BK BH 1995/443
BK BH 1995/443
1995.08.01.
Ha a terhelt a közkegyelmi rendelkezés folytán csökkentett tartalmú szabadságvesztésből feltételes szabadságra kerül, és az újabb bűncselekményt a közkegyelem várakozási idejének a letelte után, de a feltételes szabadság tartama alatt követi el: a végrehajtási közkegyelem hatályvesztése megállapítására nincs alap, de a feltételes szabadság megszüntetése folytán összbüntetésbe foglalásnak van helye;
az összbüntetés mértékének a megállapításánál ilyen esetben is az alapítéletben eredetileg kiszabott és végrehajtási kegyelemmel nem csökkentett szabadságvesztés-tartamok az irányadók, de a határozat rendelkező részében pontosan meg kell jelölni, hogy a közkegyelem folytán milyen büntetési tartam nem hajtható végre [Btk. 48. § (4) bek., 66. § c) pont, 92. §, 93. § (2), (4) bek., 1990. évi XXXIX. tv. 8. § (3) bek., 9. §].
A terhelt büntetőügyében az eljárt bíróságok az alábbi határozatokat hozták:
1. A megyei híróság az 1989. július 9-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1989. március 31-én elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a terheltet, mint többszörös visszaesőt 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
2. A terheltet a megyei bíróság az 1989. október 10-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1988. október 25-én megvalósított 2 rb., részben társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt - mint többszörös visszaesőt - 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
I. A fenti alapítéletek a megyei bíróság 1989. november 24-én jogerőre emelkedett ítéletével a Btk. 93. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával összbüntetésbe foglalta, és annak tartamát 5 év 9 hónapi fegyházban állapította meg. Megállapította azt is, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá hogy a szabadságvesztés tartama az 1990. XXXIX. tv. 8. §-ának (3) bekezdése értelmében közkegyelem folytán az egynyolcadával, 5 év I1 napra csökkent. E szabadságvesztésből - az időben bekövetkezett jogszabályi változás folytán - a terhelt egyötöd kedvezménnyel 1993. május 15-én szabadult. A büntetést kitöltve, 1994. április 10-én szabadult volna, a feltételes szabadság tartama pedig 1994. május 14-én járt volna le. 3. Ezt követően az elítéltet a városi bíróság az 1994. július 19-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1993. december 13-án társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, a fenti összbüntetési ítélettel kapcsolatban alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette [Btk. 48. § (4) bek.], és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható [Btk. 47. § (3) bek. a) pont].
II. A megyei bíróság az I. alatt jelzett összbüntetési ítéletben és a 3. alatt jelzett alapítéletben kiszabott büntetést 1994. október 13-án jogerős ítéletével összbüntetésbe foglalta, és annak tartamát 6 év 10 hónapban állapította meg, a végrehajtását fegyházban rendelte el, és megállapította, hogy az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható. Ez az újabb összbüntetés a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésén alapult.
Az újabb összbüntetési ítélet ellen az elítélt fellebbezett. A legfőbb ügyész az elítélt fellebbezéséhez csatlakozva, az összbüntetési ítélet enyhítését indítványozta. Álláspontjának lényege szerint a megyei bíróság tévesen határozta meg az I. alatt jelzett összbüntetési ítélet tartamát. Az iratokból ugyanis az állapítható meg, hogy az elítélt e szabadságvesztéséből egynyolcados végrehajtási kegyelemben részesült, amely az 1990. évi XXXIX. törvény 9. §-ára, valamint a legutóbbi alapítéletben elbírált bűncselekmény elkövetésének időpontjára figyelemmel, véglegessé vált. Álláspontja szerint a megyei bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a fenti összbüntetési ítéletben megállapított szabadságvesztésnek a végrehajtási közkegyelem rendelkezése folytán csökkentett tartamát, azaz 5 év 11 hónapot foglalja összbüntetésbe a legutóbbi alapítéletben kiszabott 1 év 4 hó szabadságvesztéssel.
Az enyhítésért bejelentett fellebbezés és a legfőbb ügyészi álláspont nem alapos.
A II. alatt jelzett összbüntetési eljárás során a megyei bíróság a Btk. 92. §-ának (1) és (2) bekezdésében, illetve a 93. §-ának (2) bekezdésében írtaknak megfelelően járt el. Erre figyelemmel az összbüntetésként meghatározott szabadságvesztés mindenben megfelel a törvényben írtaknak, és ugyancsak törvényes a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározása és a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből történő kizárásra vonatkozó rendelkezés is.
Az ügyészi indítványban foglaltakkal a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakban kifejtettek miatt nem értett egyet. A Legfelsőbb Bíróság BK 151. sz. állásfoglalásának I/A/3. pontjában írtak szerint az összbüntetésbe foglalásnak azokban az eseteiben, amikor valamelyik szabadságvesztés végrehajtása - bármely okból - megszakad, majd utóbb ennek a büntetésnek a folytatására, valamint az újabb jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztéssel való összbüntetés foglalására kerül sor, az összbüntetésbe foglalás szempontjából a két alapítéletben eredetileg kiszabott büntetési mérték az irányadó, az elengedés ménékét pedig a még le nem töltött büntetési rész figyelembevételével kell megállapítani. A rendelkezésre álló bűnügyi iratok alapján megállapítható, hogy a vádlott az alapítéletként figyelembe vett összbüntetési ítélettel kapcsolatban végrehajtási kegyelemben részesült, amely az 1990. évi XXXIX. törvény 9. §-ában foglaltak szerint eredményesen telt el, mert a terhelt a 3. alatt jelzett alapítélet alapjául szolgált bűncselekményt a kegyelmi törvény várakozási idejének a letelte után, 1993. december 13-án követte el. A terheltet a csökkentett mértékű szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátották, és ennek az időtartama alatt követett el újabb szándékos bűncselekményt, amely miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és az összbüntetési ítélettel kapcsolatban engedélyezett feltételes szabadságot megszüntették, ugyanakkor azonban a végrehajtási kegyelem hatálytalanításának kimondására nem volt alap. A Btk. 48. §-a (4) bekezdésének az alkalmazása alapozta meg a megyei bíróság által lefolytatott összbüntetési eljárást. Helyesen járt el a BK 151. sz. állásfoglalására figyelemmel a megyei bíróság - annak ellenére, hogy a várakozási idő eredményesen eltelt -, amikor az I. alatti összbüntetési ítéletben és a 3. szám alatt jelzett alapítéletben eredetileg kiszabott büntetési tartamot tekintette irányadónak az újabb összbüntetésbe foglalásnál.
A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy minden esetben, amikor az összbüntetésbe foglalás, illetőleg a többszöri összbüntetésbe foglalás szükségessége merül fel, általános szabályként érvényesül a BK 151. számú állásfoglalásának az az iránymutatása, hogy mindenkor az összbüntetés alapjául szolgáló büntetések teljes tartama szolgál alapjául az összbüntetési ítéletnek. Nem kivétel ez alól az az eset sem, ha a terhelttel szemben hozott korábbi összbüntetési ítéletben megállapított szabadságvesztés közkegyelem (1990. évi XXXIX. tv.) folytán csökkent, de a terhelt az újabb alapítélet alapjául szolgáló bűncselekményt a közkegyelmi törvény várakozási idejét (1993. június 18. napja) követően valósítja meg.
Ilyen esetben is irányadó, hogy az egyes büntetések teljes tartamát kell figyelembe venni az újabb összbüntetés megállapítása szempontjából, vagyis az eredeti büntetési tartamok az irányadóak; ha azonban a terhelt a legutóbb elbírált bűncselekményt á közkegyelem várakozási idejét1993. június 18. napját - követően valósítja meg, ezért a korábbi végrehajtási közkegyelem hatályvesztése megállapításának nincs helye; a bíróságnak az összbüntetési ítéletben - az ítélet rendelkező részében -kell megállapítania, hogy az újabban megállapított összbüntetésből mely tartam nem hajtható végre.
Így járt el a Legfelsőbb Bíróság a jelen esetben is, amikor megállapította, hogy a II. alatti összbüntetési ítéletben helyesen 6 év 10 hónapban megállapított fegyházbüntetés a törvényes összbüntetési tartam, de ebből 8 hó 20 nap - a közkegyelmi rendelkezés folytán - ténylegesen nem hajtható végre. Természetesen ezt a megállapítást a jogerős összbüntetési ítélet alapján a büntetés-végrehajtás számára kiállított értesítés ún. megjegyzés rovatában fel kell tüntetni. (Legf. Bír. Bf. V. 304/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás