PK BH 1995/349
PK BH 1995/349
1995.06.01.
Ha az örökbe fogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek között nem alakul ki valóságos szülő-gyermeki kapcsolat, és annak jövőbeli megvalósulására sincs remény, az örökbefogadás fenntartásához sem a feleknek, sem a társadalomnak nem fűződik érdeke [Csjt. 46. §, 57. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az örökbe fogadó felperes és az alperes, mint örökbefogadott közötti örökbefogadást felbontotta. Ítéletének indokolása szerint a felperes és P. E. mint házastársak közösen fogadták örökbe az 1988. május 19-én született alperest. Az örökbe fogadó szülők házassága azonban rövidesen megromlott, életközösségük 1990. január 26-án megszűnt, és a bíróság a házasságukat felbontotta. A bontóperben kötött egyezség szerint az alperes az örökbe fogadó anyánál nyert elhelyezést, aki T.-re költözött és az alperessel jelenleg is ott él. A felperes újabb házasságot kötött, amelyből gyermeke is született, és P.-n lakik. A felperes és az alperes között az örökbefogadás társadalmi rendeltetését nem tölti be, és nem áll a kiskorú alperes érdekében sem annak fenntartása, mert a felperessel a családi közösséget soha nem észlelte, róla emlékképe sincs, és nem várható, hogy kettőjük kapcsolatában olyan irányú változás történjék, amely közöttük szülő-gyermeki viszonyt alakítana ki. Ezzel szemben az alperes örökbe fogadó anyját és annak élettársát tekinti szüleinek, akik megfelelően gondoskodnak róla. Mindezek alapján a Csjt. 57. §-ának (1) bekezdése értelmében az örökbefogadás felbontása iránti kereset megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint nem indokolja az örökbefogadás felbontását, hogy a felperes körülményeiben olyan változás következett be, ami „saját anyagi és kényelmi okai miatt” terhessé teszi számára az örökbefogadást, mert az örökbe fogadó anya körülményei is megváltoztak azáltal, hogy őt a felperes elhagyta. Az örökbefogadás felbontása ellentétes a kiskorú alperes érdekével is. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján, tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Helyesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az örökbefogadás felbontásának elsődleges szempontja az örökbe fogadott kiskorú gyermek érdeke. Mindaddig, amíg esély van arra, hogy az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését képes betölteni, és a kiskorú örökbefogadott részére biztosítani az ezzel járó előnyöket, az örökbefogadás nem bontható fel. Kétségtelen az is, hogy önmagában az örökbe fogadó szülők házasságának felbontása, a felperes újabb házasságkötése, eltávolodása a gyermektől, és az, hogy a felperes - személyes előadásából kitűnően (2. sorsz. tárgy. jkv. 2. old.) - nem fontolta meg kellően az örökbefogadásra irányuló nyilatkozatát, nem ad alapot az örökbefogadás felbontására. A Csjt. 46. §-a szerint az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai, és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen, és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik nem képesek megfelelően nevelni. Az örökbefogadás célja tehát kettős: egyrészt a vérségi származáson alapuló rokoni kapcsolattal azonos jogi kötelék létrehozása az örökbe fogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek között, annak a törvényben meghatározott családjogi (felügyelet, tartás stb.) és öröklési jogi jogkövetkezményeivel, másrészt a családi közösségben megvalósuló nevelés biztosítása a kiskorú részére. Abban az esetben, ha az örökbe fogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek között nem alakult ki valóságos szülő-gyermeki kapcsolat, és annak jövőbeli megvalósulására sincs remény, az örökbefogadás a rendeltetését nem tölti be, olyan formai kötelék csupán, amelynek fenntartásához sem a feleknek, sem a társadalomnak nem fűződik érdeke. A fentiek alapján nem sértett jogszabályt a bíróság, amikor megállapította, hogy a peres felek közötti örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be. Az alperes mindössze hét hónapot élt közös háztartásban a felperessel, és húsz hónapos volt, amikor örökbe fogadó szülei között az életközösség megszűnt. Azóta a felperessel semmiféle kapcsolata nincs, rá nem emlékszik, és a felperes elzárkózása, valamint a nagy távolság miatt közöttük valódi apa-fiúi kapcsolat kialakulására a jövőben sincs remény. Az alperes az örökbefogadó anyjával és annak élettársával él együtt, akik megfelelően gondozzák, nevelik, tényleges családi otthont biztosítva a részére. A pszichológus szakértő szerint a gyermek örökbe fogadó anyja élettársát tekinti a másik szülőjének. Mindezek alapján az örökbefogadás fenntartása az alperes egészséges személyiségfejlődését sem szolgálná.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 975/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás