PK BH 1995/347
PK BH 1995/347
1995.06.01.
A szerződés alapján nyújtott tartásnak az eltartott körülményeihez képest kell megfelelőnek lennie [Ptk. 586. § (1) bek.].
A felperesek édesapja - néhai P. I. - 1992. augusztus 14-én tartási szerződést kötött a II. r. felperes volt házastársával, az alperessel. A tartás ellenértéke a b.-i 252. számú tulajdoni lapon 155. helyrajzi szám alatt felvett házas ingatlannak az eltartott tulajdonában álló 1/2-ed része, valamint összes ingósága. Az ingatlan másik 1/2-ed részének tulajdonosai egymás között egyenlő arányban a felperesek. A szerződésben a tartás havi értékét 5000 forintban, az ingatlanilletőség értékét pedig 500 000 forintban határozták meg. Az eltartó a szerződés teljesítése érdekében 1992. augusztus 21-én az eltartotthoz költözött, és megkezdte a szerződésben foglaltak teljesítését. Az 54 éves eltartott másnap váratlanul rosszul lett, kórházba került, ahol agyembóliát állapítottak meg. Ezt műtéttel próbálták gyógyítani. Az alperes Szombathelyen, majd Nagykanizsán a kórházban naponta látogatta az eltartottat, és ellátta az ilyenkor szükséges teendőket. Az eltartott 1992. szeptember 10-én meghalt. Temetését az alperes intézte, és fedezte a költségeket. Az eltartott halála után az alperes a b.-i ingatlanból kiköltözött, és a peres felek az ingatlant 1993. március 18-án 1000 000 forintért eladták. Megállapodtak abban, hogy a vételárból az eltartott tulajdonában álló 1/2 rész fejében befolyó 500 000 forint vételárrész e per eredményétől függően illeti meg a feleket.
A felperesek módosított keresetükben a tartási szerződés érvénytelenségének és annak megállapítását kérték, hogy az eltartott tulajdonában volt ingatlan, illetőleg vételára, mint az örökhagyó törvényes örököseit őket illeti.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, és megállapította, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár 1/2-ed része az alperest illeti. Tényként megállapította, hogy az alperes a szerződésben foglaltakat teljesítette, s a szerződés „szerencseszerződés”jellege miatt nincs jelentősége annak, hogy az alperesnek a tartási kötelezettségét csak rövid ideig kellett teljesítenie. Önmagában ez a tény a szerződés érvénytelenségének megállapítására nem alkalmas.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperesek kérték. A jogszabálysértést abban látták, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták a tartási szerződés visszterhes jellegét, mert az eltartottnak a kórházba kerülése miatt nem volt szükséges a tartásra, így az alperes tartási kötelezettsége nem állott be. Emiatt a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással - álláspontjuk szerint - a szerződést megtámadhatták, mert az eltartottnak a tartási szerződéssel kapcsolatos az a feltevése, hogy őt az alperes élete végéig tartani fogja, tévesnek bizonyult.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperesek édesapja a Ptk. 586. §-ában szabályozott tartási szerződést kötött az alperessel, amelyben a tartás ellenértéke az ingóságain túl az ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányada volt. Ellenszolgáltatás fejében vállalt tartási kötelezettség esetén a tartásra jogosult szolgáltatásával szemben a kötelezett részéről huzamos, időszakonként visszatérő, a jogosult haláláig tartó kötelezettség áll szemben. Az a teher azonban, amelyet a kötelezett tartásként magára vállal, a szerződés létrejötte idején bizonytalan, mert a nyújtandó tartás értéke lehet kevesebb, de lehet több is, az ellenszolgáltatással átruházott vagyon értékénél. Az utóbbi az eltartó „kockázata”. A szerződés érvényességét nem érinti, hogy az eltartónak a kötelezettségét az eltartott teljesen váratlanul bekövetkezett halála folytán csak igen rövid ideig kellett teljesítenie. A Ptk. 586. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. A megvalósuló tartásnak az eltartott körülményeihez és szükségleteihez képest kell megfelelőnek lennie, ez pedig a bizonyítás anyagából következően az adott esetben megvalósult. Az alperes augusztus 21-én költözött a néhai ingatlanába, és megkezdte a szolgáltatások teljesítését, majd azt akkor is folytatta, amikor a néhai kórházban volt. Naponta látogatta, tartotta a kapcsolatot az orvosokkal, az ápolószemélyzettel, gondoskodott tiszta ruházatról és a néhai állapotának megfelelő élelemfeljavításról. Mindez hozzátartozott a szerződésbeli kötelezettségének teljesítéséhez, s hogy három héten át tartott, nem teszi a szerződést érvénytelenné. Az eltartottnak tehát az a feltevése, hogy őt az alperes élete végéig tartani fogja, nem hiúsult meg.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20. 546/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás