BK BH 1995/444
BK BH 1995/444
1995.08.01.
I. A fellebbezési eljárás során akkor lehet az összbüntetés mértékét megváltoztatni, ha a megállapított és a helyesnek megítélt tartam közötti eltérés nem tekinthető jelentéktelennek [Btk. 93. § (2) bek.].
II. Az utólagos összbüntetésbe foglalás iránti különleges eljárás lefolytatásának csak akkor lehet helye, ha az összbüntetés mértékének a megállapítása a törvény elvi sérelmével került megállapításra [Btk. 93. § (2) bek., Be. 378/A. §].
Az elsőfokú bíróság 1 év 2 hónapi, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó büntetést 3 évi fegyházbüntetéssel összbüntetésbe [Btk. 93. § (2) bek.] foglalva 3 év 9 hónapi fegyházbüntetést állapított meg, egyben megállapította, hogy az elítélt a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet ellen az elítélt jelentett be fellebbezést enyhítés végett, az ügyész tudomásul vette az ítéletet.
A megyei főügyész a súlyosítási tilalomra (Be. 241. §) utalva az ítélet helybenhagyását indítványozta, ugyanakkor helytállóan mutatott rá arra, hogy az elítélt az 1 év 2 hónapi szabadságvesztését 1 évre félbeszakították, és az utóbbi alapítélettel elbírált, csoportosan elkövetett rablás bűntettét a félbeszakítás ideje alatt valósította meg. Az említett büntetésnek így csak egy részét tölti folyamatosan a 3 évi fegyházbüntetéssel, ehhez képest pedig az alkalmazott 5 hónapi mérséklés eltúlzott. Az ebben a megnyilvánuló törvénysértésre figyelemmel a városi bíróságnak a Be. 378/A. §-a szerinti eljárásra való utalását látta szükségesnek.
A megyei bíróság tanácsülésben vizsgálta meg az elsőfokú bíróság ítéletét és az ügy iratait. Mindenekelőtt kiemelte, hogy a főügyész átiratában tévesen szerepel az, hogy a korábbi alapítélettel kiszabott büntetésből 7 hó 15 nap vár csupán folyamatos végrehajtásra, minthogy ez a büntetési tartam helyesen 9 hó 4 nap.
A fellebbezést a megyei bíróság nem találta alaposnak. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint (BK 151. állásfoglalás) a részbeni együttes kiállásából eredő hátrány a 9 hó 4 nap mintegy harmadával megegyező mérsékléssel (azaz kb. 3 hónappal) lett volna - helyesen - kiküszöbölhető; az alkalmazott 5 hónapos mérséklés mellett így az enyhítés eleve nem jöhetett szóba. Erre figyelemmel a megyei bíróság helybenhagyta a perorvoslattal támadott ítéletet.
A főügyésznek azt az indítványát. amely szerint a megyei bíróság utasítsa az első fokon eljárt bíróságot a Be. 378/A. §-a szerinti eljárásra, hogy annak során hosszabb tartamú összbüntetést lehessen kiszabni, nem látta alaposnak. Az kétségtelen, hogy a városi bíróság figyelmét elkerülte a félbeszakítás ténye. Ügyészi fellebbezés esetén a másodfokú bíróságnak az összbüntetés tartamát fel kellett volna emelnie, azt ugyanis, hogy mi a mellőzendő "jelentéktelen" változtatás, összbüntetés esetén nem az összbüntetés tartama, hanem az elengedés mértékének szemszögéből kell vizsgálni, márpedig 5 és 3 hónap közötti különbség nem tekinthető jelentéktelennek.
A megyei bíróság álláspontja szerint viszont a Be. 378/A. §-ának a második fordulata - amikor a rendelkezésnek kizárólag a tartam kapcsán lehet szerepe - nem az elmaradt perorvoslatok utólagos pótlása végett került a törvénybe. Az ítélet jogerejéhez, a jogerő tiszteletben tartásához továbbra is fontos érdekek fűződnek. Ebből következik, hogy pusztán mértékbeli eltérés esetén csak az olyan nagyobb mérvű tévedés mellett és annak korrigálása végett lehet helye a Be. 378/A. §-a alkalmazásának, ha az összbüntetési ítélet meghozatala a törvény elvi sérelmével történt. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 324/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás