GK BH 1995/414
GK BH 1995/414
1995.07.01.
Az ellenérték (díj) fejében vállalt bankgarancia a felek között polgári jogviszonyt keletkeztet, ezért mind a szerződés megkötésre, mind annak módosítására a Ptk. szabályai az irányadók. A szerződés egyoldalú módosítására vonatkozó szerződési kikötés csak akkor nem jelent indokolatlan egyoldalú előnyt a bankgaranciát vállaló fél javára, ha a díj egyoldalú emelésének okát, ennek körülményeit és lehetséges mértékét a felek a szerződésben előre rögzítik [Ptk. 240. § (1) bek., 249. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 98 307 Ft tőkét, ebből 35 837 Ft után 1991. június 10-től, a fennmaradó 62 475 Ft után pedig 1991. október 10-től a kifizetés napjáig járó évi 44% kamatot és 11 898 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között 1990. november 12-én bankgarancia vállalására vonatkozó megállapodás jött létre, amelyben a felperes megbízta az alperest, hogy a közötte és a D. Takarékszövetkezet között 1990. november 5-én létrejött kölcsönszerződés alapján a felperest terhelő 6 750 000 Ft kölcsön visszafizetéséért a D. Takarékszövetkezettel szemben vállaljon bankgaranciát. Az alperes a bankgaranciát 1990. november 28-tól 1991. november 27-ig terjedő időtartamra vállalta. Az alperest megillető garanciadíj mértékét a felek a szerződés 3. pontjában évi 1%-ban határozták meg. A garancia vállalásáról és annak feltételeiről az alperes a D. Takarékszövetkezetet az 1990. november 12-i keltezésű levelében értesítette.
Az alperes az 1991. március 26-án kelt levelében a szerződés módosítására tett ajánlatot, amelyben kérte, hogy a garanciadíj mértékét 1991. április 1-jétől kezdődően a felperessel közösen a korábbi évi 1% helyett, évi 3%-ra emeljék fel. A felperes a szerződés módosításához nem járult hozzá, az alperes ennek ellenére 1991. június 10-én 51 188 Ft-ot, 1991. október 10-én pedig 78 000 Ft-ot emelt le a felperes számlájáról, első esetben 35 837 Ft-tal, a második esetben 62 475 Ft-tal többet, mint amennyi garanciadíj címén ténylegesen megillette volna.
Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperesnek az összesen 98 307 Ft jogalap nélkül leemelt garanciadíj visszafizetése iránt indított keresetét. Álláspontja szerint a garanciadíj mértékének egyoldalú nyilatkozattal történő felemelésére az alperesnek nem volt törvényes lehetősége, a díj mértékét csupán közös megegyezéssel változtathatták volna meg. Úgy ítélte meg, hogy bár a szerződés 3. pontja tartalmazta, miszerint a díjat az alperes egyoldalú nyilatkozattal módosíthatja, ennek viszont ellentmond a szerződés 4. pontja, amely csak a közös szerződésmódosítást ismeri el hatályosnak. Az alperes maga is ez utóbbi értelmezést tette magáévá, tekintve, hogy 1991. március 26-án a garanciadíj közös módosítására tett javaslatot a felperesnek. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes egyoldalú nyilatkozattal nem változtathatta meg a szerződésnek a garanciadíjra vonatkozó rendelkezését, ezért az általa leemelt - az évi 1%-ot meghaladó - garanciadíjat, annak évi 44% kamatával együtt köteles a felperesnek visszafizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a bankgarancia vállalására vonatkozó szerződés a Ptk. 249. §-ában szabályozott önálló polgári jogi jogügylet, bár az kétségtelenül tartalmaz megbízási elemeket is. Az alperes a bankgarancia vállalására vonatkozó szerződésben - annak harmadik pontjában - kikötötte a garanciadíj egyoldalú változtatásának a jogát, ezért annak egyoldalúan történő felemelését a felperes alappal nem sérelmezhette. A díj változtatásának az volt az indoka, hogy a felperes az 1990. I. negyedévi gazdálkodásának eredményeit figyelembe véve első osztályú adósból másodosztályú adóssá vált. A felperes gazdasági helyzetének romlásával a pénzintézetnek a bankgarancia vállalásával kapcsolatos kockázata megnövekedett, és ez a kockázatnövekedés tette indokolttá a garanciadíjnak évi 1%-ról 3, illetőleg 5%-ra történő emelését. A felperes az egyoldalú változtatás jogáról tudott, ahhoz hozzájárult. A felpereshez az 1991. március 26-án intézett levele csupán a díj felemelésére vonatkozó értesítésként értékelhető, a díj felemeléséhez azonban a felperes hozzájárulására nem volt szükség, azt az alperes a szerződés szerint egyoldalú nyilatkozattal módosíthatta.
A fellebbezésében az alperes kizárólag a követelés jogalapját vitatta, az összegszerűséget nem kifogásolta. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az iratokból megállapítható, hogy az alperes a felperes megbízásából a Ptk. 249. §-ában szabályozott bankgaranciát vállalt, amely bankgarancia a felperes és a kölcsönadó közötti szerződés megerősítéséül szolgált. A bankgaranciát az alperes díjazás ellenében vállalta, ehhez képest az alperes és a felperes közötti jogviszony tartalma díjazás ellenében garanciavállaló nyilatkozat kiadása volt. A felek között kialakult ez a jogviszony polgári jogviszony, annak alanyai egymásnak mellérendeltek és egyenrangúak. A polgári jogi jogviszony alanyai a szerződést egybehangzó nyilatkozattal kötik, és a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint azt ekként is módosíthatják.
Természetszerűleg nincsen annak jogi akadálya, hogy bármelyik fél előzetes hozzájárulását adja a szerződés jövőbeli módosításához - úgy az ár, mint a díj tekintetében -, ennek érvényességéhez viszont az szükséges, hogy a felek megállapodjanak abban, hogy milyen körülmények megváltozása milyen vonatkozásban, illetve milyen ménékben szolgálhat a szerződésmódosítás alapjául anélkül, hogy a másik fél részéről újabb jognyilatkozatra lenne szükség. A polgári jogi jogviszony természetére figyelemmel az ellenérdekű fél egyoldalú nyilatkozatra való felhatalmazása csak ilyen feltételek mellett lehet érvényes.
A perbeli szerződés 3. pontja tartalmaz ugyan felhatalmazást az alperes részére a szerződés egyoldalú módosítására, nem tartalmazza azonban, hogy milyen körülmények milyen irányú változása szolgálhat alapul erre a díjemelésre, és azt sem, hogy az milyen ménékű lehet. Enélkül viszont hiányoznak azok a lényeges feltételek, amelyekben való előzetes közös megállapodás a szerződés "egyoldalú" módosítását eredményezhetné. Abban az esetben, ha a díjváltoztatásra az említett feltételeknek akár a szerződésben, akár a féllel előzetesen közölt üzleti feltételekben való előzetes kikötése nélkül jogosult lenne a bank, ez számára olyan indokolatlan egyoldalú előnyt jelentene, amely a polgári jogviszonyoktól idegen. A felperest a pénzpiacon az alperesi ajánlat kiválasztásánál és elfogadásánál nyilvánvalóan motiválta a garanciadíjnak az ajánlatban megjelölt mértéke. A szerződésekbe vetett bizalom szenvedne súlyos sérelmet, ha az alacsony díjtétel mellett és erre tekintettel létrejött szerződésben kikötött díjat a jogosult akár többszörösére is felemelhetné anélkül, hogy az emelés feltételeiben az ellenérdekű féllel előzetesen megegyezne. Egyértelmű, hogy amennyiben a díj jövőbeli emelésének feltételei, körülményei, mértéke a másik szerződő fél előtt ismeretesek és ezek tudomásulvételével járul hozzá a szerződés jövőbeli módosításához, ez esetben az alperesi bank részéről valóban elegendő lenne a felperes értesítése a díj módosítására okot adó körülmények bekövetkezéséről és az ehhez igazodó díj módosításáról. Ennek hiányában viszont a szerződés az alperes részéről egyoldalúan nem módosítható; helyesen járt el ezért az alperes, amikor ajánlatot tett a felperesnek a szerződés közös módosítására. A felperes viszont azt nem fogadta el, ezért a bankgarancia-szerződés nem módosult, az az eredeti tartalommal maradt érvényben.
Nem osztotta ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon jogi álláspontját, miszerint a szerződés 4. pontjában foglalt rendelkezések kizárták volna az alperes egyoldalú szerződésmódosításának lehetőségét. A szerződés 3. és 4. pontjában foglaltak egybevetése alapján az a következtetés vonható le, hogy a szerződés 4. pontja nem a perbeli esetre vonatkozik. A szerződés 4. pontjában a felek rögzítették, hogy a szerződés bármiféle módosítására csak a megbízó, azaz a felperes és a jogosult, azaz a kölcsön adó takarékszövetkezet együttes írásbeli kérelme alapján kerülhet sor. Ez a rendelkezés a jogosult takarékszövetkezet érdekeit van hivatva megóvni, és azzal a szerződési kikötéssel van összefüggésben, hogy a bankgaranciával biztosított kölcsönszerződés semmiféle módosulása vagy érvényesítése stb. az alperes e fizetési kötelezettségét automatikusan nem hatálytalanítják. A peres felek között létrejött szerződésnek a garanciadíj megállapítására vonatkozó része viszont a kölcsönadó takarékszövetkezet jogait vagy jogos érdekeit semmilyen módon nem befolyásolja, ezért a szerződés 4. pontjában írt rendelkezés megváltoztatásához a jogosultnak sem a kérelmére, sem pedig az egyetértésére nincsen szükség.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - a fenti indokolásbeli változtatással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30. 732/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás