GK BH 1995/44
GK BH 1995/44
1995.01.01.
A vállalkozó felelősségének megállapításánál irányadó szempontok, ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, és erre a vállalkozó őt figyelmezteti [Ptk. 392. § (3) bek.].
A felperes a keresetében az alperest 2.299.188,-Ft kijavítási költség, ennek 1991. november 22-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes jogelődjével 1990. április 2-án vállalkozási szerződést kötött az általános iskola "B" szekciója tetőzetének 650 m2-en teljes felújítási, 195 m2-en pedig "foltszerű" felújítási munkáinak elvégzésére. A vállalkozói díjat 1.200.000,-Ft-ban határozták meg. A műszaki átadás 1990. június 11-én megtörtént, azt követően azonban a tető több helyen beázott. A kijavításra irányuló igényét bejelentette, az alperes azonban - bár arra ígéretet tett - a kijavítást nem végezte el. A kijavításra más vállalkozóval kötött szerződést, amelyért 2.226.988,-Ft vállalkozói díjat fizetett ki. Ezenfelül a beázással okozott egyéb károk helyreállítása 72.200,-Ft-ba került. A fenti összegeket számlázta, az alperes azonban nem egyenlítette ki a számlát.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatta a kereset jogalapját és a követelés összegszerűségét is. Védekezése szerint a munka megkezdése után nyilvánvalóvá vált, hogy a szigetelés a tető állapota miatt a szerződésben vállalt módon nem végezhető el. Erre az építési naplóba történt bejegyzés formájában a felperes figyelmét felhívta, a felperes azonban írásbeli utasítást adott a munka elvégzésére. Így a munkát a felperes kockázatára végezte el, a szavatossági igénynek tehát szerinte nincs jogalapja. Az összegszerűség tekintetében az alperes azzal védekezett, hogy a kifizetett javítási költség nemcsak a szerződésben meghatározott munkákat érintette, hanem egyéb munkák ellenértékét is fedezte.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás alapján hozott ítéletével az alperest 960.000,-Ft kijavítási költség, 72.000,-Ft kártérítés, késedelmi kamat és részperköltség megfizetésére kötelezte. A jogalapot illetően nem fogadta el az alperes védekezését. Az ítélet indokolása szerint az építésinapló-bejegyzések nem tekinthetők alapos és teljes körű figyelemfelhívásnak és nem részletezik a várható következményeket. Nem tartalmazzák, hogy az alperes csak a felperes kockázatára végzi el a munkát, így a szavatossági és kártérítési felelősség alól az alperes nem mentesülhet. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt a döntés alapjául elfogadva megállapította, hogy az alperes által végzett munka nem volt eredményes, amelynek oka a gondatlan kivitelezés volt. Az alperes kijavítási tervet nem készített, a szigeteléstechnikai útmutató előírásait nem tartotta be, alkalmatlan, szakmailag minősíthetetlen munkát végzett. A szakértői bizonyítással sem volt azonban megállapítható, hogy a felperes által kifizetett kijavítási költségből ténylegesen mennyi esik az alperes által végzett munka kijavítására. A felperes ezért a vállalkozói díjnak az áfával csökkentett összegére, valamint az egyéb hibák kijavításával felmerült 72.200,-Ft-ra, összesen 1.032.200,-Ft-ra és kamataira tarthat jogszerűen igényt.
Az elsőfokú ítéletet ellen az alperes fellebbezést, a felperes pedig csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
A fellebbezésben az alperes kérte az ítélet megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását. A fellebbezés indokolásában fenntartotta a jogalapra vonatkozóan előterjesztett védekezését, további bizonyítást indítványozva az építésinapló-bejegyzés tartalmának vizsgálata érdekében. Vitatta a szakértői véleményt is, egyrészt azért, mert a pert megelőző szakértői vizsgálatokon nem vehetett részt, másrészt azért, mivel a perben kirendelt szakértő a véleményét szerinte tényvizsgálat nélkül, az előző szakértői véleményre alapította. Véleménye szerint érdemben sem fogadható el a szakvéleménynek az a megállapítása, hogy hibátlan kivitelezés esetében sem jött volna létre a kívánt eredmény. A felperes a csatlakozó fellebbezésben az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezését sérelmezve a marasztalás összegét 2.299.188,-Ft-ra és kamataira kérte felemelni. Álláspontja szerint a perben bizonyítást nyert, hogy a kijavítás teljes költsége az alperes hibás teljesítésével összefüggésben merült fel, a szakértői vélemény ebben a kérdésben nem szolgálhat döntés alapjául.
A fellebbezési eljárásban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes csatlakozó fellebbezése elkésett. A fellebbezési tárgyalásra szóló idézést a felperes bejelentett jogi képviselője 1994. március 31. napján vette kézhez, a csatlakozó fellebbezés pedig a 8 napos határidőn túl, április 13-án érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz. A felperes nem igazolta, hogy a csatlakozó fellebbezést tartalmazó beadványt a határidő utolsó napjáig ajánlott küldeményként postára adta volna, ezért a Legfelsőbb Bíróság a csatlakozó fellebbezést a Pp. 244. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
A csatlakozó fellebbezés elutasítása folytán a Legfelsőbb Bíróság érdemben az alperes fellebbezését bírálta el, és megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényeket kellően feltárta és a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott. Az elsőfokú ítélet indokolása azonban módosításra és kiegészítésre szorul az alábbiak szerint.
Az építési naplóba tett bejegyzések tartalmát vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megrendelői utasítást az alperes csak az ún. foltszerű javítás tekintetében kifogásolta. Nem terjed ki a megrendelő figyelmének felhívása arra a tetőrészre, amelyre az alperes a szerződésben teljes felújítást vállalt. Ebből következően az alperesnek a megrendelő figyelmeztetésére vonatkozó védekezése csak a javítási munkák körében vizsgálható.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a naplóbejegyzések nyilvánvalóvá tették a felperes előtt azt, hogy a javítás a szerződésben meghatározott cél elérésére alkalmatlan. Ennek ellenére azonban az alperes a szavatossági felelősség alól nem mentesülhet a következő indokok miatt.
A Ptk. 392. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint, ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.
A hibás teljesítés jogkövetkezményei alól a vállalkozó ilyen esetben is csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, a helytelen, hibás megrendelői utasítás alapján végzett munkát egyébként a szerződésnek, valamint a tevékenységére vonatkozó szakmai szabályoknak megfelelően végezte el. Nem hivatkozhat tehát a megrendelő kockázatára az a vállalkozó, aki a technológiai szabályokat sem tartotta be, szolgáltatása a megrendelő hibás utasítása hiányában is alkalmatlan lett volna.
A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségének körében nem mellőzhető azoknak a nyilatkozatoknak a vizsgálata sem, amelyek arra vonatkoznak, hogy tett-e - és ha igen milyen - javaslatot eredményre vezető más megoldás alkalmazására. Önmagában a megrendelő figyelmének felhívása a kockázatviselést nem háríthatja át akkor sem, ha a vállalkozó által tett javaslat elfogadása sem eredményezett volna megfelelő eredményt, hibátlan teljesítést.
A perben beszerzett és aggálytalan szakértői vélemény szerint az alperes által végzett munka a felújított tetőrész vonatkozásában is szakszerűtlen és alkalmatlan volt. A naplóbejegyzések a kijavítás helyett a másik tetőrész részbeni felújítását javasolták, mint eredményre vezető megoldást. Ez azonban a szakértői véleményben kimutatott kivitelezési hibák miatt - amit a felújított tetőrész beázása igazolt is - nem lett volna alkalmas a szerződésben meghatározott cél elérésére.
Alaptalan volt az alperesnek a szakértői véleménnyel kapcsolatos kifogása is. Tény, hogy a perbeli szakértő feltárásokat nem végzett, a pert megelőzően készült állapotrögzítő szakvélemény azonban tényleges feltárás alapján rögzítette a szigetelés szerkezetét, a technológiai hibát. Ezen a vizsgálaton az alperes képviselői is jelen voltak, a megállapított tényeket nem vitatták. A pert megelőzően az alperes írásban is beismerte a beázás tényét, és vállalta a kijavítást is. Az elsőfokú bíróság az állapotrögzítő véleményt készítő személyt a perben tanúként hallgatta ki. A tanú vallomása és a szakértői vélemény között ellentmondás nem volt, így a szakvélemény megalapozottságához nem férhet kétség.
A fenti indokolással kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a keresetet részben elutasító, nem fellebbezett részében nem érintve - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Fővárosi Bíróság 30. G. 56. 590/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. V. 32. 453/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás