340/B/1995. AB határozat
340/B/1995. AB határozat*
2003.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 14. § (1) bekezdés c) és d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 5/A. § (14) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 4. §-a, 4/A. §-a, 5/A. §-a tárgyában előterjesztett indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 4. § (7) bekezdése a) és c) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában megindult eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Több indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz az egyéni vállalkozásokkal és a közúti közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó különböző jogszabályokkal kapcsolatban. Az egyik indítványozó az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 14. § (1) bekezdés c) és d) pontját támadta arra hivatkozva, hogy ezek a szabályok ellentétesek az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésével. Ezzel összefüggésben támadta az egyik indítvány a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a (7) bekezdésének b) pontját és 5/A. §-ának (3) bekezdését, mert ezek az Etv. támadott szabályának megfelelő tartalmú rendelkezést fogalmaznak meg; az alkotmányossági kifogás ezekben az esetekben is ugyanaz, mint az Etv.-nél.
Egy további indítvány támadta az R. 4. §-át, 4/A. §-át és 5/A. §-át. Az indítvány szerint a 4/A. § a nemzetközi közúti árutovábbítási, a 4. § (2), (4), (5) és (7) bekezdése pedig a belföldi közúti árufuvarozási tevékenység feltételeit a többi fuvarozási módtól eltérően és visszaható hatállyal határozza meg. Ez a szabályozás az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 2. §-ával, 8. §-ának (2) bekezdésével, 9. §-ának (2) bekezdésével, 70/A. §-ának (1) bekezdésével. Az indítványozó későbbi beadványában a jogszabályváltozásokra tekintettel az indítvány indokait nem tartotta helytállónak és csak a vasúti és légi fuvarozásra vonatkozó szabályok változatlansága miatt kialakult jogi helyzetet minősítette az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésével ellentétesnek.
Az R. 4. §-a (7) bekezdésének a) pontját egy másik indítványozó szintén az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdése alapján támadta. Egy további indítvány pedig az R. 4. §-a (7) bekezdésének c) pontját támadta arra hivatkozva, hogy ez a rendelkezés ellentétes az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésével és 70/A. §-ával.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat – azok tartalmi összefüggésére tekintettel – egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.
Az indítványok beadását követően az Etv. is, az R. is ismételten módosult. Az Alkotmánybíróság az indítványokat a jogszabályoknak az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezései alapján vizsgálta.
II.
Az Alkotmánynak az indítványok elbírálásánál alapul vett rendelkezései:
,,9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
,,35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
Az Etv. indítványokkal érintett szabályai:
,,5. § (1) Nem kaphat vállalkozói igazolványt:
(…)
f) akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát a 14. § (1) bekezdés c)–d) pontjában foglaltak miatt visszavonták, a tartozás kiegyenlítéséig;
g) akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van”.
,,14. § (1) Az egyéni vállalkozótól vissza kell vonni az igazolványt, ha
a) olyan körülmény merül fel, ami az igazolvány kiadását kizárná (5. § szerinti okok);
b) a működéshez szükséges, e törvényben vagy más jogszabályban előírt követelményeknek nem felel meg és a körzetközponti jegyző vagy az illetékes települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője, illetőleg a külön jogszabályban megjelölt hatóság felszólítása ellenére e követelményeknek 30 napon, illetve – a külön jogszabályi felhatalmazás alapján – a hatóság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget, és a jogszabálysértés másképpen nem orvosolható;
c) az adó, illetve vám megfizetésére irányuló kötelezettségeit az illetékes hatóság felhívását megelőzően legalább 12 hónapig nem teljesítette, illetve a bejelentkezési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségeinek az adóhatóság felhívása ellenére a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget;
d) 12 hónapi járulékfizetési kötelezettségét meghaladó járuléktartozása megfizetésének, illetőleg a bejelentési, járulékbevallási, adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeinek a társadalombiztosítási igazgatási szervek felhívása ellenére, a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget;”.
Az R. érintett, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
,,4. § (1) Belföldi közúti árufuvarozást a belföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság és egyéni vállalkozó (a továbbiakban együtt: vállalkozás) csak abban az esetben végezhet, ha kérelmére a területi közlekedési felügyelettől belföldi közúti árufuvarozói engedélyt kapott. (…)
(4) A belföldi közúti árufuvarozói engedélyt legfeljebb 5 évre lehet kiadni. Az engedély kiadása és annak az érvényességi idő lejártát követő meghosszabbítása csak abban az esetben tagadható meg, ha a kérelem teljesítése jogszabályba ütközik.”
,,4/A. § (1) Nemzetközi közúti árufuvarozást a belföldi székhelyű vállalkozás abban az esetben végezhet, ha kérelmére a Központi Közlekedési Felügyelettől (a továbbiakban: KKF) – külön jogszabály alapján – nemzetközi közúti árufuvarozói engedélyt kapott. A közlekedési és vízügyi miniszter a két- és többoldalú nemzetközi egyezményekre tekintettel – a szakmai érdekképviseleti szervek véleményének figyelembevételével – a kiadható nemzetközi engedélyek számára vonatkozóan keretet állapíthat meg, amelyet a Közlekedési és Vízügyi Értesítőben tesz közzé.
(2) Nemzetközi közúti árufuvarozói engedély annak a vállalkozásnak adható, amelynek
a) belföldi közúti árufuvarozói engedélye és jogszabályban előírt árufuvarozási gyakorlata van;
b) szakmai irányítója a tevékenység végzéséhez szükséges, jogszabályban meghatározott nemzetközi szakmai ismeretekkel rendelkezik;
c) nemzetközi áruszállításra alkalmas járműve van.
(3) A nemzetközi közúti árufuvarozói engedélyt járművenként, a belföldi közúti árufuvarozói engedéllyel megegyező, de legfeljebb a jármű nemzetközi áruszállításra való alkalmasságának megfelelő érvényességgel kell kiadni. Az engedély iránti kérelem az (1) bekezdésben hivatkozott kereten felül a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése esetén is elutasítható, azonban a már kiadott engedély meghosszabbítása csak abban az esetben tagadható meg, ha a kérelem teljesítése jogszabályba ütközik.
(4) A nemzetközi közúti árufuvarozói engedély visszavonására a 3/A. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.”
,,5. § (1) Autóbusszal díj ellenében személyszállítást a belföldi székhelyű vállalkozás abban az esetben végezhet, ha kérelmére a területi közlekedési felügyelettől – külön jogszabály alapján – autóbuszos személyszállító engedélyt kapott.”
,,5/A. § (3) Taxiengedély annak a vállalkozásnak adható, amelynél igazolt
a) a személyes megbízhatóság,
b) a szakmai alkalmasság,
c) a megfelelő pénzügyi teljesítőképesség, továbbá
d) amely olyan személygépkocsival rendelkezik, amelyet a területi közlekedési felügyelet – külön jogszabály alapján – személytaxi-szolgáltatás végzésére alkalmasnak minősített és ezt igazolólappal tanúsítja.”
,,5/A. § (8) A pénzügyi teljesítőképesség abban az esetben megfelelő, ha a vállalkozás
a) 90 napnál nem régebbi igazolással igazolja, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 97. §-ának q) pontjában meghatározott köztartozása nem áll fenn;”
,,5/A. § (14) A területi közlekedési felügyelet a vállalkozás valamennyi taxiengedélyét
a) visszavonja, ha a vállalkozás a működése során a taxiengedélyek kiadásához szükséges és az e rendeletben előírt valamely feltételt már nem teljesíti;”.
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az egyik indítvány azért támadja az Etv. 14. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontját, mert a jogalkotó ezekben a pontokban az egyéni vállalkozói működés lehetőségének elvesztését kötelező következményként mondja ki arra az esetre, ha a vállalkozó elmulasztja adófizetési kötelezettségét, ezzel szemben nincs hasonló szabály a gazdasági társaságoknál. Az indítványozó szerint ez a szabály ellentétes az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésével.
Az Etv. támadott szabálya az indítvány beadása után módosult, de az indítvány által alkotmányellenesnek minősített rendelkezés változatlan tartalommal megtalálható a jelenleg hatályos szövegben is.
Az Etv. szabályai feltételekhez kötik a vállalkozási tevékenység folytatását. Ezek a szabályok a vállalkozói tevékenységet végezni akarók számára korlátozást, a gazdasági versenybe való állami beavatkozást jelentenek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, nincs külön alkotmányossági mércéje. A piacgazdaság és a verseny léte és működése különböző, a piacgazdasággal és a versennyel kapcsolatban álló alapjogok érvényesülését igényli [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.]. Az Alkotmány 9. §-a (2) bekezdésében kimondott vállalkozáshoz való jog alapjog, de korlátozható. Az Alkotmányban biztosított jog korlátozásának határát az jelenti, hogy az állam nem teheti lehetetlenné a vállalkozóvá válást; ettől eltekintve azonban a jogalkotó nagy mértékben szabadon határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a vállalkozó tevékenységét megkezdheti és végezheti [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.; 1105/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 637, 640.; összefoglalóan: 41/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 318, 325.]. A vállalkozáshoz való jog korlátait többnyire szakmai és célszerűségi szempontok indokolják, és amint erre a 21/1994. (IV. 16.) AB határozat rámutatott, ezek a korlátok alapjogi problémát csak határesetekben okoznak. Ennek megfelelően esetenként kell vizsgálni azt, hogy az adott korlátozás megvalósítja-e alapjog korlátozását (ABH 1994, 117, 121–122.).
Az Etv. támadott szabályai eredetileg nem szerepeltek a törvényben. A 14. § (1) bekezdésének c) pontját beiktató törvény (az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló 1991. évi LXXXV. törvény) tervezetének miniszteri indokolása az új rendelkezés indokaként arra hivatkozott, hogy az adószankciók nem bizonyultak elég hatékonynak, és míg a jogi személyek esetében az adóhatóság kezdeményezhette a kötelezettségét nem teljesítő jogi személy felszámolását, addig az egyéni vállalkozóknál ilyen eszköz nem állt rendelkezésre. Ezért került bevezetésre – a felszámoláshoz hasonló eredményt elérve – a vállalkozói igazolvány visszavonása. Hasonló okok miatt módosította a 14. § (1) bekezdésének d) pontját a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1995. évi XII. törvény és vezette be a járulékfizetési kötelezettség elmulasztása esetére a vállalkozói igazolvány visszavonását.
Már az 54/1993. (X. 13.) AB határozat rámutatott arra, hogy az egyéni vállalkozó adópolitikai szempontból közelebb áll a személyi jövedelemadót fizetőkhöz, mint a gazdasági társaságokhoz (ABH 1993, 340, 343). Az 1105/B/1993. AB határozat pedig kifejtette, hogy a vállalkozás feltételeinek meghatározásánál elfogadható indok lehet az adók nagyobb biztonsággal való befolyásának biztosítása (ABH 1994, 637, 640.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az adott esetben a vállalkozáshoz való jog korlátozását nem találta alkotmányellenesnek és az Etv. 14. § (1) bekezdés c) és d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az egyik indítvány azt fejtette ki, hogy az Etv.-től eltérő rendelkezést tartalmaz az R. 4. § (7) bekezdésének b) pontja, amely egyrészt általában az adó-, vám- és járadékfizetési kötelezettség nem teljesítését teszi feltétellé, eltérve az Etv.-ben megjelölt 12 hónapi mulasztástól, másrészt a már megadott engedély visszavonását is előírja. Az indítványozó az R. 5/A. §-ának (3) bekezdését is ellentétesnek tekintette az Etv. rendelkezéseivel. Az indítványozó a R. módosítása miatt álláspontját úgy változtatta meg, hogy az 5/A. § (3) bekezdése helyett az 5/A. § (14) bekezdésének a) pontját tartja alkotmányellenesnek. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 8. §-a (2) bekezdésének megsértésére, valamint kormányrendeletnek törvénnyel ellentétes rendelkezése miatt fennálló alkotmányellenességre, azaz az Alkotmány vonatkozó szabályának megjelölése nélkül a 35. § (2) bekezdésével való ellentétre.
Az R. szabályai az indítvány beadása után ismételten változtak, de továbbra is hatályosak azok a rendelkezések, amelyek – az indítványban kifogásolt módon – az adótartozás fennállta esetén nem teszik lehetővé a vállalkozói igazolvány kiadását, illetve ezen az alapon a vállalkozói igazolvány visszavonását írják elő. Az Alkotmánybíróság ezért érdemben foglalkozott az indítvánnyal és először azt vizsgálta meg, hogy volt-e felhatalmazás az R. támadott rendelkezéseinek kibocsátására.
Az R.-t az 5/A. §-sal a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításáról szóló 142/1992. (X. 27.) Korm. rendelet egészítette ki. Mind az R., mind az azt módosító rendelet kibocsátására a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényben adott felhatalmazásra hivatkozással történt. E törvény 19. §-ának (1) bekezdése felhatalmazta a Kormányt, hogy a közúti közlekedési szolgáltatások végzésének feltételeit rendeletben állapítsa meg. Így törvényi felhatalmazás alapján határozta meg a Kormány a taxiengedélyeknek az R. 5/A. §-a (3) bekezdésében meghatározott olyan feltételét, amely az Etv.-ben nem szerepelt (olyan igazolás megkövetelését, amely szerint az engedély kérelmezőjének nincs adótartozása).
Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy az Etv. a megalkotását követően ismételten módosult, és ennek során a vállalkozói igazolvány megtagadásának szabályai is változtak. A megtagadási esetek köre 1995-ben és 1996-ban bővült:
– az Etv. 5. §-a (1) bekezdésének f) pontját a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1995. évi XII. törvény 23. §-ának (1) bekezdése megváltoztatta: míg korábban a tartozás megfizetéséig az a személy nem kaphatott vállalkozói igazolványt, akinek 12 hónapot meghaladó adófizetési hátralék miatt visszavonták vállalkozói igazolványát, addig az Etv. módosítása kiterjesztette ezt a szabályt a járulékfizetés elmulasztása esetére,
– az Etv. 5. §-a (1) bekezdésének szövegét az egyes köztartozások behajtásával összefüggő törvények módosításáról szóló 1996. évi LX. törvény 14. §-ának (1) bekezdése úgy változtatta meg, hogy egy új g) pontot iktatott be, amely szerint nem kaphat vállalkozói igazolványt az, akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van.
Az Etv. módosításainak eredményeként tehát az adó- és járuléktartozás az Etv. szerint is a vállalkozási tevékenység végzésének kizáró oka lett. Így az Etv. szabályaival összhangban áll az R. 5/A. §-a hatályos (14) bekezdésének a) pontja, illetve az a) ponttal tartalmilag összefüggő (8) bekezdése, amelynek alapján a vállalkozói igazolvány megadásának feltétele a nemleges adóigazolás.
A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság elutasította a törvénnyel ellentétes rendeleti szabályozásra vonatkozó indítványt.
3. Az indítványok beadása után az R. többször módosult. Ennek egyik lépéseként a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításáról szóló 68/2001. (IV. 20.) Korm. rendelet az R. 4. §-a helyébe új szabályokat iktatott be, és az új 4. § már csak öt bekezdést tartalmazott. Ezután a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításáról szóló 277/2001. (XII. 22.) Korm. rendelet 12. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte az R. 4. §-ának (2), (3) és (5) bekezdését.
a) Az egyik indítványozó bejelentette, hogy az eredeti indítványban az R. 4. §-a, 4/A. §-a és 5/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett kérelmének indokolását a jogszabályok megváltozása miatt már nem tekinti helytállónak, de továbbra is aggályosnak tartja azt, hogy a vasúti és a légi fuvarozási ágazatban a szakmai és pénzügyi követelményekre vonatkozóan ,,változatlanul érvényben vannak azok a kedvező feltételek, amelyekkel a jogalkotás indokolatlan előnyt biztosít részükre”. Az indítványozó az indokolatlan előny miatt aggályait fenntartotta és kérelem előterjesztése nélkül bejelentette, hogy ,,ezt a jogi helyzetet az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésébe ütközőnek tekintjük”.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. §-ának (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. A módosított indítvány nem felel meg az Abtv.-ben előírt követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság az R. 4. §-a, 4/A. §-a és 5/A. §-a tárgyában előterjesztett indítványt visszautasította.
b) A támadott jogszabályok módosítására, illetőleg hatályon kívül helyezésére tekintettel az egyik indítványozó visszavonta az R. 4. §-a (7) bekezdésének a) pontjára vonatkozó indítványát.
Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítvány visszavonása miatt az Alkotmánybíróság az R. 4. § (7) bekezdése a) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában indult eljárást megszüntette.
c) Egy további indítványozó az R. – a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításáról szóló 31/1995. (III. 24.) Korm. rendelet 1. §-ával meghatározott – 4. § (7) bekezdése c) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában terjesztett elő kérelmet. Ezt a támadott rendelkezést a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításáról szóló 68/2001. (IV. 20.) Korm. rendelet az R. 4. §-a új szövegének meghatározásával hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság csak az Abtv. 38. §-a szerint előterjesztett bírói kezdeményezés vagy az Abtv. 48. §-án alapuló alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét. A jelen indítvány nem tartozik egyik említett esetkörbe sem. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság az R. 4. § (7) bekezdése c) pontja tárgyában megindult eljárást megszüntette.
Budapest, 2003. május 13.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr.Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás