GK BH 1995/421
GK BH 1995/421
1995.07.01.
I. A tárgyalás berekesztésére csak a tárgyaláson jelenlévő feleket kell figyelmeztetni. A szabályszerűen idézett, de a tárgyalásról távol maradó felet írásban nem kell értesíteni a bizonyítási eljárás befejezéséről, illetőleg emiatt a tárgyalás elhalasztására nincs törvényes ok [Pp. 145. § (1)–(2) bek., 206. § (2) bek.].
II. Ha a felperes keresete marasztalásra irányul, a bíróság jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy adott esetben a közbenső ítélet hozatalának feltételei – pl. az összegszerűség – megvannak-e. Ezért nem sért jogszabályt az első- vagy a másodfokú bíróság, ha a fél kérelme ellenére – mivel a közbenső ítélet hozatalának feltételeit nem látja megállapíthatónak – az ügyben ítéletet hoz [Pp. 213. § (1)–(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság 1993. január 5-én meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperessel szemben a hitelrontás jogsértését elkövette, és kötelezte az alperest, hogy 165 649 Ft-ot, valamint 9938 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte továbbá a felperest, hogy 400 000 Ft perköltséget fizessen meg az alperesnek. Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a peres felek között 1988. év elején szóbeli megállapodás jött létre nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnoki döntőmérkőzés magyarországi megrendezésére. A szerződés értelmében a sporteseményt a felperes finanszírozta volna, az alperes a szervezési feladatokat vállalta, és úgy állapodtak meg, hogy az elért nyereségen egyenlő arányban osztoznak. A felek a szervezés jogát 200 000 USD ellenében vásárolták meg egy amerikai cégtől, a szerződés hatálybalépését azonban különböző feltételekhez kötötték. A szerződést a felperes két dolgozója készítette elő, akiket az alperes miután a felperes az alperesi sportegyesületbe tagként belépett - az elnökség tagjai sorába kooptálta. Az üzleti tárgyalásokat továbbra is ez a két személy folytatta. Az alperes a felperes anyagi helyzetéről banki információt szerzett be és a felperes pénzügyi nehézségeit a külföldi cég tudomására hozva maga kötött vele megállapodást a sportrendezvény megrendezésére. A szerződést az alperes nevében a felperes dolgozója írta alá.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperes ezzel a magatartásával megsértette a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvény 5. és 6. §-ában foglaltakat. A felperes kártérítési igényét csak a szerződés előkészítésével kapcsolatosan felmerült 165 649 Ft összegű kiadásában találta bizonyítottnak. Az ezt meghaladó kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a sportrendezvény veszteséggel zárult, és a felperes nem bizonyította, hogy az ő közreműködésével a rendezvény hasznot hozott volna, s ha igen, mennyi lett volna a nyereség összege. Az sem nyert bizonyítást, hogy a hírnévrontásnak a felperes üzleti vállalkozására kedvezőtlen következményei lettek volna. A felperes közbenső ítélet meghozatala iránti kérelmét azért nem tartotta teljesíthetőnek, mert a felperes az összegszerűség vonatkozásában többszöri felhívás ellenére sem terjesztette elő a bizonyítékait, így a közbenső ítélet a per további elhúzódását okozta volna.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 100 000 Ft perköltséget fizessen meg az alperesnek. Alaptalannak találta a felperesnek az eljárási szabályok megsértésére alapított fellebbezését, melyben a felperes azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta arról, hogy a tárgyalást be fogja rekeszteni, és nem figyelmeztette őt arra sem, hogy nem csupán a jogalap tekintetében, hanem a teljes kereseti kérelem tárgyában fog dönteni. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság 1992. november 9-én megtartott tárgyaláson kitűzte a következő tárgyalás időpontját, erre a feleket - a felperest írásban - idézte és egyben felhívta - többek között - arra is, hogy a kártérítési igényét összegszerűen kimunkálva terjessze elő. A felperes a bíróság felhívására benyújtott előkészítő iratában az összegszerűségre nem tért ki, viszont a továbbiakban valamennyi tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Az elsőfokú bíróság 1993. január 5-én tárgyalást tartott - amelyen a felperes a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg - és a tárgyalás berekesztése után ítéletet hozott. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Pp. 145. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés a tárgyaláson részt vevő felekre vonatkozik, a bíróságnak nincsen olyan jogszabályban előírt kötelezettsége, hogy a szóbeli tárgyalás alól magát kivonó felet írásban kellene értesítenie a tárgyalás berekesztéséről, és ismételt lehetőséget kellene nyújtania arra, hogy a fél álláspontját írásban előterjeszthesse. A közbenső ítélet meghozatala a bíróság megítélésétől függ, nincsen tehát jelentősége a fél ez irányú kérelmének. A felperes a fellebbezésében érdemben nem nyilatkozott, a kártérítés összegére vonatkozó bizonyítékait a másodfokú eljárásban sem jelölte meg, így alaptalanul sérelmezte keresetének a megítélt kártérítésen felüli elutasítását.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes - jogszabálysértésre hivatkozva - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a Legfelsőbb Bíróság ítéletének - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő - hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróságokat új eljárásra és új határozat hozatalára kérte utasítani. Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az első fokú eljárás során többször kérte közbenső ítélet meghozatalát, mert a jogalap tekintetében a bizonyítékok rendelkezésre álltak, viszont az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben keletkezett kára bonyolult, hosszadalmas bizonyítást igényelt volna. Nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság az összegszerűség bizonyítására felhívta, de az 1992. december 5-i beadványában fenntartotta a közbenső ítélet meghozatalára irányuló kérelmét és a tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Az 1993. január 5-re kitűzött tárgyalásra idézést nem kapott, a bíróság a Pp. 145. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettségét mellőzve ezen a tárgyaláson ítéletet hozott. A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső ítéletként kellett volna felülbírálnia, és annak jogerőre emelkedése után lehetőséget kellett volna a felperesnek kapnia, hogy a kára összegszerűségét bizonyíthassa. Sérelmezte azt is, hogy bár a jogalap tekintetében pernyertes lett, a bíróság "formai hibája miatt" perköltséget kell fizetnie.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem jogszabálysértő határozat ellen irányulhat, eljárási szabálysértés esetén pedig akkor van helye, ha annak az ügy elbírálására lényeges kihatása volt. A felperesnek az az előadása, hogy az 1993. január 5-re kitűzött tárgyalásra nem kapott idézést, valótlan. Az elsőfokú bíróság az 1992. november 9-én a felperes távollétében megtartott tárgyaláson végzést hozott, amelyben a tárgyalás elhalasztása mellett az új tárgyalás időpontját 1993. január 5-ének 13 órájára kitűzte, és többek között arra is felhívta a felperest, hogy összegszerűségi igényét kimunkálva terjessze elő. A felperest a jegyzőkönyv másolatának kézbesítésével idézte. A végzést tartalmazó jegyzőkönyvet a felperes jogi képviselője 1992. november 17-én, a felszámoló pedig november 18-án vette át a tértivevények szerint. A felperes jogi képviselője részben eleget is tett a bírósági felhívásnak az 1992. december 7-én érkeztetett beadványában, tehát az új tárgyalási határnapról értesült. Előkészítő iratában a jogalap tekintetében kért döntést, az összegszerűség kérdésében nem nyilatkozott. Valamennyi tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Ilyen körülmények között nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyalást a felperes távollétében megtartotta, mert erre a Pp. 136/B. §-ának (1) bekezdése lehetőséget adott. Ezen a tárgyaláson az alperes részéről nem hangzott el olyan újabb tényállítás vagy bizonyítási indítvány, amelyről a felperes korábban már ne értesült volna, így a Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdése szerint a tárgyalás elhalasztásának, új határnap kitűzésének nem volt helye.
Nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor úgy ítélte meg, hogy a per a döntésre megérett, ezért a Pp. 145. §-ának (1) bekezdése szerint a tárgyalást berekesztette. Az eljárás folyamatán az elsőfokú bíróság többször is felhívta a felperest, hogy a kár összegszerűségét pontosan munkálja ki, és bizonyítékait jelentse be. A felperes a ténylegesen felmerült kárát 165 649 Ft-ban jelölte meg, erre vonatkozóan ténybeli előadást tett és számlákat mellékelt. Elmaradt haszna tekintetében a rendezvény megszervezésére vonatkozó előkalkulációt csatolta, és úgy nyilatkozott, hogy nem vagyoni kárigényét "fenntartja, de egyelőre nem érvényesíti". Azt, hogy az egy összegben megjelölt 20 millió forint milyen károkból tevődik össze, nem munkálta ki. További előkészítő irataiban valóban többször előadta azt a kérelmét, hogy a jogalap tekintetében közbenső ítélet meghozatalát kéri, de azt is bejelentette, hogy amennyiben a bíróság szükségesnek tartja, az összegszerűségre vonatkozó bizonyítékait is bejelenti (1990. június 9-én kelt beadványa). Az eljárás során - a felperes által sem vitatottan - az összegszerűség bizonyítására az utolsó tárgyalás előtt is kapott felhívást, de erre vonatkozóan újabb előadást nem tett, újabb bizonyítékot nem jelölt meg.
Az elsőfokú bíróság ilyen körülmények között a Pp. 206. §-ának (2) bekezdésére is figyelemmel helyesen értékelte ezt a felperesi magatartást oly módon, hogy a felperesnek további bizonyítási indítványa nincsen. A tárgyalás berekesztésére a Pp. 145. §-a (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint a tárgyaláson jelen lévő feleket kell figyelmeztetni. Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra: a tárgyalás elhalasztására az okból nincsen törvényes lehetőség, hogy a tárgyalást távollétében megtartani kérő fél a berekesztés előtt még újabb nyilatkozatot tehessen. A felperes valamennyi tárgyalás távollétében való megtartását kérte, tehát számolnia kellett azzal, hogy a bíróság valamelyik tárgyaláson ítéletet fog hozni.
Az ítéleti döntésnek - a Pp. 213. §-ának (1) bekezdése szerint - ki kell merítenie a perben elbírálásra kerülő kereseti igényeket. A felperes keresete marasztalásra irányult. A bíróság a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogalap fennállását közbenső ítélettel is megállapíthatja. Ezt a Pp. a bíróság belátására bízza. Az elsőfokú bíróság viszont úgy ítélte meg, hogy a követelés összegszerűsége nem igényel további bizonyítást, ezért ítéletet hozott. E1járási jogszabálysértés tehát nem történt.
A Pp. 253. §-ának (4) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is hozható közbenső ítélet. A Pp. 235. §-a (1) bekezdésének értelmében a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, továbbá új bizonyítékra is lehet hivatkozni, és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött. A felperes annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság a keresetét - megfelelő bizonyíték hiányában - túlnyomó részben elutasította, a fellebbezésében sem jelölte meg azokat a bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lettek volna további kártérítési igénye alátámasztására. Ilyen körülmények között nem követett el eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság, amikor a felperes keresetét teljes terjedelmében elbíráló első fokú ítéletet helybenhagyta. Nem követett el jogszabálysértést a másodfokú bíróság akkor sem, amikor a perköltségviselésre vonatkozó ítéleti rendelkezést is helybenhagyta. A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A felperes kereseti követelése 20 millió forint megfizetésére irányult. A kereset csak 165 000 Ft tekintetében vezetett eredményre, ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése szerint. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel alaptalanul támadott jogerős ítélet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 538/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás