MK BH 1995/379
MK BH 1995/379
1995.06.01.
Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat az ügyet befejező határozat ellen előterjesztett jogorvoslati kérelemben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania [Pp. 109. § (2) bek., 110. § (2) bek.]
A felperes 1970. szeptember 29-től állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában, legutóbb kazánfűtő munkakörben.
Az alperes a felperes munkaviszonyát az 1993. április 20-án kelt írásbeli intézkedésével, rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondást azzal indokolta, hogy a felperes munkahelyéről három napon, 1993. április 14-15-16-án igazolatlanul távol volt.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresete a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítása alapján a munkaviszonya helyreállítására és az elmaradt munkabére megfizetésére irányult. Arra hivatkozott, hogy 1993. április 14-én kerékpárral közlekedve baleset érte. A közvetlen munkahelyi vezetőjének, a csoportvezetőnek jelezte, hogy nem tud a munkahelyén megjelenni, ezért szabadság kiírását kérte. 1993. április 16-án pedig műszakkezdés előtt megjelent a munkahelyén, csupán nem állították munkába, mert már a helyettesítője is bejött. Így a távollétét alaptalanul tekintette az alperes igazolatlan mulasztásnak.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes az 1993. április 14-15-i távollétét orvosi igazolással nem tudta igazolni, és az év folyamán igénybe vett betegszabadsága miatt az igazolás nélküli betegszabadságra már nem volt jogosult. Ezért a rendkívüli felmondást a munkaügyi bíróság megalapozottnak találta.
A felperes az ítélettel szemben fellebbezéssel élt. Az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt-adó határozat hozatalát kérte. A fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett. A megyei bíróság végzésével az igazolási kérelemnek helyt adott, és ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, az alperest kötelezte a felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására és 141 210 Ft elmaradt munkabér megfizetésére.
A megyei bíróság ítéletének indokolásában - a becsatolt kimutatás alapján - megállapította, hogy a felperes a távolmaradását megelőzően az adott naptári évben nyolc nap betegszabadságot vett ki orvosi igazolással, így két nap igazolás nélküli betegszabadság igénybevételére még jogosult volt. Ezért a két nap mulasztás az előbbiek alapján igazoltnak tekinthető. A megyei bíróság a rendkívüli felmondást az okból is jogellenesnek találta, hogy az alperes csak a tudomásszerzést követő hatodik napon, 1993. április 21-én közölte a felperessel a rendkívüli felmondást. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Érdemben az 1967: II. törvény 137. §-a (2) bekezdésének téves értelmezése miatt tartotta törvénysértőnek a megyei bíróság ítéletét, mert álláspontja szerint nyolc nap betegszabadság igénybevétele után már csak orvosi igazolás mellett illette meg a felperest betegszabadság. Sérelmezte a rendkívüli felmondási jog késedelmes gyakorlására alapítottan is a jogellenesség megállapítását, mivel a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes magatartásáról csak április 19-én értesült. Ezt azonban a másodfokú bíróság nem vizsgálta, és a jogi képviselő nélkül eljárt alperes figyelmét sem hívta fel a háromnapos határidő számításának szabályára. Továbbá a felperes fellebbezésének elkésettsége miatt is támadta a jogerős ítéletet. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1967: II. törvény 137. §-ának (2) bekezdése értelmében nem kell a keresőképtelenséget igazolni évente egy alkalommal, legfeljebb három munkanapig terjedő betegszabadság esetén. E rendelkezés alapján helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy mivel a felperes az adott naptári évben orvosi igazolással vett igénybe nyolc nap betegszabadságot, az elszenvedett sérülése miatti távollét idejére két nap betegszabadság igazolás nélkül megillette. Ennélfogva a rendkívüli felmondás indokaként megjelölt kötelezettségszegés, az igazolatlan mulasztás a felperes terhére nem volt megállapítható, tehát a rendkívüli felmondás jogellenes. E tekintetben a felülvizsgálati kérelem az 1967: II. törvény 137. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésére hivatkozva alaptalanul támadta a jogerős ítéletet.
Az 1967: II. törvény 96. §-ának (3) bekezdésében a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt szubjektív határidő betartására vonatkozóan a tényállást az eljárt bíróságok nem tisztázták. A per adataiból nem állapítható meg ugyanis, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató a felperes távollétéről mikor szerzett tudomást, hitelt érdemlően. Ezért a felülvizsgálati kérelem a rendkívüli felmondás formai okból - a felmondási jog késedelmes gyakorlása miatt - történt jogellenessé nyilvánítását, annak megalapozatlansága miatt, helytállóan támadta. Ez azonban a jogerős ítéleti döntés érdemét nem érintette, minthogy a rendkívüli felmondás az 1967: II. törvény 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek hiányában - az előbbiekben kifejtettek szerint - jogellenes.
A Pp. 275/B. §-a értelmében, ha a törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. A Pp. 110. §-ának (2) bekezdése szerint az igazolási kérelemnek helyt-adó határozat az ügyet befejező határozat elleni jogorvoslati kérelemben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania [Pp. 109. § (2) bek.]. Ez utóbbi feltétel hiányában az alperes felülvizsgálati kérelmében - a felperes igazolási kérelmének helyt adó végzésre tekintettel - a fellebbezés elkésettségére hivatkozással ugyancsak sikertelenül támadta a jogerős ítéletet.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségeik tekintetében a határozathozatal mellőzését kérték, ezért e tárgyban határozni nem kellett. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 384/1994/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás