PK BH 1995/409
PK BH 1995/409
1995.07.01.
A kapcsolattartási jog gyakorlása szüneteltetésénél irányadó szempontok [Csjt. 92. § (1), (2) és (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felek 1960-ban kötött házasságát felbontotta, az 1979-ben született Sarolta nevű gyermeket a felperes apánál helyezte el, és - egyéb rendelkezések mellett - a magatartászavarokkal küzdő alperes anyának a gyermekkel való kapcsolattartási joga szünetelését rendelte el. Ítéletének ez utóbbi rendelkezésre vonatkozó indokolása szerint az alperes azzal, hogy betegségének terápiás és gyógyszeres kezelését elutasítja, illetőleg elhanyagolja, s ennek következtében magatartászavarai kiszámíthatatlan helyzeteket teremtenek, a gyermek érdekét súlyosan sérti [Csjt. 92. §-a (4) bekezdésének utolsó fordulata].
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet említett rendelkezését megváltoztatta: az alperesnek a gyermekkel való rendszeres és rendkívüli kapcsolattartását - viszonylag szűkebb időtartamban meghatározva - szabályozta. A jogerős ítélet indokolása a kapcsolattartás törvényi céljának hangsúlyozásával kifejti, hogy a gyermek "az anyával szemben közömbös, az anya nem vált ki félelmet benne, ....az alperes pedig nagyfokú ragaszkodást mutat gyermekéhez. ....A kapcsolattartás szüneteltetése ....indokolatlanul vezetne az alperes és a gyermek elidegenedéséhez. A gyermek érdekét az szolgálja, hogy ha a felek megfelelő együttműködésével, a megyei bíróság által meghatározott rendszerességgel és időtartamban az alperes gyakorolja a kapcsolattartási jogát...."
A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - a kapcsolattartási jogra vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezése végett, annak szünetelése érdekében terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét. Érvelése szerint a gyermek fél az alperestől, s kijelentette, hogy nem megy el a "láthatásokra". A peradatok szerint a kapcsolattartás a gyermek érdekével ellentétes.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet támadott rendelkezése jogszabályt nem sért.
A másodfokú bíróság a felperes által sérelmezett rendelkezést a bizonyítási eljárás adatainak a Csjt. 92. §-a (1) és (2) bekezdésével, illetőleg az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 22. §-a (1) és 23. §-a (1) bekezdésével való okszerű egybevetés alapján hozta meg. Megalapozottan és törvényesen jutott arra a következtetésre, hogy a gyermek érdekét a felperes apánál való elhelyezés jobban szolgálja, ott ugyanis a testi, értelmi és erkölcsi fejlődése megfelelően biztosítva van. Helyesen jutott azonban arra a következtetésre is, hogy azok a bizonyítékok, amelyeken a gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés alapul - ideértve az alperes egészségi állapotára, a tárgyi és egyéb feltételek meglétére, a szülők nevelési készségére, az állandóság szempontjaira, a gyermeknek a szülők iránt táplált érzelmeire stb. vonatkozó valamennyi adatot -, a kapcsolattartás szünetelésének kellő indokául nem szolgálnak.
A kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéssel a másodfokú bíróság azt juttatta kifejezésre, hogy a gyermek további fejlődését megfelelően biztosítani képes felperes a házasság felbontásával bekövetkező helyzetben felismeri a kapcsolattartásnak elsődlegesen a gyermek érdekét szolgáló célját. A serdülőkorú leánygyermeknek ugyanis - szülei házasságának felbontása és az azzal összefüggő jogi kérdések rendezése után - az alperessel való új kapcsolata kialakítására és fenntartására a megváltozott helyzetben nem csupán szüksége van, hanem arra jogosult és köteles is. Minthogy pedig a bizonyítási eljárás adatai az alperes terhére olyan okot, körülményt vagy tényt, amely az alperest a Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése alapján illető jog és kötelesség gyakorlásától megfoszthatná, vagyis a Csjt. 92. §-a (4) bekezdése utolsó mondata szerint kellő alapot adna, nem tártak fel, a jogerős ítélet törvényesen és megalapozottan jogosította fel az alperest, hogy gyermeke nevelését és fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően elősegítse, és a gyermekkel a szoros - anya és leánya közti - családi kapcsolatot fenntartsa.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján azzal tartotta fenn hatályában, hogy a felperes figyelmét a Csjt. 92. §-a (1) bekezdésének második mondatában meghatározott kötelezettsége megtartására, vagyis az alperesnek a gyermekkel való zavartalan kapcsolattartás biztosítására felhívja. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 561/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás