GK BH 1995/416
GK BH 1995/416
1995.07.01.
Nemzetközi fuvarozás esetén a vasút téves mérlegelésének kártérítési következményei [Ptk. 201. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. §, Ptk. XLI. fejezete; a 114 058/1966. I/8. E. (KK. 25.) hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Árufuvarozásról (SZMGSZ) 8. cikk 7. §, 23. cikk 1. §, 29. cikk 1-2. §, 7. §, 30. cikk. 1-2. §, 31. cikk l. §; a 3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 28. cikk 1. §, 53. cikk 1. §, 2. §].
A felperes keresetében összesen 1 089 990 Ft és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni arra hivatkozással, hogy az általa vasúti fuvarozásra feladott küldemények esetében a felperes által megállapított súly és a vasút által megállapított hivatalos mérlegeredmények között jelentős eltérés volt, amely miatt a felperest a fenti összegű kár érte.
Az alperes a védekezésében előadta, hogy a felperes nem élt felszólamlással, ezért a keresete idő előtti. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a felszólamláshoz nem csatolta az SZMGSZ által előírt fuvarokmányok 1. és 5. példányát, továbbá a szükséges jogátruházó nyilatkozatot sem, ezért a per megszüntetését kérte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az alperessel az SZMGSZ-megállapodás* hatálya alá tartozó nemzetközi vasúti árufuvarozási szerződést kötött.
A bíróság a felperes előadása és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt is megállapította, hogy a felperes az alperesnél 1992. január 8-án élt felszólamlással, a felszólamláshoz azonban a fuvarlevélnek - az SZMGSZ 28. cikke 7. §-ának 2. pontjában kötelezően előírt - első és ötödik lapját nem csatolta. A felperes 1992. május 8-án nyújtotta be keresetét a bírósághoz, az alperes a kereset benyújtásáig a felszólamlást nem utasította el, illetve nem telt el az SZMGSZ fent hivatkozott cikke szerinti 180 napos ügyintézési határidő sem, így helytálló az alperesnek az időelőttiségre vonatkozó kifogása, ezért az elsőfokú bíróság a pert - utalva a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakra - a 157. § a) pontja alapján megszüntette. A végzés ellen a felperes fellebbezett és annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Érvelése szerint az iratokhoz becsatolt alperesi válaszból egyértelműen következik, hogy a vasút a felszólamlás érdemi vizsgálatától elzárkózott, ezért a felperes jogosult volt igényét bírósági úton érvényesíteni, tehát az időelőttiséget megállapítani nem lehetett volna.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felperes - fuvarjogilag mint az A. Vállalat megbízottja - az SZMGSZ hatálya alá eső fuvarozási szerződést kötött az alperessel búzaküldeményeknek a volt Szovjetunióba való eljuttatása céljából. A fuvarleveleken hivatalos mérlegelést és kocsi-önsúlyozást kért. A fuvarlevelek 30. rovatába történt bejegyzés alapján arra lehet következtetni, hogy a vagonok önsúlyozását az alperes elvégezte, ami tengelycserés vagonok esetében különösen fontos tényező. Az önsúlyozás után kiállított vagonokat a felperes megrakta búzával, de eközben - saját nyilvántartása alapján - az adott vagonokba rakott mennyiséget is megállapította. A vasút nem a feladási állomáson - H. városban -, hanem Sz.-ben, a t.-i pályaudvaron végezte el a mérlegelést, ahol már a felperes nem volt (nem lehetett) jelen, így a mérlegelés szerinti nettó súlyról csak később értesült, és nem vezettek eredményre az áru visszatartására vagy a Z.-ben való újbóli mérlegelésre vonatkozó intézkedései sem. A felperes állítása szerint a vasút által megállapított nettó súly lényegesen kevesebb az általa a vagonokba rakott mennyiséghez képest, ami miatt a keresetében érvényesített nagyságrendű kár érte.
A vasút az SZMGSZ 23. cikkének 1. §-a, a VÁSZ** 53. cikkének 2. §-a, illetve a Ptk. 501. §-a értelmében a feladás és a kiszolgáltatás közti időszakra nézve felel az áru részleges elveszéséért, ami értelemszerűen árufogyatkozást jelent. A perbeli esetben, fizikai értelemben árufogyatkozás nem keletkezett, illetve erre utaló adat nincs, azáltal azonban kimutatható a felperest ért kár, hogy az alperes - a kereset szerint - hibásan mérlegelt, aminek következményeit a felperes már elhárítani nem tudta (Ptk. 340. §).
Az SZMGSZ 8. cikkének 7. §-a szerint a feladás alkalmával a súlyt és a darabszámot a feladási vasúton érvényes belföldi szabályok szerint állapítják meg. A VÁSZ 28. cikkének 1. §-a értelmében a feladó kívánságára a vasút a küldemény súlyát megállapítani köteles, a súlymegállapítás pedig a feladási állomáson, vagy ha ott nem lehetséges, az útvonalon fekvő más állomáson is történhet. A VÁSZ-ban nincsen olyan rendelkezés, amely a vasút által történő mérlegelés hibás jellege miatt a felelősség kérdését közvetlenül szabályozná, de erre nézve a VÁSZ közvetlen mögöttes területét képező Ptk. XLI. fejezete sem utal.
A VÁSZ 53. cikkének 1. §-a azonban „a vasút fuvarozói felelőssége” körében az árufogyatkozáson (a teljes vagy részleges elveszésen, a megsérülésen) túlmenően további felelősség-meghatározó rendelkezést tartalmaz. Eszerint: a vasút felel alkalmazottaiért és azokért a személyekért, akiket a fuvarozás végrehajtása céljából alkalmaz. E rendelkezés tehát az áruban (a küldeményben) keletkezett károkon túlmenően a vasút felelősségét tovább szélesíti, s ezáltal lehetővé teszi, hogy az SZMGSZ-VÁSZ-Ptk. XLI. fejezetének - mint speciális szabályoknak - viszonylagos zárt körén túl hatályosuljanak a Ptk. általános szabályai is, amit egyébként a speciális és generális rendelkezések összefüggéseiből és egymásra hatásukból eredő jogalkalmazói elvek is lehetővé tesznek.
A Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése, mint általános szabály szerint a szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy egyéb körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár. A vasút a mérlegelésért a dolog természeténél fogva, de a VÁSZ 28. cikkének 1. §-a alapján is külön díjat számít fel, tehát megvalósul a Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételrendszer. E szolgáltatás a vasútnak és alkalmazottainak hivatalos tevékenysége, és ha e szolgáltatás hibás, tehát a mérlegelés pontatlan, vagy a mérlegelés eredményének a fuvarlevélbe való bevezetése téves, az a szerződés megszegését jelenti, és a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-a alapján kiváltja a vasút kártérítési felelősségét.
Az előzőekből is kitűnően a fuvarozási szerződésekből eredő jogvitákban az SZMGSZ és a VÁSZ rendelkezéseinek alkalmazása olyan esetekben mellőzhető, amelyekre azok nem tartalmaznak rendelkezést. Az elévülés, a felszólamlás és a perindítás kérdéseit azonban az SZMGSZ részletesen taglalja, ezért az itteni rendelkezéseket kell alkalmazni. Nevezetesen:
- a 29. cikk 1. §-át, amelynek értelmében a feladó is érvényesítheti a fuvarozási szerződésen alapuló jogait felszólamlás keretében;
- a 29. cikk 2. §-át, amely szerint a feladónak a feladási vasúthoz kell a felszólamlást benyújtania;
- a 29. cikk 7. §-ának utolsó előtti bekezdését, amely szerint, ha a felszólamlást nem a feladó vagy az átvevő nyújtja be, úgy a felszólamlónak csatolnia kell az engedményező okiratot. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal az állandó bírói gyakorlatra, amely az engedményező okirat pótlólagos benyújtását is elfogadhatónak tartja;
- a 30. cikk 1. §-át, mert eszerint keresetet az nyújthat be, aki előzetesen felszólamlással élt;
- a 30. cikk 2. §-át, eszerint ugyanis kereset csak az ellen a vasút ellen nyújtható be, amelynél a felszólamlást beadták; végül
- a 31. cikk 1. §-át, amely úgy rendelkezik, hogy az elévülési idő - a 3. § szerinti szünetelés figyelembevételével
- kilenc hónap.
Az SZMGSZ 29. cikke a fuvarozási határidő túllépéséről, a teljes vagy részleges elveszésről, vagy a megsérülés esetéről szigorú kötöttségeket ír elő a felszólamlás kellékeit (mellékleteit) illetően. Ezen előírások között azonban a perbeli esetre (tényállásra) semmilyen szabály nincs, de minderről a mögöttes jogként alkalmazandó VÁSZ-ban sem található rendelkezés. E szabályozatlanságból azonban nem az következik, hogy az alperes a felszólamlótól olyan okmányok csatolását követelheti meg, amelyeket az SZMGSZ, illetve a VÁSZ rendelkezései nem írnak elő, illetőleg amelyek teljesen más esetekre vonatkoznak, hanem az, hogy ismét az általános szabályok érvényesülnek - e körben már a polgári perrendtartás szabályai -, amelyek közül a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja a kötelező felszólamlás folytán irányadó, de egyébként a Pp. 6. §-a szerinti szabad bizonyítási rendszer elvei - a Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezésekkel egyetemben - jutnak érvényre.
A per eddigi adatai szerint a küldemények feladására 1991. december utolsó napjaiban került sor. A felperes a kárigényét haladéktalanul bejelentette az alpereshez, mert az alperes már az 1992. március 12-i levelével lényegében elutasította azt. A felperes 1992. május 8-án benyújtott keresete tehát megfelel az SZMGSZ 30. cikke 2. §-ában foglaltaknak. Bár az alperes 1992. június 29-i levele már egyértelműen elutasító, az időelőttiségre vonatkozó következmények azonban mégsem érvényesültek, mert annak feltételei a határozat meghozatalakor már nem álltak fenn. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a Pp. 259. §-ának felhívásával - a 252. § (2) és (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30. 312/1994. sz.)
* A 114 058/1966. I/8. E. (KK. 25.) hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Árufuvarozásról (SZMGSZ)
** A 3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás