkövető magát a szolgálat teljesítésére alkalmatlanná teszi, valóban helye lehet a cselekmény fegyelmi vétségként megítélésének, de csak akkor, ha azt nem fontos szolgálati kapcsolatban valósítja meg.
A fentiekre tekintettel tehát a felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek.
Mivel a vádlottat időközben fegyelmi úton nyugállományba helyezték, elsősorban erre tekintettel helyesen ismerte fel a katonai tanács azt is, hogy a legenyhébb büntetés alkalmazása is szükségtelen. Ekként - a büntetőeljárás megszüntetése mellett - a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Btk. 36. §-ának II. fordulatára - a fenti cselekmény miatt törvényesen alkalmazott megrovást a vádlottal szemben.
Miután az elsőfokú végzésnek a további rendelkezései is törvényesnek bizonyultak, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf Bír. Bf. V. l205/1994. sz.)
1
Utóbb a rendeletet a 3/1995: (III. 1.) BM rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás