36/1995. (VI. 2.) AB határozat
36/1995. (VI. 2.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1995.06.02.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálására és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése által ,,Kaposvár város általános rendezési terv korszerűsítés területfelhasználási és szabályozási terve'', szabályozási előírásairól alkotott 24/1994. (VI. 15.) számú önkormányzati rendeletének
a) 16. § (33) bekezdése alkotmányellenes, ezért e rendelkezést megsemmisíti;
b) 29. § (3) bekezdése, valamint 6. és 7. számú melléklete nem alkotmánysértő, ezért e rendelkezések megsemmisítése iránt előterjesztett kezdeményezést elutasítja.
A megsemmisített rendelkezés e határozat közzétételének napján veszti hatályát.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. Kaposvár város közgyűlésének 24/1994. (VI. 15.) számú rendelete (a továbbiakban: Kgyr.) a 16. § (33) bekezdésében ,,Földgázellátás'' cím alatt akként rendelkezik, hogy ,,A városközpontban és a védett területeken a városképi szempontok miatt parapet-fűtésre a szakhatóság csak városi főépítészi ellenjegyzéssel adhat engedélyt;'' A Kgyr. 29. §-a pedig — melynek fejezetcíme: ,,Telekalakítási és építési tilalom, építési korlátozás'' — a (3) bekezdésében azt írja elő, hogy ,,A városfejlesztési elképzelésekkel érintett ingatlanok jegyzékét a rendelet 6. és 7. számú mellékletei tartalmazzák a műleírás kivonataként''. E mellékletekben — 5 vagy 10 éven belül, illetve 10 éven túl megvalósítandó — városfejlesztési célú tervmegnevezések szerepelnek, a terveket érintő helyrajzi számok feltüntetésével és térképszelvényi utalásokkal.
2. A köztársasági megbízott — miután a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával a kaposvári önkormányzat nem értett egyet — a Kgyr. fentebb idézett rendelkezései törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
2.1. Álláspontja szerint az önkormányzat nem rendelkezhet úgy, hogy műemléki és helyi védelem alatt álló területeken ,,a szakhatóság főépítészi ellenjegyzéssel engedélyezheti a homlokzati égéstermék kivezetést — parapet-fűtést''. A Kgyr. 16. § (33) bekezdése ugyanis ellentétben van a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) 116. § (2) bekezdésében foglalt általános tilalommal.
2.2. Véleménye szerint a Kgyr. ,,konkrét formája jogszabálysértő'', mert a 29. § (3) bekezdése ,,a mellékletekre utalással, valamint az önkormányzati rendelet két melléklete. . . a telkek felsorolásával ténylegesen számos egyedi döntés összesítését foglalja magában''. Ennek következtében az ,,egyedi döntések rendeleti formában való megjelentetésével gyakorlatilag kizárja e jogorvoslat és a bírósági felülvizsgálat benyújtásának a lehetőségét''. E szabályozás pedig ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított azzal a joggal, hogy a jog- vagy érdeksérelemmel érintett személyek a nem normatív döntések ellen jogorvoslattal élhetnek.
3. A kezdeményezés részben megalapozott, részben alaptalan.
4. A Kgyr. 4—5. számú melléklete szerint a városközpontban és a város egyéb igazgatási területén a műemlékek, műemlék jellegű épületek és helyi védelem alatt álló területek és épületek száma több mint négyszáz. A Kgyr. 16. § (33) bekezdése szerint ezeken a területeken, ,,parapet-fűtésre a szakhatóság'' főépítészi ,,ellenjegyzéssel'' engedélyt adhat. Az OÉSZ 116. § (2) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy ,,Homlokzati égéstermék-kivezetés nem létesíthető a) az építésügyi hatóság által igazoltan műemléki, illetőleg városképi védelem alatt álló épületben;…'' A miniszteri rendelettel kiadott OÉSZ a Kgyr.-nél magasabb szintű jogszabály. A Kgyr. kifogásolt rendelkezése sérti az OÉSZ-nek a parapet-fűtés engedélyezését a megjelölt területeken kategorikusan tiltó szabályát. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint pedig a helyi önkormányzat rendelete ,,nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. Ezért az Alkotmánybíróság a Kgyr. 16. § (33) bekezdését megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (1) bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontját a határozatának a hivatalos lapban való közzététele napjában határozta meg. Korábbi időpontot azért nem állapított meg, mert azzal jogerős parapet-fűtést engedélyező határozatok birtokában lévő személyek jóhiszeműen gyakorolt jogainak esetleges sérelmét idézte volna elő.
5. A Kgyr. 29. § (3) bekezdése és a rendelet 6—7. számú melléklete konkrét formájának — ahogyan a kezdeményező megfogalmazta — alkotmányossági megítéléséhez előzetesen vizsgálni kellett az általános rendezési tervvel szemben támasztott speciális törvényi követelményeket.
5.1. Az általános rendezési terv a települési önkormányzat sajátos jogi normája. Hosszú távon határozza meg a település szerkezetét, az építmények, a műszaki infrastrukturális rendszerek térbeli elrendezését, a környezetvédelmi és a tájrendezési előírásokat, a területfelhasználás elveit, az építési hatósági tevékenységben érvényesítendő követelményeket. A rendezési terv kiemelkedő jelentőségére tekintettel az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Étv.) 5—6. §-a a terv elfogadásához — a többi önkormányzati rendelet megalkotásához képest — különleges eljárási szabályokat ír elő. Rendezési programot kell kidolgozni, azt az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel egyeztetni, a lakossággal pedig ismertetni kell. Ugyanezt az eljárást meg kell ismételni abban a fázisban, amikor a programot rendezési tervjavaslattá alakítják át. A rendezési tervekről — jóváhagyásuk előtt — a lakosság szintén véleményt nyilváníthat. Az észrevételek, vélemények el nem fogadása esetén pedig az önkormányzatot indokolási kötelezettség terheli. A törvény tehát széles körű lehetőséget biztosít a lakosság jogainak és érdekeinek jogszabályban figyelembe veendő érvényesítésére. A rendeletben elfogadott általános rendezési terv — amely az igazgatási területeket felhasználási lehetőségeik szerint vázlatosan, rendszerint a rendelet mellékletét képező térképszelvényeken övezeti sorolással, szám- vagy betűmegjelöléssel, esetleg eltérő színezéssel, vagy az érintett területeken lévő telkek jellemző adatainak (pl. helyrajzi szám, utca, házszám stb.) rendelet-mellékleti felsorolásával jelöli meg — közhatalmi aktus, amely a településen fekvő ingatlanok tulajdonosaira, használóira és az önkormányzat szerveire egyaránt kötelező.
Önmagában az a megoldási forma, amely a különböző területfelhasználási egységeket a rendeletben vagy a rendelet mellékletében területileg pontosan körülhatárolja, jogi következményeit illetően semmiben sem különbözik attól a megoldási változattól, amely ugyanezt az ingatlanok azonosító adatainak közzététele útján teszi meg. Mindegyik megoldási mód ugyanis tételesen meghatározott ingatlanokra vonatkozik. A különbség csupán annyi, hogy az előbbi alkalmazási forma esetén csak a rendelet vagy melléklete áttekintése alapján lehet meggyőződni arról, hogy mely ingatlanok tartoznak — egyedileg is, összesítve is — valamely területfelhasználási egységbe, az utóbbi esetben ezt egyszerűbb módon meg lehet tudni. A telkek puszta felsorolásából tehát ugyanúgy nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a rendelet számos — fellebbezést kizáró — egyedi hatósági döntést összesít, mint ahogyan a felsorolást mellőző, de rejtetten ugyanannyi telket érintő rendeleti fogalmazás sem elégíti ki önmagában a normativitás követelményét.
5.2. A rendelet alkotmányosságát egyrészt elfogadási eljárása, másrészt végrehajtási szabályozása határozza meg. Az Alkotmánybíróság mindig konkrétan vizsgálja, hogy az indítvánnyal megtámadott helyi rendeletek sértik-e az Alkotmány, vagy más magasabb szintű jogszabály rendelkezését. Így pl.
— a 42/1992. (VII. 16.) AB határozatával az önkormányzat rendeletét azzal az indokkal semmisítette meg, mert a nagyközségi ,,képviselő-testület kivonta döntését az általános rendezési tervek elfogadásához előírt garanciális szabályok alól'' (ABH 1992. 371.),
— a 6/1994. (III. 18.) AB határozatával a város önkormányzati képviselő-testületének rendeletét azért semmisítette meg, mert a rendeletet realizáló hatósági határozatok meghozatalának kizárásával ,,ténylegesen számos egyedi döntés összesítését'' foglalta magában, ami gyakorlatilag megfosztotta az érdekelteket ,,a fellebbezés és a bírósági felülvizsgálat'' lehetőségétől (ABH 1992. 66—67.),
— a 995/B/1994. számú határozatával viszont elutasította azt az indítványt, mely kifogásolta, hogy az érdekeltek a telküket is érintő övezetmódosítási tervezetről nem tudtak ,,véleményt nyilvánítani'', az elfogadott általános rendezési tervet pedig fellebbezéssel nem támadhatták meg. Az Alkotmánybíróság — bizonyítási eljárás eredményeként — megállapította, hogy a vizsgált esetben az ,,Ör. nem tekinthető egyedi ügyben hozott határozatnak'', mert az Ör. szabályai ,,eseti építésügyi hatósági határozatokban realizálódnak''. E határozatok ellen pedig az érdekeltek ,,jogorvoslattal (fellebbezéssel, majd bírósági felülvizsgálati kérelemmel) élhetnek.'' (ABK 1995. március 138.)
5.3. A Kgyr. 29. § (3) bekezdése és 6—7. számú melléklete vitathatatlanul építési tilalom, illetve korlátozás lehetőségére utal. A Kgyr. azonban alkotmányosan kibocsátott jogszabály, elfogadásának törvényellenességét semmilyen adat nem támasztja alá. A Kgyr. megalkotási eljárását a kezdeményező sem kifogásolta. A Kgyr. támadott §-a és két melléklete pedig nem tekinthető ,,számos egyedi döntés'', mégpedig a jogorvoslatot eleve kizáró hatósági határozat összesítésének, hanem tételes telekadatokat ismertető normának. A normatív szabályozás — a városrendezési elképzelések megvalósulása folyamatában — megannyi konkrét építésügyi hatósági határozatban ölt majd testet. E határozatok elleni jogorvoslati lehetőséget a Kgyr. viszont nem zárja ki. Ezért az Alkotmánybíróság a Kgyr. 29. § (3) bekezdése és a rendelet 6—7. számú melléklete megsemmisítése iránt benyújtott kezdeményezést elutasította.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 965/H/1994.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás