GK BH 1995/420
GK BH 1995/420
1995.07.01.
Vételi (opciós) jog meghiúsulásával összefüggő kártérítési igény elbírálására nem a vételi joggal terhelt áru tárolási helye szerint illetékes bíróság, hanem a károsult székhelye – ha pedig ezzel összefüggő pénzkövetelésről van szó – a károsult bankszámláját vezető pénzintézet székhelye szerint illetékes bíróság jogosult. A megrendelések elmaradásával okozati összefüggésben kiesett árbevétel, illetőleg az üzleti jó hírnév megsértésével okozott károk általában nem kapcsolódnak valamely földrajzi helyhez, ezért az ilyen kártérítési igény a ,,károkozás helye'' szerinti illetékességi szabály alapján kiválasztott bíróság előtt nem indítható [Pp. 37. §, Ptk. 292. § (1) bek., 529. § (1) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 2. § (1) bek.].
A felperes az általa előadottak szerint a gazdálkodó szervezetek által bankkölcsön fedezetéül felajánlott áruk vizsgálatát a pénzintézetek felkérése alapján üzletszerűen végezte annak megállapítása végett, hogy azok megfelelő fedezetet nyújtanak-e az egyes pénzintézetektől felveendő hiteltartozások visszafizetésére.
A felperes az M. T. Bank Rt. felkérésére vizsgálta az alperes által a pénzintézettel 1992. május 11-én 420 000 000 Ft kölcsön nyújtását tartalmazó hitelszerződés biztosítékául felajánlott 12 000 000 palack 0,5 literes Sztalicsnaja vodka tulajdonjogát és minőségét. Az alperes azt állította - és különféle okiratokkal bizonyította -, hogy a fedezetül felajánlott vodka az ő tulajdonát képezi. A pénzintézet a felperes vizsgálati jelentése alapján fogadta el a felajánlott biztosítékot.
A felperes és az alperes között 1992. május 11-én megbízási szerződés jött létre, amely szerint a hitel futamideje alatt a fedezetként felkínált vodkamennyiség fedezeti kezelését a felperes látja el. Kikötötték továbbá, hogy amennyiben a hitel visszafizetése bizonytalanná válik, a pénzintézetet a teljes árukészletre vételi jog illeti meg. A pénzintézet és az alperes által kötött hitelszerződés záradékát képezte a felperesnek és a pénzintézetnek az a megállapodása, miszerint ha a vételi jog gyakorlása során az áru tulajdonjoga a bankra száll és az értékesítés kapcsán kereskedelmi haszon képződik, e kereskedelmi haszon 50%-a a pénzintézetet, 50%-a pedig a felperest illeti meg. A hitelszerződés megkötését követően vitássá vált a biztosítékul felajánlott árukészlet tulajdonjoga, ezáltal - a felperes előadása szerint - a pénzintézet a vételi jogát nem gyakorolhatta. Ezzel a felperes mintegy 50 000 000 Ft összegű kereskedelmi haszontól esett el. Előadta továbbá, hogy az M. T. Bank Rt.-től a perbeli ügylet sikertelensége miatt újabb megbízást nem kapott, az ebből származó bevételkiesése mintegy 20 000 000 Ft és az üzleti jó hírnevének megsértésével további 10 000 000 Ft nem vagyoni kára keletkezett. Ehhez képest a megyei bíróságnál előterjesztett keresetében kártérítés címén 80 000 000 Ft tőke és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az eljáró bíróság illetékességét a Pp. 37. §-ára alapította arra hivatkozással, hogy a biztosítékul felajánlott árukészlet részben a H.-i, részben az I.-i Állami Gazdaság területén található, őt a kár túlnyomó része a vételi jog meghiúsulása folytán az itt tárolt árukészlettel kapcsolatban érte, ezért álláspontja szerint a Pp. 37. §-ának második fordulata alapján az általános illetékességgel rendelkező bíróság helyett a felperes választásának megfelelően a kár bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei bíróság jogosult az ügyben eljárni.
Az elsőfokú bíróság végzésében a felperes keresetét illetékességi okból - a Pp. 29. §-ának (1) bekezdése szerint az általános illetékességgel rendelkező Sz. Megyei Bírósághoz tette át, a Pp. 129. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással.
Végzésének indokolásában megállapította, hogy az opciós jog meghiúsulásából származó kárigény szerződéses jogviszonyból ered, a szerződésszegéssel okozott kár tekintetében tehát a Pp. 37. §-ában meghatározott speciális illetékességi szabály nem kerülhet alkalmazásra. A felperes által érvényesített - a megrendelés elmaradásából és az üzleti jó hírnév megsértéséből eredő - károk szerződésen kívüli károkozás következményei. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a kárigények nem tárgyiasultak, azaz például nem valamely dolog rongálódásából származnak, hanem elmaradt üzleti bevételből, illetőleg az üzleti jó hírnév megsértéséből erednek, a károkozás, illetőleg a kár bekövetkezésének fizikai értelemben vett helyéről nem lehet szó, az eljáró bíróság illetékességét ezért ez utóbbi két kárfajta tekintetében sem lehet a károkozás, illetőleg a kár bekövetkezésének helyére alapítani. A Pp. 37. §-ában írt rendelkezések alkalmazhatóságának hiányában az eljáró bíróság illetékességére a Pp. 29. §-ának (1) bekezdésében írt - az általános illetékességre vonatkozó szabályok az irányadóak, eszerint az alperes székhelye szerinti Sz. Megyei Bíróság illetékes az eljárás lefolytatására.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és az áttétel mellőzését kérte. Előadta, hogy az álláspontja szerint a vételi jog érvényesíthetőségének meghiúsulása nem közvetlenül a peres felek között létrejött szerződésben vállalt valamely kötelezettség megszegéséből származik, ezért a felek közötti jogviszonyban az szerződésen kívül okozott kárnak minősül. Továbbra is állította, hogy miután a vételi jog a perbeli áruhoz kapcsolódik és a vételi jog gyakorlásához szükség lett volna egyrészt az áru tényleges birtokbavételére, másrészt pedig annak értékesítése is I.-ről, illetőleg H.-ról történt volna, a felperest ezzel kapcsolatban ért kár a B. Megyei Bíróság illetékességi területén következett be. A Pp. 37. §-ának második fordulata szerint ezért a kár e részének elbírálására az elsőfokú bíróság illetékes.
Az elmaradt megrendelések, illetőleg az üzleti jó hírnév csorbulása miatt keletkezett kár bekövetkezésének helye a felperes székhelye, azaz Budapest, az ezzel kapcsolatos kárigény azonban a felperes kereseti követelésének csupán egy kisebb részét teszi ki. Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak illetékességi okból az ügy áttételére nem volt törvényes lehetősége.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a felperesnek azon álláspontját, miszerint a vételi jog érvényesíthetőségének meghiúsulása miatt keletkező kár nem közvetlenül a peres felek között létrejött szerződésben vállalt valamely kötelezettség megszegéséből ered, ezért az - egyéb feltételek fennforgása esetén -, csupán szerződésen kívül okozott kárként értékelhető. Ezzel együtt is helytálló volt viszont az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a B. Megyei Bíróság a per elbírálására a Pp. 37. §-ának második fordulata szerint nem illetékes.
A Pp. 37. §-a szerint a kártérítési per a károkozás helyének bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett. A fenti rendelkezésekből következik, hogy a B. Megyei Bíróság olyan károk megtérítésére irányuló keresetek elbírálására illetékes, amelyekben az érvényesített kár okozása, avagy a károk bekövetkezése a B. Megyei Bíróság illetékességi területén történt.
A felperes előadása szerint az őt ért kár abból származik, hogy elesett a perbeli áru értékesítéséből származó kereskedelmi haszonnak a pénzintézettel kötött szerződés alapján őt megillető 50%-ától, azaz meghatározott pénzbeli követeléstől.
Az illetékességi kérdés mikénti eldöntése szempontjából a vételi joggal terhelt áru tárolási helye, továbbá az a körülmény, hogy ennek az árunak az értékesítésére hol és milyen módon került volna sor, nem bír jogi relevanciával. A perben nem álló pénzintézet ugyanis a közöttük létrejött jogviszony alapján az áru értékesítéséből eredő kereskedelmi haszon 50%-ával lett volna köteles a felperessel elszámolni és kifizetni az őt megillető összeget. A Ptk. 292. §-ának (1) bekezdése szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a pénztartozás teljesítésének helye a jogosult székhelye. Ettől eltérő rendelkezést tartalmaz a pénzforgalomról szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a belföldi jogi személyek kötelesek pénzeszközeiket a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével bankszámlán tartani, pénzforgalmukat bankszámlán lebonyolítani, és ennek érdekében a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerint bankszámlaszerződést kötni. Ehhez képest amennyiben a felperest pénzkövetelés elmaradásából származó kár éri, a kár bekövetkezésének helye a bankszámláját vezető pénzintézet székhelye, vagy legfeljebb a saját székhelye lehet. Az opcióval terhelt áru tárolásának helye tehát a kártérítés iránt indított perben eljáró bíróság illetékességét nem alapozza meg.
A megrendelések elmaradása miatt kiesett bevétel és az üzleti jó hírnév megsértésével okozott károk bekövetkezésének helyével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspontot. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezekben az esetekben sem a károkozás, sem a kár bekövetkezésének helye konkrét földrajzi területhez nem kapcsolható, ezért az eljáró bíróság illetékessége a Pp. 37. §-ában foglaltakra nem alapítható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság G. 40. 107/1993. - Legf. Bír. Gf. I. 34. 045/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás