PK BH 1995/334
PK BH 1995/334
1995.06.01.
Ha a fellebbezési tárgyalásról értesített terhelt előtt ismert volt a másodfokú bíróság által kitűzött fellebbezési tárgyalás határnapja, amelynek időpontja előtt a terhelt más ügyben letartóztatásra került, ennek ellenére nem kérte a tárgyalásra való előállítását: nem valósult meg eljárási szabálysértés, ezért a távollétében megtartott tárgyaláson hozott másodfokú határozat ellen előterjesztett felülvizsgálati indítványt el kell utasítani [Be. 254. § (1) bek., 255. § (4) bek., 261. § (1) bek., 284/A. § (2) bek., 287/B. §].
A terheltet a kerületi bíróság ítéletével 3 rb. jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal, részben társtettesként elkövetett lopás bűntette; nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal, bűnsegédként elkövetett lopás bűntette és bűnpártolás vétsége miatt - halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt - 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság az 1992. december 15. napján kelt jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg a terhelt tekintetében, hogy a bűnpártolás vétsége vonatkozásában az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az emiatt indított büntetőeljárást megszüntette.
A terhelt védője a másodfokú bíróság ítélete ellen terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben eljárási szabálysértésre hivatkozva a határozat hatályon kívül helyezését indítványozta.
A rendelkezésre álló iratokból az alábbiak állapíthatók meg.
A másodfokú bíróság az ügyben először 1992. október 22. és november 3. napjára tűzött ki fellebbezési tárgyalást, az 1992. szeptember 1-jén kelt végzésével. A tárgyalásról értesítette a terheltet, és védőként idézte a vádlott meghatalmazott védőjét. 1992. szeptember 11. napján, telexen megkereste a bv. nyilvántartót, ahonnan még ezen a napon azt a választ kapta, hogy a terhelt 1992. június 16-án került szabadlábra korábbi büntetéséből, jelenleg a bv. intézetben nem tartják fogva. Ezt követően 1992. szeptember 23-án a tanács elnöke a terhelt mindkét ismert címen történő értesítésére adott utasítást. Az értesítések mindkét ismert címről „nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza.
A másodfokú bíróság az ügyben az újabb fellebbezési tárgyalást 1992. december 3. és 15. napjára tűzte ki 1992. november 3-án. A tárgyalásról ismét mindkét címről értesítette a terheltet. Az 1992. november 5. napján kelt hivatalos feljegyzés tanúsága szerint a bv. nyilvántartó ezen a napon is azt közölte, hogy a terhelt nincs fogva tartásban, az értesítések megint „nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza.
A másodfokú bíróság megtartotta a fellebbezési tárgyalást, amelyen a terhelt nem vett részt, jelen volt azonban a terhelt meghatalmazott védője, aki érdemben felszólalt és megtartotta perbeszédét.
A K.-i Városi Bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt ellen elfogató parancsot bocsátott ki, ennek alapján 1992. november 24. napján előállították a terheltet, akit a bíróság ezen a napon letartóztatott.
A terhelt a jogerős büntetését a Bp.-i Fegyház és Börtönben tölti. Itt a nevelő tisztjének rendelkezésére állt a terhelt teljes személyi anyaga. Az iratanyagban sem arra vonatkozóan nem szerepel kérőlap, hogy a fogva tartásról a másodfokú bíróságot, illetőleg meghatalmazott ügyvédjét kéri értesíteni, sem pedig arra vonatkozóan, hogy a december 2., valamint 15. napján kitűzött másodfokú tárgyalásra kéri az előállítását.
A Be. 255. §-ának (4) bekezdése értelmében a tárgyalást meg lehet tartani, ha arról vádlottat azért nem lehetett értesíteni, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be. A terhelt tisztában volt azzal, hogy ellene egyidejűleg több büntetőeljárás is folyamatban van. Tartózkodási helyét a másodfokú bíróságnak nyilvánvalóan azért nem jelentette be, mert ellene elfogatóparancs is ki volt bocsátva. A másodfokú bíróság tárgyalásának határnapjáról valahogyan mégis tudomást szerzett, mert a felülvizsgálati indítványban foglaltak szerint „védencem a büntetés-végrehajtási intézetben jelezte, hogy a fenti időpontban az F.-i Bíróság előtt tárgyalása lesz, azonban az intézet illetékesei nem állították elő a tárgyalásra”. Erre a körülményre vonatkozóan az iratok között semmiféle adat nem szerepel. Ilyen irányú kérdőlapot nem nyújtott be a terhelt, szóban pedig hasonló jellegű kérelmet nem lehet előterjeszteni. A letartóztatás (1992. november 24.) és az ítélethozatal (1992. december 15.) között mintegy három hét állt rendelkezésre, arra, hogy a terhelt a bíróságot tájékoztassa a fogva tartásának tényéről. A másodfokú bíróság két ízben is - a határnapok kitűzését követően - megkereste a bv. nyilvántartót, ahonnan azt a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapta, hogy a terheltet nem tartják fogva. Az értesített vádlott távollétében tartott tárgyaláson jelen volt meghatalmazott védő - aki úgyszintén nem tudott a védence fogva tartásáról - érdemben felszólalt, és elmondta a perbeszédét. A most kifejtettekre figyelemmel az adott ügyben a másodfokon eljárt bíróság nem szegte meg a Be. 254. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Be. 255. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezéseket, így olyan eljárási szabálysértés nem történt e bíróság részéről, amely az ítélet hatályon kívül helyezését tenné szükségessé, egyébként is az eljárási szabályok megszegése esetén - a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből következően - kizárólag az ún. abszolút eljárási szabálysértés esetén van helye felülvizsgálatnak, míg a Be. 261. §-ának (1) bekezdése szerinti ún. relatív eljárási szabályszegés esetén a felülvizsgálat kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 287/B. §-a értelmében - tanácsülésen - elutasította a felülvizsgálati indítványt. (Legf. Bír. Bfv. II. 2971/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás