BK BH 1995/445
BK BH 1995/445
1995.08.01.
Ha a vádlott a súlyosan ittas sértettet testi sértés okozására irányuló szándék nélkül egy ízben, kisebb erővel, nyitott tenyérrel arcul üti, amelynek következtében a sértett hanyatt esve halálos kimenetelű koponyasérülést szenved: a cselekménye nem halált okozó testi sértés bűntettének, hanem gondatlanságból elkövetett emberölés vétségeként minősül [Btk. 166. § (4) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei bíróság ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott nyitott tenyérrel, egy ízben, kisebb erővel arcul ütötte az ittas sértettet. Bár az ütés még külsérelmi nyomot sem eredményezett a sértett arcán, a sértett nagyfokú ittassága folytán az egyensúlyát elvesztette, és hanyatt vágódott, a betonozott talajhoz csapódva a koponyája olyan súlyosan sérült, hogy koponyaűri vérzés folytán másnap a halála bekövetkezett.
Az ítélet ellen a vádlott és védője a börtönbüntetés enyhítéséért és végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta. Az elsőfokú bíróság az egyébként nem vitatott tényállást a bizonyítékok okszerű értékelése eredményeként, indokolási kötelezettségét is teljesítve, a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól mentesen állapította meg, így az a másodfokú eljárásban irányadó volt.
A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, de a cselekményt tévesen minősítette halált okozó testi sértés bűntettének.
A megállapított tényállás szerint a vádlott tenyérrel, egyszer ütötte arcul a sértettet, melytől annak testi sérülése nem keletkezett. Az arculütés ereje folytán sem volt alkalmas a testi sértés okozására, és arra kell következtetni, hogy a vádlott szándéka nem is irányult erre. Ezért a vádlott cselekménye a szándékos testi sértést nem valósította meg.
A vádlott azonban a sértett bántalmazása során elmulasztotta a kellő gondosságot és körültekintést arra nézve, hogy a sértett az ittasságból eredően egyensúlyát elvesztve hanyatt eshet és a fejét az eszpresszó előtti betonozott részhez ütve halálos eredményű koponyasérülést szenvedhet. Ezért a halálos eredmény bekövetkezésében nem a tudatos gondatlanság, hanem csupán a hanyag gondatlanság (negligencia) terheli, ennélfogva cselekményével a Btk. 170. §-ának (4) bekezdésében meghatározott gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósította meg. A cselekmény tárgyi súlyára, az elsőfokú bíróság által helyesen felsorolt és értékelt bűnösségi tényezőkre is figyelemmel, de tekintetbe véve a cselekmény minősítésének változása folytán az arra a törvényben előírt enyhébb büntetési tételét is, a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 83. §-ában írt büntetéskiszabási elveknek megfelelően a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél megvalósulásához szükséges tartamra enyhítette a szabadságvesztést, azt 1 évre mérsékelte azzal, hogy a szabadságvesztést a Btk. 44. §-a alapján fogházban kell végrehajtani.
A fogházbüntetés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztésére azonban törvényes alap nem volt. A vádlott már az együttes szórakozás közben is észlelte a sértett erősen ittas állapotát, járásának bizonytalanságát, és bár a bekövetkezett eredmény tekintetében csak a negligencia állapítható meg, annak tárgyi súlya jelentős fokú. Tekintettel arra, hogy a vádlott nem az első esetben került a törvénnyel összeütközésbe, a ténylegesen végrehajtásra kerülő szabadságvesztés kiszabása indokoltnak mutatkozik.
A Legfelsőbb Bíróság mellőzte a közügyektől eltiltás kiszabását, mert a Btk. 53. §-ának rendelkezése szerint azt csak szándékos bűncselekmény elkövetése miatt lehet alkalmazni. (Legf. Bír. Bf. I. 281/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás