PK BH 1995/350
PK BH 1995/350
1995.06.01.
Vagyoni viszonyok értékelése a gyermektartásdíj megállapításánál [Csjt. 69/A. §, 69/C. § (1) bek. a) és b) pontok].
Az elsőfokú bíróság a felek 1980. november 16-án megkötött házasságát felbontotta. A házasságból 1981-ben született Adrient és az 1982-ben született Pétert az anyánál helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy 1989. augusztus 1. napjától kezdődően gyerekenként havi 5000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizessen meg az alperesnek, és rendezte a kapcsolattartást. A volt közös lakás kizárólagos használatára - lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére kötelezés nélkül - az alperest jogosította fel, mert a felperes a lakásból önként, a véglegesség szándékával elköltözött.
A felek a közös tulajdonú lakásukat a bontóper folyamatban léte alatt értékesítették, és az eladási árat egymás között egyenlő arányban megosztották.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a folyamatos gyermektartásdíjra vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. A hátralékot az időközi teljesítések beszámításával 1993. június 30. napjáig 106 000 forintban határozta meg, melynek kiegyenlítésére havi 2000 forintos részletfizetést engedélyezett.
A tartásdíj összegének meghatározásánál a bíróság a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyait, valamint a gyermekek indokolt szükségleteit vette alapul.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Csjt. 69/C. §-a (1) bekezdésének b) pontjának nem megfelelő alkalmazása miatt törvénysértő, ugyanis a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy ő (a felperes) jelentős értékű ingatlanokkal rendelkezik, illetve az ingatlanának értékesítéséből jelentős bevételre tett szert. Az APEH részére teljesített nagy összegű befizetések nem a jelenlegi jövedelmi viszonyait tükrözik. Sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy az alperes is rendelkezik OTP öröklakással, melynek megszerzéséhez szociálpolitikai kedvezményben részesült. Mindezek alapján a megállapított tartásdíj mértékét eltúlzottnak állította.
A jogerős ítélet nem törvénysértő.
A Csjt. 69/C. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, valamint mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira is. A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésére áll.
A vállalkozó foglalkozású felperes 1989. évi tiszta jövedelme 134 245 forint volt. Az 1990. évi adóbevallása veszteséget mutatott ki, az 1991. évi adóbevallása pedig nemleges volt, adóvizsgálat az APEH megyei igazgatóságának 1992. március 16-i átirata szerint folyamatban van.
A bíróság a gyermektartásdíj alapjának megállapításakor az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor a felperesnek az önadózás szabályai szerint elkészített adóbevallása adatai mellett az alperesi vagyoni körülményeit is mérlegelési körébe vonta [BH 1994/2/82. sz.].
A felperesnél végzett környezettanulmány, az okiratokkal bizonyítottan felperesi tulajdonban levő nagy értékű ingatlanok, melyek közül egy műhely jelentős bevétellel járó hasznosításra is alkalmas, továbbá a felperes által gyermekenként 4000 forint tartásdíj felajánlása elegendő bizonyítékul szolgálnak annak megállapítására, hogy a felperes tényleges jövedelme az 1992. évi adóbevallás szerinti 46 051 forintot lényegesen meghaladja, vagyoni helyzete pedig az 1993. évre igazolt táppénzes állományok ellenére is lehetővé teszi számára a megítélt összegű tartásdíj megfizetését.
Az alperes a közös tulajdonú ingatlan értékesítéséből őt illető összeg felhasználásával vett lakást, mely a kiskorú gyermekek lakásául is szolgál, az előtörlesztésen felüli hiteltartozás törlesztő részlete havi 10 420 forint. Jövedelme a munkáltató igazolása szerint 15 959 forint, amely a gyermekek után járó családi pótlékkal egészül ki.
Ilyen körülmények között a felperes terhére megállapított tartásdíj a jogszabályi követelményeknek megfelel, az a gyermekek ellátásához indokolt és szükséges mértékű. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 970/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás