BK BH 1995/390
BK BH 1995/390
1995.07.01.
I. A vagyonelkobzás alapjának – megfelelő vagyonnak – minősülnek a terhelttől lefoglalt ékszerek is [Be. 102. §, Btk. 62. §].
II. A zár alá vétel szabályai a gyakorlatban [Be. 106. §, 107. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat lopás bűntette miatt szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottat a magánfeleknek az okozott kár és annak kamatai, valamint az eljárási illeték megfizetésére.
A bíróság gazdasági hivatalának bírói letéti csoportjában kezelt tárgyak zár alá vételét a magánfelek részére megítélt, polgári jogi igény biztosítására fenntartotta azzal, hogy felhívta a magánfeleket, a teljesítési határidő lejártától számított 30 napon belül igazolják a végrehajtási eljárás megindítását.
Az ítélet ellen az ügyész, vádlott és védő jelentett be fellebbezést.
A főügyészség a fellebbezést fenntartva, vagyonelkobzás mellékbüntetés kiszabását is indítványozta.
I. A másodfokú bíróság helytállónak tartotta a főügyész indítványát a vagyonelkobzás alkalmazását célzó részében. A vádlottól arany ékszereket és készpénzt foglaltak le, melynek együttes értéke 248 400 forint, amely meghaladja a polgári jogi igény és járulékai, valamint a bűnügyi költség fedezéséhez szükséges összegeket. Erre figyelemmel - minthogy a vádlottnak megfelelő vagyona van - a másodfokú bíróság a Btk. 62. §-a alapján a 63. § (1) bekezdése utolsó fordulata értelmében a vádlottat mellékbüntetésül 50 000 forint vagyonelkobzásra is ítélte.
II. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a bíróság gazdasági hivatalának bírói letéti csoportjában zár alá vették az ott kezelt tárgyakat. Az iratokból megállapítható a bűnjeljegyzék alapján, hogy a nyomozó hatóság az eljárás során a vádlottól készpénzt és különböző arany ékszereket foglalt le. Ezen tárgyakra vonatkozóan az ügyészség határozatával a lefoglalást megszüntette, és egyben a lefoglalt tárgyak zár alá vételét elrendelte, ennek foganatosítása azonban ismeretlen okból elmaradt. Az elsőfokú bíróság tehát tévesen rendelkezett - éppen a zár alá vétel elmaradása miatt - a tárgyak zár alá vételének fenntartásáról a polgári jogi igény biztosítása érdekében. Egyben helytelenül - 30 napban - határozta meg a magánfelek részére a végrehajtási eljárás megindítására nyitva álló határidőt.
A Be. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében a bűnjelként kezelt pénzt és aranytárgyakat - kizáró ok hiányában - a vádlottnak kell kiadni. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú ítélet rendelkezését megváltoztatta akként, hogy a zár alá vétellel kapcsolatos ítéleti rendelkezést mellőzte, és a bíróság gazdasági hivatalánál tárolt bűnjeleket a vádlottnak kiadni rendelte.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság a Be. 102. §-ának (5) bekezdése alapján a vádlott részére kiadandó dolgokat, a vele szemben kiszabott vagyonelkobzás, a bűnügyi költség, a megítélt polgári jogi igény és járulékai biztosítására visszatartotta. Egyben felhívta a magánfeleket, hogy a polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartást meg kell szüntetni, ha a teljesítési határidőt (a mai naptól számított 30 napot) követő 60 napon belül nem kérnek végrehajtást. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy ha a vádirat benyújtása előtt a nyomozó hatóság vagy az ügyész zár alá vételt rendel el, és tévedésből nem csatolják a bírósághoz a végrehajtói iroda zár alá vétel, illetve a Vht. (1979. évi 18. tvr.) 111. §-ában szabályozott bűnügyi zárlat foganatosítását tartalmazó foglalási jegyzőkönyvet, úgy azt a bíróságnak a tárgyalás előkészítése keretében be kell szereznie. A zár alá vételről pedig - miként a bűnjelekről is - az érdemi határozatban a Be. 106. és 107. §-ában foglaltak szerint rendelkeznie kell. (Fővárosi Bíróság 26. Bf. XXII.7048/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás