BK BH 1995/387
BK BH 1995/387
1995.07.01.
A hivatalos személy által elkövetett vesztegetésnél a hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés – mint minősítő körülmény – megállapítható olyan esetben, amikor az elkövető a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványokat – a hivatalos eljáráson kívül – ellenszolgáltatásért, a vonatkozó jogszabályokkal és a társadalmi rendeltetéssel ellentétes módon gyakorolja [Btk. 250. § (3) bek. 1. tét.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a határőr főtörzsőrmester I. r. vádlottat folytatólagosan, hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és bűnsegédként folytatólagosan és jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra, valamint 120 000 forint pénzmellékbüntetésre; a határőr őrmester II. r. vádlottat hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt, halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra;
az ukrán állampolgárságú III. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntette, folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette és közokirat-hamisítás bűntett miatt halmazati büntetésül 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra, valamint 20 000 forint pénzmellékbüntetésre; IV. r. vádlottat pedig hivatali vesztegetés bűntette és folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 2 évre közügyektől eltiltásra és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A bíróság kötelezte az I. r. vádlottat, hogy jogtalan vagyoni előny címén az államnak 80 000 forintot, a II. r. vádlottat pedig, hogy ugyanilyen címen 50 000 forintot fizessen meg.
A tényállás szerint a határőr főtörzsőrmester I. és a határőr őrmester II. r. vádlottak a határőr igazgatóság állományában a z.-i határforgalmi kirendeltségen útlevélkezelői beosztásban teljesítettek szolgálatot. A II. r. vádlott Z. különböző szórakozóhelyein megismerkedett az 1993 nyara óta ott lakó III., majd az 1993 októberétől szintén ott tartózkodó IV. r. vádlottal. Az ukrán állampolgárságú III. r. vádlott állandó tartózkodási engedéllyel nem rendelkezett, ezért az ún. kishatárforgalmi engedélyének az érvényesítése végett időnként Ukrajnába utazott.
1993. októberében Z. egyik szórakozóhelyén az I. r. vádlott is megismerkedett a II. r. vádlott társaságában levő III. r. és a IV. r. vádlottal. Ez alkalommal a III. r. vádlott beszélgetés közben arra kérte az I. r. vádlottat, hogy legyen segítségükre más által lopott személygépkocsiknak a magyar-ukrán határon való átjuttatásában. A kérés teljesítését az I. r. vádlott előbb visszautasította, ám néhány nap múlva a III. r. vádlott ismételt kérésére azt elvállalta. Ekkor megállapodtak abban is, hogy az I. r. vádlott a közreműködéséért gépkocsinként 40 000 forintot fog kapni a III. r. vádlottól. Az I. r. vádlott tevékenységéről a II. r. vádlottnak is tudomása volt.
A megállapodásnak megfelelően 1993. október közepén - pontosan meg nem állapítható időpontban - a IV. r. vádlott egy fehér színű Audi 100 típusú, lopott személygépkocsival a III. r. vádlottal együtt az I. r. vádlott lakására ment. Ezt követően mindhárman a határátkelőhelyhez hajtottak, ahol az I. r. vádlott a szolgálatban levő, de a nyomozás során fel nem deríthető útlevélkezelőhöz ment, akinél - minthogy a vádlott is ugyanolyan beosztásban ott szolgált - alkalmaz, hogy a IV. r. vádlott által vezetett személygépkocsi az ország területéről soron kívül és ellenőrzés nélkül kilépjen. Miután a lopott személygépkocsi ily módon a határon áthaladt, az I. r. vádlott visszatért az átkelőhely közelében levő parkolóban várakozó III. r. vádlotthoz, aki részére az előzetesen ígért 40 000 forintot átadta. Az Audi 100 típusú személygépkocsi 2 évesnél nem régebbi évjáratú, értéke legalább 1 477 000 forint volt. 1993 októberének vége felé az esti órákban a III. r. vádlott az I. r. vádlottat újból megkereste, és arra kérte, hogy segítsen egy fekete színű lopott Audi 80 típusú személygépkocsi kijuttatásában.
Megállapodásuknak megfelelően néhány nappal később a fenti gépkocsival mindhárman ismét a határátkelőhelyre mentek, a gépkocsit ekkor is a IV. r. vádlott vezette, míg az I. r. és a III. r. vádlott egy ismeretlen személygépkocsival ment a határra. Az I. r. vádlott ez alkalommal is a kiléptetést végző ismeretlen útlevélkezelőhöz ment, akitől a gépkocsi soron kívüli kiléptetését kérte. A gépkocsi, amelyet ezúttal is a IV. r. vádlott vezetett, ellenőrzés nélkül és akadálytalanul átment a határon. Ezt követően az I. r. vádlott a III. r. vádlottól a közreműködéséért ezúttal is 40 000 forintot vett át. A kétévesnél nem régebbi évjáratú személygépkocsi értéke 1 338 000 forint.
Az I. r. vádlott a szabadságát töltötte. Távolléte miatt a IV. r. vádlott a II. r. vádlottal állapodott meg egy szintén lopott Audi 80 típusú személygépkocsinak a határon történő átjuttatásában. Ezért a IV. r. vádlott a II. r. vádlottnak 50 000 forintot ajánlott fel.
Ennek megfelelően a IV. r. vádlott a II. r. vádlottal 1994. február 10. napján az esti órákban egy Audi 80 típusú, ismeretlen rendszámú lopott személygépkocsival a határátkelőhöz ment. Ezt a gépkocsit is a IV. r. vádlott vezette. A II. r. vádlott a határforgalmi kirendeltség előtt kiszállt az autóból és a kiléptető sávon szolgálatot teljesítő határőr törzsőrmesterhez ment, akit arra kért, hogy a személygépkocsit soron kívül léptesse ki az országból. A határőr törzsőrmester nem gondolt arra, hogy a gépkocsi esetleg lopott is lehet, hanem teljesítette a II. r. vádlott kérését, így a IV. r. vádlott a gépkocsival együtt - amelyben utasként a II. r. vádlott is helyet foglalt - Ukrajnába távozott.
Miután a gépkocsi Ukrajnában maradt, a II. r. vádlott a következő napon megkereste az időközben visszatért IV. r. vádlottat, aki közreműködéséért átadta neki a korábban megígért 50 000 forintot. Ez a személygépkocsi is 2 évnél fiatalabb évjáratú volt, értéke legalább 1 338 000.
A III. r. vádlott 1994. február közepén több alkalommal felkereste az időközben a szabadságáról visszatért I. r. vádlottat, és egy újabb, lopott autó határon történő átsegítésére kérte, amelyért részére 1000 USD-t ajánlott fel. A segítségnyújtást eleinte visszautasító I. r. vádlott végül is megállapodott a III. r. vádlottal. Ezt követően a rendőrkapitányság munkatársának az I. r. vádlott jelentést tett a tervezett cselekményről.
Ilyen előzményeket követően 1994. február 28-án a IV. r. vádlott felvezette a határátkelőhelyre az eredeti forgalmi rendszámú BMW személygépkocsit. Az I. r. vádlott korábbi bejelentése alapján a helyszínen jelen levő rendőrség a cselekmény végrehajtását megkísérlő vádlottakat őrizetbe vette.
A III. r. vádlott a határátkelőhelyen kiállított egy üres, de rendőrségi pecséttel ellátott forgalmi engedélyt, hamis rendszám alapján, S. M. nevű személy részére. Az eredeti tervek szerint a gépkocsit nem a IV. r. vádlott, hanem S. M. vitte volna át a határon. A hamisított forgalmi engedélyt a helyszínen szintén őrizetbe vett S. M.-nél megtalálták. Ez a forgalmi engedély eredetileg a megyei rendőrkapitányság egyik járőr gépkocsija részére volt kiállítva. Ezt az eredeti bejegyzést ismeretlen személy vegyi eljárással eltüntette, és így tette alkalmassá újbóli kitöltésre.
A BMW gépkocsit ismeretlen elkövető 1994. február 14-én Budapesten tulajdonította el, a gépkocsi forgalmi értéke 1 956 000 forint volt.
Az első fokú ítélet ellen az I. r. vádlott és védője a bűnösségnek az orgazdaság bűntettében történt megállapítása miatt felmentésért és enyhítésért; a II. r. vádlott és a védője részben téves minősítés miatt, a bűnösségnek az orgazdaság bűntettében történt megállapítása miatt, felmentésért és enyhítésért; a III. r. vádlott és a védője a bűnösségnek a hivatali vesztegetés bűntettében és az orgazdaság bűntettében történt megállapítása miatt felmentésért és enyhítésért; a IV. r. vádlott és védője pedig felmentésért jelentett be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a katonai tanács ítéletét azt annyiban változtatta meg, hogy az I. r. vádlott főbüntetését 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre enyhítette, egyebekben helybenhagyta az első fokú ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság katonai tanácsa minden tekintetben törvényesen, az eljárási szabályokat megtartva folytatta le a büntetőeljárást. Széles körű bizonyítást foganatosított, amelynek során részletesen megnyilatkoztatta a vádlottakat, több tanút, közöttük a határőr I. és II. r. vádlottak kollégáit, parancsnokait és a vádlott társak rokonait.
A megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a katonai tanács valamennyi vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekmények jogi megítélésében sem.
Az I. és a II. r. vádlottak védői a közélet tisztasága elleni bűncselekmények minősítését támadták. Azt adták elő, hogy védenceik a tényállásból kitűnően egyik esetben sem voltak szolgálatban, amikor segítséget nyújtottak a gépkocsik külföldre juttatásában vagyoni előny megszerzése végett. Ekként a kötelességszegéssel elkövetés minősített esete nem állapítható meg. Ez az álláspont nem alapos. A Btk. 250. §-ának (3) bekezdése három elkövetési fordulatú minősítést rögzít. Súlyosabban büntetendő annak a hivatalos személynek a cselekménye, aki az előírt hivatali kötelességét megszegi, a hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. A határőr vádlottak ez utóbbi minősítő körülményt valósították meg, vagyis a hivatali helyzetükkel egyéb módon visszaéltek. E tekintetben közömbös, hogy a hivatalos személyek szolgálatban voltak-e avagy sem. A hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés minden olyan tevékenység, amely a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok tudatos, a társadalmi rendeltetéssel ellentétes gyakorlatát jelenti. Márpedig az adott esetben kétségkívül megállapítható volt, hogy a III. r. vádlott azért ígért az I. r. vádlottnak, valamint a IV. r. azért adott a II. r. vádlottnak pénzt, mivel biztosak voltak abban, hogy a határőrök segítsége kellő garanciát jelentett a lopott gépkocsiknak a határon akadály nélkül való átjuttatásában. A két határőr vádlott, amikor - az ígért előny fejében - a kiléptető sávban szolgálatban levő társaitól szívességet kért a soron kívüli és az ellenőrzés nélküli gépkocsi-kiléptetéshez, azzal a hivatali helyzetükkel éltek vissza, amely abból adódott, hogy más-más napokon hivatalos személyként ők is ott teljesítenek szolgálatot, és a szolgálatban levő társaikat ismerték. A határőr vádlottak - mint hivatalos személyek - ezt a helyzetüket tehát kihasználták, és azzal ténylegesen vissza is éltek, amikor a gépkocsikat kijuttatták. Erre tekintettel kapták a jelentősebb összegeket. Ezért a hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés, mint minősítő körülmény megvalósult.
A büntetés kiszabása körében az első fokon eljárt katonai tanács mind az enyhítő, mind a súlyosító tényezőket helyesen sorolta fel, és alapvetően súlyuknak megfelelően értékelte. Az I. r. vádlott tekintetében azonban nem tulajdonított megfelelő súlyt annak az általa felhívott büntetést csökkentő tényezőnek, hogy cselekménysorozatukat a nyomozó hatóság előtt felfedte, és aktívan közreműködött saját és a vádlott társai kézrekerítésében. Bejelentette a BMW gépkocsi 1994. február 28-i kivitelével kapcsolatos cselekményt, ennek folytán a rendőrség a vádlottakat tetten érte. Ez a felderítő jellegű magatartás őszinte megbánást is mutat, és feltétlenül nagyobb nyomatékkal jelentkezik a főbüntetés tartamában. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlottal szemben a büntetés mértékét enyhítette. Az elsőfokú bíróság egyebekben helyesen ismerte fel a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak cselekményeinek a tárgyi súlyát és az említett vádlottak személyi társadalomra veszélyességének a fokát. Ezért az ítélet velük szemben büntetést kiszabó rendelkezése törvényes. A kiszabott fő, és mellékbüntetések követik az arányosság követelményét, és az egyéni, valamint az általános megelőzést is kellően szolgálják. Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a védelemnek a szabadságvesztések próbaidőre felfüggesztését célzó okfejtésével sem. Az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlya, azok jellege és szervezettsége folytán olyan kiemelkedő, amely nem teszi lehetővé a Btk. 89. §-ának az alkalmazását.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a fentiek szerint megváltoztatta, az egyéb rendelkezése tekintetében pedig azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 2645/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás