PK BH 1995/396
PK BH 1995/396
1995.07.01.
Szerzői jogi védelemben részesül a térkép, és a jogsértővel szemben saját személyében jogosult igényt érvényesíteni a munkáltató, ha szerepel a térképen a megjelenés éve és a munkáltató megnevezése [Ptk. 84. §, 87. § (1) bek., 1969. évi III. tv. (Szjt.) 1. § (2) bek., 8. §, 10. §, 14. §, 51. §, 52. §, 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 36. § (2) bek.].
A felperes kiadásában megjelent P. város 1991-ben készített és nyilvánosságra hozott térképe. A térkép készítőként, sokszorosítóként és kiadóként a felperes jogelődjét, a K. Vállalatot tünteti fel, egyben a térképet készítőként feltünteti több személy nevét és a nyilvánosságra hozatal évét is. 1986-ban adta ki a felperes jogelődje S. város térképét, amely a nyilvánosságra hozatal évén túlmenően készítőként, sokszorosítóként és kiadóként ugyancsak a felperes jogelődjének nevét tünteti fel. Végül 1992-ben került kiadásra B. város térképe, amely a megjelenés évén túlmenően készítőként a felperes nevét tünteti fel.
Az I. r. alperes 1992-ben ugyancsak kiadta a fenti várostérképeket, a II-V. r. alperesek az I. r. alperes beltagjai. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a három várostérkép kiadásával szerzői jogsértést követtek el, az alpereseket a további jogsértésektől kérte eltiltatni, és a három térkép után összesen 350 000 forint egyszeri felhasználói díj megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, állítva, hogy az alperesek jogosulatlanul felhasználták (lemásolták) az általa készített térképeket.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert védekezésük szerint a térképeket nem a felperes által kiadott térképek lemásolásával készítették el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest az alperesek jogi képviselője javára 31 250 forint első fokú perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem készítője, csak felhasználója az általa kiadott térképeknek. A térképek az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 51. §-ának (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Szjt. 1. §-ának (2) bekezdésére - akkor állnak szerzői jogi védelem alatt, ha rajta a készítőjük neve és a megjelenés vagy a nyilvánosságra hozatal éve szerepel. A felperes az Szjt. 14. §-ának (1) bekezdése, illetve a 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (továbbiakban: Szjt. V.), 36. §-ának (2) bekezdése értelmében csak felhasználója a dolgozói által a munkaköri kötelezettség teljesítéseként készített térképeknek. Az Szjt. 8. §-ának (1) bekezdésében és 10 §-ában írt rendelkezések értelmében a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása, és jogosulatlan felhasználással szemben kizárólag a szerző jogosult fellépni. Ilyen jog a felhasználó felperest nem illeti meg. Ezen túlmenően a becsatolt várostérképek szemrevételezésével történő összehasonlítás eredményeként megállapította, hogy az alperesek térképeiket nem a felperes által kiadott térképek alapján készítették, így a felperes felhasználói jogosultságát sem sértették meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a keresetének megfelelő döntés hozatalát.
Az alperesek az ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspont elfoglalása eredményeként utasította el jogviszony hiányában a felperes keresetét, és megalapozatlanul foglalt állást a jogosulatlan felhasználás kérdésében is.
Az Szjt. 51. §-ában, valamint az Szjt. V. 36. §-ának (1) bekezdésében megjelölt alkotások (ha egyébként nem esnének szerzői jogi védelem alá), védelemben részesülnek, ha rajtuk a készítő neve és a megjelenés vagy a nyilvánosságra hozatal éve szerepel.
Ha ezek az alkotások szolgálati viszonyban keletkeznek és nyilvánosságra hozatalukról (az Szjt. 14. §-a alapján fennálló felhasználói jogosultság folytán) a munkáltató gondoskodik, az Szjt. 51. §-a szerinti védelem elnyeréséhez szükséges törvényi feltételek megvalósulnak akkor is, ha a műveken készítőként a munkáltatót (vagy az alkotói tevékenységet végző alkalmazottakat) és a megjelenés (nyilvánosságra hozatal) évét is feltüntetik. A rendelkezésre álló peradatok szerint a felperes által kiadott térképek ezeknek a követelményeknek megfelelnek, tehát az Szjt. 51. §-a szerinti védelemre jogosultak, ezért a felperes, aki az alkotások felhasználására az Szjt. 14. §-a alapján jogosult, a felhasználói jogai megsértése esetén a jogsértővel szemben a saját személyében jogosult igényt érvényesíteni. Az elsőfokú bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja sérti az Szjt. 51. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket és a Ptk.-nak a szellemi alkotások védelmével kapcsolatos általános rendelkezéseit [87. § (1) bekezdés, 84. §]. Az a körülmény, hogy a felperes nem minősül szerzőnek, és ezért közvetlenül az Szjt. 52. §-a szerinti igényérvényesítésre nem jogosult, az előzőekben kifejtettek szerint nem zárta őt el attól, hogy az alperesekkel szemben saját nevében jogvédelmet vegyen igénybe.
Megalapozatlan az elsőfokú bíróság álláspontja a jogosulatlan felhasználás tekintetében is. Tény- és szakkérdés az, hogy az alperesek a perbeli térképek elkészítésével és nyilvánosságra hozatalával felhasználták-e a felperesi térképeket, a jogsértő azonosság megállapítható-e. Önmagában a térképek összehasonlítása e szakkérdés eldöntésére nem ad alapot. A jogosulatlan felhasználás megállapításához különleges szakértelem szükséges, így a szakértő kirendelése a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése értelmében nem mellőzhető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a tárgyalás megismétlésére utasította azzal, hogy az Szjt. 55. §-ának megfelelően a Szerzői Jogi Szakértői Testülettől kell szakértői véleményt kérni a jogosulatlan felhasználás vizsgálatára. (Legf. Bír. Pf. IV. 21. 417/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás