BK BH 1995/384
BK BH 1995/384
1995.07.01.
I. Nincs helye a feltételes szabadság megszüntetésének akkor, ha a terhelt az újabb, végrehajtható szabadságvesztésre ítélését eredményező bűncselekményt a közkegyelmi törvény hatálybalépését követő három éven belül, de a feltételes szabadság lejárta után követte el [Btk. 48. § (4) bek., 1990. évi XXXIX. tv. 9. §].
II. Ha a terheltet a közkegyelem folytán csökkentett szabadságvesztésből bocsátották feltételes szabadságra, meg kell állapítani a közkegyelem hatályvesztését, és az összbüntetési eljárás során a még hátralevő teljes (a feltételes szabadság tartamával nem csökkentett) szabadságvesztés tartamát kell figyelembe venni [Btk. 92. § (1) és (2) bek., 93. § (2) bek., 1990. évi XXXIX. tv. 9. §].
A városi bíróság az elítélttel szemben kiszabott 5 év 6 hónapi fegyházbüntetést (I.) valamint egy 6 év 10 hónapi fegyházbüntetést (II.) foglalt összbüntetésbe, és az összbüntetés tartamát 12 évi fegyházban állapította meg. Az ítélet ellen az elítélt jelentett be fellebbezést további mérséklésért.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság a városi bíróság ítélete I. pontjában írt elítéltetéssel kapcsolatban a tényállást a következőkkel egészíti ki.
A N.-i Városi Bíróság és a Somogy Megyei Bíróság határozatával a vádlottal szemben kiszabott 5 év 6 hónapi fegyházbüntetés vonatkozásában a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság az 1990. június 18. napján kelt határozatával megállapította, hogy a szabadságvesztés tartama közkegyelem folytán 4 év 9 hó 22 napra csökkent. A terhelt ebből a közkegyelemmel csökkentett tartamú büntetéséből 1990. június 22. napján a büntetés négyötöd részének a kitöltése után feltételes kedvezménnyel szabadult, ennek hiányában a büntetését 1991. október 14. napján töltötte volna ki. A fenti kiegészítéssel a városi bíróság helyesen állapította meg, hogy az elítélttel szemben több szabadságvesztés büntetést hajtanak végre folyamatosan, ezért a Btk. 92. §-a alapján az összbüntetési eljárást le kell folytatni. Tévedett azonban az összbüntetés tartamának megállapításánál. Az elítélt a közkegyelem folytán csökkentett tartamú büntetéséből 1990. június 22. napján feltételes kedvezménnyel szabadul, így a feltételes szabadság 1991. június 21. napján eredményesen eltelt. A terhelt az újabb bűncselekményt nem a feltételes szabadság tartama alatt, hanem ennek a letelte után követte el, ezért a feltételes szabadság megszüntetésére nem kerülhetett sor. A terhelt viszont az újabb bűncselekményt 1992. október 15. napján - tehát a közkegyelem várakozási ideje alatt - követte el, ezért a közkegyelem hatályvesztését meg kellett állapítani (1990. évi XXXIX. tv. 9. §). A közkegyelem hatályvesztése folytán tehát a vádlottnak további szabadságvesztést kell letölteni az I. pont alatt írt elítéltetésből is.
Bár az I. pont alatti szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetésre nem került, a másodfokú bíróság mégis a teljes le nem töltött rész (1 év 3 hó 22 nap) figyelembevételével döntött az összbüntetési mérséklésről. Az elítéltet ugyanis a közkegyelemmel csökkentett szabadságvesztésből bocsátották feltételes szabadságra, ez a végrehajtási közkegyelem pedig később hatálytalanná vált, ezért a feltételes szabadság időpontja és tartama is megváltozik, az erre vonatkozó rendelkezésre most már az összbüntetéssel kapcsolatosan kerül sor.
Mivel az elítélt a büntetését 1991. október 14. napján töltötte volna ki teljes egészében, így a le nem töltött büntetése 1 év 3 hó 22 nap. A fenti hivatkozottakra figyelemmel ily módon a vádlott ezt a büntetését, valamint a 6 év 10 hónapi büntetést tölti folyamatosan. Az összbüntetésbe foglalt büntetések egymással quasi halmazati viszonyban nem állnak, ezért helyes a városi bíróságnak az az ítéleti megállapítása, hogy a szabadságvesztés tartamát a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján kellett meghatározni. Ez esetben a Legfelsőbb Bíróság BK 151. sz. kollégiumi állásfoglalása I/2. pontjára figyelemmel a rövidebb tartamú büntetés mintegy 1/3 részének elengedése indokolt. Mivel azonban a vádlott a rövidebb tartamú büntetésből csupán 1 év 3 hó 22 napot nem töltött ki, így a mérséklést ennek a le nem töltött résznek a figyelembevételével kellett meghatározni. A városi bíróság 4 hónapi büntetéssel látta kiküszöbölhetőnek azt a hátrányt, amely az elítéltet a szabadságvesztések folyamatos töltéséből éri. A korábbiakban hivatkozott büntetés-végrehajtási adatok alapján viszont ez a tartam a le nem töltött rész 1/3-át sem éri el. Ezért a másodfokú bíróság az összbüntetés tartamát további 2 hónappal mérsékelte, ezzel látta kiküszöbölhetőnek a szabadságvesztések folyamatos töltéséből eredő hátrányt, ezért az összbüntetés tartamát 11 év 10 hó fegyházbüntetésben állapította meg.
A vádlottat a bíróságok a II. pontban írt bűncselekmény miatt, mint visszaesőt ítélték el. Ennek megállapítását az elsőfokú bíróság az összbüntetési ítéletben elmulasztotta, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. (Somogy Megyei Bíróság 2. Bf. 710/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás