BK BH 1995/391
BK BH 1995/391
1995.07.01.
Az időben előterjesztett igazolási kérelem méltányos elbírálása körében figyelembe kell venni a távol maradásnak távbeszélő készüléken történő kimentését is, amelyet mindenkor hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni [Be. 110. § (1) és (2) bek., 111. § (2) és (4) bek.].
A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indított büntetőügyben a városi bíróság B. I. és L. L. igazságügyi szakértők igazolási kérelmét elutasította, és velük szemben 5000-5000 forint rendbírságot szabott ki. Az elsőfokú bíróság végzése ellen B. I. és L. L. szakértők jelentettek be fellebbezést az igazolási kérelem elutasítása, illetve a rendbírság kiszabása miatt.
A megyei főügyész az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a szakértőket - megállapítva, hogy az 1994. október 31-re kitűzött tárgyaláson szabályszerű idézése ellenére nem jelentek meg - rendbírsággal sújtotta, a szakértők igazolási kérelmét pedig érdemi vizsgálat nélkül a Be. 111. §-a (3) bekezdésének a), b) és c) pontjaira hivatkozással elutasította.
Az iratok alapján a következők állapíthatók meg.
Az 1994. október 31-re kitűzött tárgyaláson L. L. szakértő a vétív tanúsága szerint szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. B. I. szakértő esetében vitatható, hogy az idézés szabályszerű-e vagy sem, ugyanis a jegyzőkönyvhöz csatolt tértivevényen az Igazságügyi Orvostani Intézet körpecsétjén kívül más, az átvétel ideje, az átvevő aláírása rovat nincs kitöltve.
A rendbírságot kiszabó végzést L. L. 1994. november 7-én, B. I. pedig 1994. november 10-én vette át a vétív tanúsága szerint.
A rendbírságot kiszabó végzés átvételét megelőzően B. I. - az Igazságügyi Orvos Szakértői Iroda igazgatója- a maga és L. L. szakértőtársa nevében is az 1994. november 1-én kelt és az elsőfokú bíróságon 1994. november 4-én iktatott beadványában a tárgyalásról történő távolmaradásokat kimentette, utalva arra, hogy korábban már távbeszélőn is megtörtént a kimentés, bár ezt hivatalos feljegyzés formájában nem rögzítették.
Ezzel a beadvánnyal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság B. I. szakértőt 1994. november 10-én kelt végzésével hiánypótlásra hívta fel, egyrészt a kimentés okának a bizonyítására, illetve a közös igazolási kérelemre figyelemmel a szakértőtárs aláírásának a pótlására. A hiány pótlása egyébként megtörtént.
Az elsőfokú bíróság a hiánypótlásban foglaltakat figyelmen kívül hagyva a szakértők igazolási kérelmét elutasította. A Be. 111. §-ának (3) bekezdése értelmében az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha a) az igazolási kérelmet a törvény kizárja; b) a kérelem elkésett; c) határidő elmulasztása esetén az igazolást kérő az elmulasztott cselekményt a kérelem előterjesztésével együtt nem pótolta, holott az lehetséges volt. Az elsőfokú bíróság végzésében valamennyi törvényhelyet felhívta. A Be. 111. §-a (3) bekezdésének a) pontjára történő hivatkozás téves, mert az adott esetben az igazolási kérelmet a törvény nem zárja ki, de téves a c) pontjára történő utalás is, mert tárgyalási határnap elmulasztása áll fenn, így a mulasztás pótlására lehetőség nincs, ezért az igazolási kérelem elutasításának alapjául legfeljebb a b) pont szolgálhat. A Be. 110. §-ának (2) bekezdése szerint az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetve a határnaptól számított 8 napon belül lehet előterjeszteni. Vizsgálandó volt tehát, hogy a szakértők a törvényi rendelkezéseket megtartva terjesztették-e elő igazolási kérelmüket, vagy pedig az valóban elkésett-e. A Be. 109. §-ának (2) bekezdése szerint az kezdőnap, tehát a tárgyalás napja a határidő kezdő napja, a jelen ügyben 1994. november 1. és a határidő 1994. november 8-án 24 órakor telt volna le. A távolmaradás kimentése a 8 napos határidőn belül, 1994. november 4-én érkezett a városi bírósághoz, következésképpen az igazolási kérelem előterjesztése határidőn belüli. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a szakértők igazolási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül, elkésettség okából elutasította.
A Be. 111. §-ának (2) bekezdése szerint az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni. Az igazolási kérelemben foglaltakat most már érdemben elbírálva, a másodfokú bíróság megítélése szerint a hiánypótlásra felhívást követően B. I. és L. L. szakértők távolmaradásuk okát valószínűsítették, illetve azt okirattal megerősítették. A már utaltak szerint egyébként vitatható B. I. szakértő esetében a tárgyalásra szóló idézés szabályszerűsége.
Az elsőfokú bíróság csupán azt rögzítette, hogy a távolmaradás kimentésére távbeszélőn nem került sor, de hogy ezt a megállapítását mire alapította, az iratok alapján nem volt megállapítható, és az sem, hogy a szakértőket állításuk igazolására hívta fel.
Összegezve: a már hivatkozott törvényhelyeket alapul véve a szakértők igazolási kérelme nem késett el, az abban foglaltak a méltányos elbírálásra tekintettel pedig elfogadhatók, ezért az másodfokú bíróság tanácsülésen eljárva az igazolási kérelmet elutasító végzést megváltoztatva a kérelemnek helyt adott, és a rendbírságot kiszabó végzést egyúttal hatályon kívül helyezte. [Be. 111. § (4) bek.]. (Baranya Megyei Bíróság 3. Bf. 172/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás